Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-02 / 40. szám
Mennyi minden akad egy háztartásban, ami egy kis javítással, átalakítással még hasznavehető lehet! ... A kérdés csak az: ki csinálja meg? Ha olyan dologról van szó, amivel magunk is megbirkózunk, nem szívesen bízzuk másra. De nem mindenki ezermester, hátha még olyan munkáról van szó, ami nagyobb szaktudást, tapasztalatot is igényel! Ilyenkor merül fel a kérdés: megéri a javíttatás? És van egyáltalán hol javíttatni? O L C S Ó N. J Ó L ■ KÉREM ■ A ■ PANASZKÖNYVET! Ha elfáradok, ha kimerült vagyok, gyógyszer helyett a Magas-Tátra csúcsait választom. A kopár sziklák közti bolyongás, a tiszta levegő mindig beválik, használ. Nyugalmamat visszanyerve, mindent feledve, optimizmussal, friss erővel föltöltődve térek vissza a hétköznapok forgatagába. Legutóbb, augusztus elején azonban a Magas- Tátra „igyekezetét" a vendéglátóipar pillanatok alatt megsemmisítette. Az egész napos gyalogtúra után Tatranská Lomnicán betértem a Slalom bisztróba. Megjegyzendő, hogy az egyébként tisztességesen berendezett harmadosztályú falatozóban előző alkalmakkor jól éreztem magam, de most már a belépés pillanatában kedvszegett lettem. Asztalhoz ülvén a terítő meghatározatlan térképét szemléltem, melynek közepén sósziget árválkodott, miközben talpam a padlóhoz ragadt, valamilyen ismeretlen eredetű „szer" jóvoltából. Talán ez a legújabb vendégfogó módszer, gondoltam. A levegő is áporodott volt. Korgó gyomorral ültem, és vártam. Mire a pincér megjelent jószerivel éhségem is elmúlt — Rendelhetek? — kérdeztem sietve az „előzékeny" pincért. Rám nézett mintha nem értette volna szavamat, leszedte az üres terítéket, és sarkon fordult két lépés után visszaszólt: — Egy pillanat. Órámon figyeltem a „pillanatot". Húsz perc múlva végre rendelhettem. Rántott pulykamellet kértem és utána feketekávét. Természetesen, először a kávét kaptam meg. Elhúztam a számat, s vártam tovább. Mikor már nem tudtam csitítani hangosan követelőző gyomromat, nagyot nyeltem a feketéből. A jéghideg, ízetlen, seszinü kávétól megborzadtam. Tágra nyílt szemmel, reménykedve lestem a pincér újbóli feltűnését Izzadságtól kócos hajától, piszkos zakójától megriadtam, s mikor bárgyú mosollyal elém tette a tányért, melyen a rántott pulykamellet piszkos kötszerrel bekötözött nagyujjával tartotta, felfordult a gyomrom ... — Legyen szíves a panaszkönyvet... — szóltam utána. Végigmért, és szó nélkül elosont. — Minek? — kérdezte később röviden, de tárgyilagosan, újra az asztalomnál. — Ön szerint ez kávé? — mutattam az átlátszó, barnás folyadékra. — Mi ilyet főzünk, de kicserélhetem — mondta határozatlanul. (Milyenre, ha ők ilyet főznek?!) A kérdést, miért kérem a panaszkönyvet, a pincéren kfvül még a bisztró vezetője is feltette nekem. — A választ beírom a panaszkönyvbe, ha megkapom ... — De mégis, mit akar bele írni. nem lehetne talán ... — S csak állt rendíthetetlenül az asztalomnál. A panaszkönyvbe aztán beírtam még, hogy a pulykamell hideg voft, száraz és égett. A körítésként feltálalt burgonya szintén hideg és fekete foltos volt. És az adag sem felelt meg az étlapon feltüntetett mennyiségnek, írásban azt a választ kaptam, hogy nem kellett volna elfogyasztanom, de mert megettem, nem helytálló a kifogásom. Nem kellett volna megennem?! Igaz, de nagyon, nagyon éhes voltam ... S ha nem eszem meg ? Akkor azt a választ kapom tán, hogy kár nem ért, mert nem ettem meg az ételt, s így nem is tudhatom, milyen volt?! A szomszéd asztalnál egy részeg társaság produkálta magát jó hangosan. Időnként a pincérek is besegítettek nekik. S mikor úgy vélték, hogy a vendégek nem eléggé figyelnek rájuk, egyikük bement a konyhába, kihozott egy tányért, és a terem közepén, hogy mindenki jól lássa, duhajkodva a földhöz vágta. Hiába mentem a Tátrába felüdülni, idegesen, fáradtan tértem haza. Lehet, hogy a bisztró személyzete is fáradt volt? MIUCKY JOLÁN A CSKP KB 6. teljes ülése után, amely feladatul adta a szolgáltatások fejlesztését, országszerte bővült a szolgáltatási hálózat. A járási nemzeti bizottságok támogatásával a szolgáltatóüzemek és a helyi nemzeti bizottságok kisegítő ágazatai igyekeznek a lakosság segítségére lenni. A nyugatszlovákiai