Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-25 / 39. szám
«'If ? ] Ml Fotó: Zalka K. Kedves Olvasóink! Múlt heti számunkban felhívással fordultunk Önökhöz: kapcsolódjanak be szerkesztőségünk tájételleírásokat gyűjtő versenyébe. A feltételek nagyon egyszerűek: mindenki versenyezhet, aki akár csak egyetlen recept, étel leírását is beküldi szerkesztőségünkbe, olyanét, amelynek készítését nem könyvből, hanem otthon a családjában, a falujában tanulta vagy hallotta, s amelyről úgy gondolja, hogy beletartozik vagy korábban beletartozott családja, faluja, egy sztíkebb vagy nagyobb tájegység étkezési kultúrájába. Szívesen vennénk azonban, ha kedves olvasóink nem csupán száraz receptieírásokat küldenének szerkesztőségünkbe, hanem részletesebben is elbeszélnék az alap- és szaporítóanyagok, fűszerek, ízesítők, tartósítók eredetét, mibenlétét, a készítés körülményeit, szólnának a legmegfelelőbb tartó-, tároló-, sütő- és főzőedényekről és a készítés során szükséges egyéb eszközökről is, hogy gyermekkorukban hogyan látták, nagyanyáik elbeszélése szerint korábban mint volt és arról is természetesen, hogy a régi, ma esetleg nehezen hozzáférhető anyagok és eszközök tapasztalatuk szerint miként, mivel pótolhatók. Örülnénk a híradásnak is már csupán emlékezetben élő régi készítési módokról (pl. kukorica- vagy káposztalevélen sült tésztákról), tartósító eljárásokról (a szárítás módjairól, oltó- és erjesztőanyagok használatáról stb.), egykori híres népi eledelekről, a kásák, az élesztő nélküli tésztafélék, a málék, prószák, piték, csíráztatással édesített sült pépek (pl. kőttes), laskatészták, savanyú és ecetes levesek (pl. kisze, korpacibere) hagyományos készítési módjairól, italokról, mint a mézből erjesztett márca, vagy az ugyancsak erjesztéssel készült cibere volt. Ezeknek, kérjük, írják meg az azon a tájon, a faluban használatos pontos nevét, esetleg csúfnevét is és minden ismeretet, amely velük kapcsolatban az emlékezetükben él. Nagyra értékelnénk szakkörök, diákok, pedagógusok, szakemberek vagy a néprajz iránt érdeklődők bekapcsolódását gyűjtésünkbe, akik nem csupán saját tapasztalataikat és ismereteiket írnák le, hanem szélesebb körű gyűjtőmunkára is vállalkoznának, például egy család, egy falu vagy a falu egyik társadalmi rétege (szegényparasztok, pásztorok stb.) jellegzetes étkeinek gyűjtésére, vagy évszakok, az év hagyományos ünnepei köré, az emberi élet fordulóihoz fűződő szokásokhoz kapcsolnák leírásaikat. A karácsonykor, újév napján, böjtben, vagy aratáskor szokásos, néha csaknem kötelezően előírt ételféleségekre gondolunk itt, s a hozzájuk fűződő hiedelmekre is, a lakodalom étkeire vagy a gyermekágyas asszonynak vitt sültekre, levesekre, rétes-, fánk-, lepényféleségekre, a disznótoros eledelekre és a disznóhúst tartósító eljárásokra és hasonlóakra. S számítunk arra is, hogy régi, de kiváló receptek és hasznos tanácsok kerülnek elő a Bodrogközből például a hal sokféle készítési módjáról, gombás ételekről a Zoboraljáról, krumplis tésztákról Gömörbői. Minden arra érdemes leírást, receptet, szélesebb körű gyűjtőmunka eredményét közöljük lapunkban s később tervezett kiadványunkban. De szívesen vesszük emellett egyéniségek bemutatkozását vagy bemutatását is, lakodalmak híres szakácsnői, halászok és pásztorok mesterségbeli tudásából elárult titkainak és specialitásainak leírását. Versenyünk mindenkié, és mindenkiért van ... A legjobb, legérdekesebb ételleírásokat értékes díjakkal jutalmazzuk. Az étrendünkbe ma is beilleszthető recepteket folyamatosan közöljük és honoráljuk. Versenyünk címe: Történelem a tűzhelyen, zárásának határideje 1985. augusztus 31. Hogy mit és milyen eredménnyel sikerül összegyűjteni, azt az elkövetkező év őszén megrendezendő ételkóstolón tudhatják majd meg, akik nem sajnálják az időt és fáradságot, hogy ország-világ előtt emlékezzenek, milyen is volt anyáink főztje.
