Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-25 / 39. szám

«'If ? ] Ml Fotó: Zalka K. Kedves Olvasóink! Múlt heti számunkban felhívással fordultunk Önökhöz: kapcsolódjanak be szerkesztőségünk tájételleíráso­­kat gyűjtő versenyébe. A feltételek nagyon egyszerűek: mindenki versenyezhet, aki akár csak egyetlen recept, étel leírá­sát is beküldi szerkesztőségünkbe, olyanét, amelynek készítését nem könyvből, hanem otthon a családjá­ban, a falujában tanulta vagy hallot­ta, s amelyről úgy gondolja, hogy beletartozik vagy korábban beletar­tozott családja, faluja, egy sztíkebb vagy nagyobb tájegység étkezési kul­túrájába. Szívesen vennénk azonban, ha kedves olvasóink nem csupán száraz receptieírásokat küldenének szerkesztőségünkbe, hanem részlete­sebben is elbeszélnék az alap- és szaporítóanyagok, fűszerek, ízesítők, tartósítók eredetét, mibenlétét, a ké­szítés körülményeit, szólnának a leg­megfelelőbb tartó-, tároló-, sütő- és főzőedényekről és a készítés során szükséges egyéb eszközökről is, hogy gyermekkorukban hogyan látták, nagyanyáik elbeszélése szerint ko­rábban mint volt és arról is természe­tesen, hogy a régi, ma esetleg nehe­zen hozzáférhető anyagok és eszkö­zök tapasztalatuk szerint miként, mi­vel pótolhatók. Örülnénk a híradásnak is már csu­pán emlékezetben élő régi készítési módokról (pl. kukorica- vagy káposz­talevélen sült tésztákról), tartósító eljárásokról (a szárítás módjairól, oltó- és erjesztőanyagok használatá­ról stb.), egykori híres népi eledelek­ről, a kásák, az élesztő nélküli tészta­félék, a málék, prószák, piték, csíráz­­tatással édesített sült pépek (pl. kőt­­tes), laskatészták, savanyú és ecetes levesek (pl. kisze, korpacibere) ha­gyományos készítési módjairól, ita­lokról, mint a mézből erjesztett már­­ca, vagy az ugyancsak erjesztéssel készült cibere volt. Ezeknek, kérjük, írják meg az azon a tájon, a faluban használatos pontos nevét, esetleg csúfnevét is és minden ismeretet, amely velük kapcsolatban az emlé­kezetükben él. Nagyra értékelnénk szakkörök, di­ákok, pedagógusok, szakemberek vagy a néprajz iránt érdeklődők be­kapcsolódását gyűjtésünkbe, akik nem csupán saját tapasztalataikat és ismereteiket írnák le, hanem széle­sebb körű gyűjtőmunkára is vállal­koznának, például egy család, egy falu vagy a falu egyik társadalmi rétege (szegényparasztok, pásztorok stb.) jellegzetes étkeinek gyűjtésére, vagy évszakok, az év hagyományos ünnepei köré, az emberi élet fordulói­hoz fűződő szokásokhoz kapcsolnák leírásaikat. A karácsonykor, újév napján, böjtben, vagy aratáskor szo­kásos, néha csaknem kötelezően elő­írt ételféleségekre gondolunk itt, s a hozzájuk fűződő hiedelmekre is, a lakodalom étkeire vagy a gyermek­ágyas asszonynak vitt sültekre, leve­sekre, rétes-, fánk-, lepényféleségek­re, a disznótoros eledelekre és a disz­nóhúst tartósító eljárásokra és ha­­sonlóakra. S számítunk arra is, hogy régi, de kiváló receptek és hasznos tanácsok kerülnek elő a Bodrogköz­ből például a hal sokféle készítési módjáról, gombás ételekről a Zobor­­aljáról, krumplis tésztákról Gömör­­bői. Minden arra érdemes leírást, re­ceptet, szélesebb körű gyűjtőmunka eredményét közöljük lapunkban s ké­sőbb tervezett kiadványunkban. De szívesen vesszük emellett egyénisé­gek bemutatkozását vagy bemutatá­sát is, lakodalmak híres szakácsnői, halászok és pásztorok mesterségbeli tudásából elárult titkainak és speci­alitásainak leírását. Versenyünk min­denkié, és mindenkiért van ... A legjobb, legérdekesebb ételleírá­sokat értékes díjakkal jutalmazzuk. Az étrendünkbe ma is beilleszthető recepteket folyamatosan közöljük és honoráljuk. Versenyünk címe: Történelem a tűzhelyen, zárásának határideje 1985. augusz­tus 31. Hogy mit és milyen ered­ménnyel sikerül összegyűjteni, azt az elkövetkező év őszén megrendezen­dő ételkóstolón tudhatják majd meg, akik nem sajnálják az időt és fáradsá­got, hogy ország-világ előtt emlékez­zenek, milyen is volt anyáink főztje.

Next

/
Thumbnails
Contents