Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-02 / 40. szám
Leszerel a fiam Nem csaptunk nagy búcsúzkodást. nem érzelgősködtünk, csak a buszmegállóig kísértük ki. s csak annyit mondtam búcsúzóul, mint kiskora óta mindig, ha elment: — Aztán vigyázz magadra, kisfiam... S ö sem mondott mást mint rendesen: — Nyugi, vigyázok magamra, és nem jövök késön haza...! Csak így. megszokottan, mintha most is csak moziba, focizni vagy randevúra ment volna. De a visszaúton úgy cipeltem a lelkemben azt a két fájón hasogató szót hogy két év! két év! mint mázsás, ólmos terhet Két év, sóhajtottam, maga az örökkévalóság... Hétszázharminc nap, ha jót számolom, és ennyiszer huszonnégy óra: ennyi hát a végtelen... Ebben az örökkévalóságban a bánat mellé idővel szinte észrevétlen befészkelte magát az öröm is. Mert öröm volt minden levél, minden viszontlátás, szűkre szabott szabadságainak minden perce, ötöm volt látni, hogy a kedves, hetyke kamasz miként férfiasodik, izmosodik testben és lélekben, s komolyodik gondolkodásában. Az első öröm akkor ért amikor megkaptam a meghívót az eskütételre. Még nem sejtettem, hogy életem egyik legszebb élménye lesz az a nap. Sötét estével érkeztem meg a cseh kisvárosba, az állomáson kiskatonák várták a szülőket hogy eligazítsák őket a ,szállodába, illetve előbb a laktanyába. Bevallom, egy kicsit öszszeszorutt a torkom, amikor megláttam a fiamat a mundérban. Hogyisne, hiszen háborús emlékeimet idézte fel, de sikerült elhessentenem az árnyakat A társalgóban beszélgettünk. Annyi volt a mondanivalónk, de csak suta félmondatokra telt a szóból. Mert mit is mondhattam volna, hogyan is fogalmazhattam volna, hogy a szavak tartalmukat vesztve ne kongjanak üresen, hogy a szeretet a mundér kiváltotta félelem, a féltés s mellette mégis az anyai büszkeség a katonafiú láttán ne váljék kókadt szóvirággá, értéktelen frázissá?! Fukarkodva a szóval szürcsöltük a forró teát csendben örültünk egymásnak. igazat adva a költőnek, ki azt mondta: nem érez. ki érez szavakkal mondhatót... Másnap a novemberi reggel ködfoszlányait felszaggatták az indulók, s mire a zászlóaljak díszlépésben. teljes harci díszben felsorakoztak a laktanya udvarán, már mindent beragyogott a késő őszi verófény. Vezényszavak pattogtak, aztán valaki rövid beszédet mondott majd csend lett lélegzetelállító, mélységesen mély, percre csupán, mert az eskü súlyos szavai feloldották lenyűgöző erejét. Olyan volt ez az eskütétel, mint egyetlen, hatalmas, eget s földet megrengető szívdobbanás, mely száz meg száz gyermekfiút avat s érlel férfivá. Könnyes szemmel kerestem közöttük a fiamat ebben a felemelő, soha vissza nem térő percben szerettem volna látni az arcát a szemét. Ő az. ott a harmadik sorban? Vagy mégsem? Tatán amott áll, legelöl, de nem, talán mégis emerre vélem felfedezni, ám az sem ő... Aztán már nem is kerestem tovább, hanem csak néztem-néztem ezeket a szálegyenes, kisubickolt gyönyörűséges kiskatonákat és túláradó anyai szeretetemmel egy varázsos pillanatra úgy éreztem. mintha mindegyik a fiam lett volna, a telkemből lelkedzett gyermekem, aki felesküdött a hazára, a zászlóra, a békére, az otthonok, a tiszta égbolt védelmére. (És ettől fogva katonafiam mindmáig minden levelét azzal a megszólítással kezdi: Kedveseim otthon! E két kicsinyke szóval nyitván azt mondja el, amiről férfiember nemigen ír levelet: bízhattok bennem, az eskümet állom ma és mindörökké...) A két esztendő örökkévalósága most már gyorsan zsugorodik hetekké, napokká, órákká. S eljön majd az az idő is, amikor a nehéz, kemény szolgálat kedves, mulatságos emlékké szelídül, mert hisz volt közben tréfa meg játék és jóízű nevetés. Csak az eskü marad meg lelkűk mélyén, változatlanul, kristálytisztán, mert ők tudják a legjobban. hogy mire kötelez LÁNG ÉVA Nagy László felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXIV. évfolyam Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: NESZMÉRI RÓZA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata.. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava. Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36.40 Kcs. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ 042 67 Koáice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Őszi divatszínek Zalka Katalin felvétele