kerületben csupán a múlt év folyamán 153 új szolgáltatást vezettek be, főleg olyanokat, amelyek a nők munkáját könnyítik, mint például a fehérnemű-javítást, szabászati szolgálatot, kertészeti munkaeszközök javítását stb. Az akarat és igyekezet nem hiányzott, csak a gazdasági mutatók szóltak gyakran közbe. Mert egy-egy javítóműhelyt üzemeltetni nemcsak annyiból áll, hogy helyiséget és szakembert keresünk hozzá. Az ott dolgozó szerelőnek „ki kell termelnie" a költségeket fedező bevételt; ha már nyereségre nem futja is, legalább ne fizessen rá a boltra. Ezt pedig a szolgáltatásoknál nehéz elérni. A szolgáltatási hálózat bővítése és jövedelmező fenntartásának ellensúlyozása tette szükségessé tavaly októberben az árszabályozást. Országosan meghatározták a megengedett legmagasabb árszintet, amelyen belül az üzemek saját lehetőségeikhez mérten szabhatták meg az árakat. így például a fehérnemű-javításnál 44 százalékos, a cipőjavításnál 47, a felsőruha-javításnál 33, a varrógépjavításnál 35 százalékos áremelés lehetett a legmagasabb. A nyugat-szlovákiai kerületben a maximális ár lehetőségével csupán a galántai és érsekújvári (Nővé Zámky) közszolgáltatási üzemek éltek, a többiekben kisebb árakat szabtak meg. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy az üzemek jövedelmezőségének gondja megoldódott, hiszen az árakat, úgy alakították, hogy javítószolgálataik kifizetődőek legyenek. Vlastimila Hrabovská mérnöknek, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság helyi gazdálkodási osztályvezetőjének azonban más a véleménye: — A javítószolgálatok jövedelmezőségének problémája továbbra is fennáll. Egyes ágazatokban az áremelés és a költségek csökkentése sem hozta meg a várt eredményt. Kerületünkben például a ruhavarrás 11,8 százalékos, a cipőjavítás 15 százalékos ráfizetést jelent. A ruhaneműek vegyi tisztítását 20 százalékos ráfizetéssel végzik! Amíg például 1982-ben 488 059 pár cipőt javítottunk meg, 1983-ban 67 000-rel kevesebbet. Vegytisztításra 300 000 darab ruhával hoztak kevesebbet, mint egy évvel előbb. Az ebből származó bevételkiesést az üzemek valamilyen formában pótolni akarták. A minőség javításával, a nyitvatartási idő meghosszabbításával, a szállítási idő rövidítésével, más apróbb szolgáltatások bevezetésével igyekeznek növelni az érdeklődést. És mit szól mindehhez az érdekelt, a javíttató? Akinek kell, megfizeti Amióta felemelték a gyermekruhák árát, nőtt a kereslet a varrógépek iránt. Egyre több édesanya iratkozik be varrótanfolyamra, és varr, javít, átalakít. Az a befektetés, amennyibe egy varrógép kerül, megtérül, hiszen a gép évtizedeken át használható — ha szerencsénk van. De ha nincs, több a bosszúságunk, mint a hasznunk. Bratislavában hosszú évekig csupán a Háztartási Cikkek Vállalatához tartozó egyetlen műhelyben javítottak varrógépet. Nemrég a rokkantak egyik szövetkezete, a Ludib, a lakosságnak nyújtott szolgáltatásait bővítve három varrógépjavító műhelyt nyitott: egyet a belvárosban, kettőt a külső lakótelepen. Enyhült tehát az évekig tartó feszültség — már nem kell hónapokig várni a javításra. Csakhogy most más miatt bosszankodnak a megrendelők. ... Elromlott a Veritas táskavarrógépem. A javítóban azt mondták: két hét múlva kész, kb. 550 koronába kerül. A motorral van baj, azért kerül ilyen sokba ? Dehogy! Csupán a belső gépszíjat kell kicserélni, amelynek ára 39 korona. A különbség — a munkadíj! Előbb azt hittem, tréfál a szerelő, de ö bizony a legkomolyabban állította: az árjegyzékben ennyi áll, ennyit kell számláznia. Felkerestem a szövetkezet elnökét, Milan Hronecet: — Mit gondol, mennyibe kerül a varrógép gépszíjának cseréje? — Hát erre a kérdésre egyszer már ráfizettem ... — mondta nevetve. Egy barátom hozta el a varrógépét, s én azt mondtam neki, hogy úgy száz korona körül fizet majd. S persze neki is több mint ötszázat számláztak ... Az 1983. október 1-től érvényes árak szerint a gépszíjcseréért a Veritas esetében 469 koronát, a Ladádban 365 koronát kell fizetni, holott az utóbbihof yaló szíj ára csupán 20 korona. Azt már Molnár Károly szerelőtől kérdezzük, milyen gyakori a varrógépeknél ez a hiba, és mennyi időbe telik a szíj kicserélése? — Minden harmadik varrógépnek, amit ide hoz-
