Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-02 / 40. szám
nak, rossz a szíja. Nekünk a gépet szét kell szednünk, összeraknunk, ez egy-két napot is igénybe vesz. Ha kicseréljük a szíjat, adunk rá háromhónapos jótállást, ha viszont csak javítjuk, garancia nélkül tesszük. Szíj nélkül a gépet használni nem lehet, ezért mindenki kénytelen megfizetni a díjat, mégha soknak tartja is. A szolgáltatási díjszabás emelése előtt a javítási díj kb. 100 koronával volt kevesebb. Pedig így is sok volt. Hogy azért a plusz száz koronáért mit kap a megrendelő, arra nem adtak feleletet. Azt viszont megtudtam, hogy aki teheti, fele árért maszekjavítót keres, illetve ha egy kicsit is ért hozzá, inkább 'i Valóban fillérekből tevődik össze a hónap végén a 15—18 ezer korona bevétel. Az Ava kisipari szövetkezet fehérnemű-javító üzlete is a belvárosban, a Drevená utcában van. Járnak ide a legtávolabbi lakótelepekről, sőt vidékről is. Néha annyi a javítanivalójuk, hogy háromnégy héten belül sem tudják elkészíteni. — Az ágynemű idővel megkopik, az ing gallérja is kidörzsölődik, de azért még nem kell eldobni — mondja Bodnár Krisztina üzletvezető. — Megéri a még jó állapotban lévő — de divatjamúlt spicces gallér rövidítése is. Sokan kémek ruhaátalakitást, a maguk összeállította ruhák varrását is. Sajnos, A/... la maga javítja. Mert ötszáz korona helyett, amit a javításért kellene kiadnia, csak 20 vagy 39 koronát kell fizetnie a szíjért. Feltéve, ha meg tudja venni... Ha olcsó, megéri — De van nekünk olcsóbb szolgáltatásunk is — próbálja helyrebillenteni a mérleget Róbert Harencár mérnök, a Ludib kereskedelmi részlegének vezetője. — A Veterná utcai javítóműhelyünkben 39 féle szolgáltatást nyújtunk a lakosságnak. Javítunk, rövidítünk mindenféle kötött árut, gallért cserélünk, gomblyukat varrunk, ágyneműt foltozunk, és még sok javítást elvégzünk. S mindezt néhány koronáért!... Erről magunk is meggyőződtünk. Egy kötött ruhát 27,80 koronáért rövidítenek le, a pulóverek ujját 10,60-ért szűkítik, egy gomblyukat 80 fillérért varrnak. Mária Grachovának, az üzlet vezetőjének alig akad lélegzetvételnyi ideje. Egy nap ezernél is többen megfordulnak a kis helyiségben. A hétvégi nagytakarítás, otthoni varrás eredményeként különösen hétfőn, kedden hosszú a sor a pult előtt. kevés a munkaerőnk, nem győzünk mindent, elnyúlnak a határidők, ami miatt zsörtölődnek a megrendelőink... A VKUS Obchodná utcai bőrárujavító üzletében is sok a munka. Havonta 1600—1700 táskát javítanak itt, nemcsak a főváros lakosságának, hanem a vidékieknek is. — Ha úgy látjuk, hogy nem éri meg a javítás, előre megmondjuk a javíttatónak. Az árat is tudatjuk az átvételkor, ha esetleg soknak tartják, nem hagyják itt a táskát — magyarázza Anna Moldovánová. — A javítási határidő három, öt, ill. tizenöt nap, attól függően, mennyi munka van vele. Szívesebben vállalunk gyors javítást, mert három nap alatt a tulajdonos nem feledkezik meg róla, míg a héthetes határidőt könnyen megtoldja egy héttel, s akkor telnek a polcok, áll a forgalom. A bevétel után kapjuk a fizetést, érdekünk tehát, hogy minden vendég elégedetten távozzon. Náluk az árszabályozás után átlagosan 48 százalékkal emelték a javítások árát. Utána csak átmenetileg, néhány hétre csökkent a forgalom. Ez a néhány helyszíni szemle is igazolja: az apró szolgáltatásokra szükség van, s ha elfogadható áron kínálják, van irántuk érdeklődés. Amit azonban hiányolunk: nincs versengés az üzemek között! Az árakkal is lehetne „vevőt fogni". A tavalyi árszabályozás lehetővé tette, sőt úgy is mondhatnánk, felkínálta rá az alkalmat. Ki-ki saját lehetőségének megfelelően — egy bizonyos határon belül — szabhatta meg az árat. Mégsem találunk olyan üzemet, javítóműhelyt, ahol két-három koronával olcsóbban végeznék el azt a munkát, amiért a szomszédban többet kérnek. Pedig csupán a tudat, hogy ott olcsóbb, már vonzaná a javíttatót. A több munka pedig több bevételt, nagyobb nyereséget jelentene, ami kizárná a veszteséges gazdálkodás esélyét. Dehát ehhez versenyszellem, kockázatvállalás kellene, aminek hiányát ma még nagyon érezni a szolgáltatás berkeiben. Ezt még az az eredmény sem enyhíti, hogy idén a nyugat-szlovákiai kerületben az első félévben 5,2 százalékkal nőtt a lakosságtól származó bevétel a múlt évnek ugyanezen időszakához viszonyítva. Tavaly egy lakosra átszámítva a szolgáltatásokért 31 koronával adtak ki többet, mint egy évvel ezelőtt. Hiszen a cél nem az, hogy magunk bíbelődjünk a javítanivalóval, hanem, hogy olcsón, jól és gyorsan elkészítsék nekünk! H. ZSEBIK SAROLTA j^i^f^EMBERERT
