Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-11 / 37. szám

A lakásé jó kezekben, Siposéknál. Siposék: László és felesége, Erzsébet, valamint két kisgyermekük, a négy és fél éves Lacika és a kétesztendös Tivadar. Lehet, hogy ezt az írást már új otthonukban, a lakásszentelőre való készülődés közben olvassák. Bárcsak úgy lenne! Ám ma még Csallóközcsütörtökben (Svrtok na Ostrove) laknak, a fiatalasszony szüleinek kétszobás családi házában — heten ...

Na és akkor mi van, kérdezhetné az olvasó, hozzátéve, hogy de sok fiatal párnak, „kezdő" családnak nincs hol laknia! Szüleikkel összezsúfolva, albérletben vagy akár külön-külön — mindegyik a saját szüleinél vagy a saját munkahelyétől kapott szálláson — élnek! Ez igaz, Siposék lakáskálváriája talán valóban nem egyedi eset. Lássuk csak: három és fél éve házasodtak össze, s azóta négyszer adtak be lakáskérvényt a gombai (Hubice) állami gazdasághoz, ahol a férj mezőgazdasági gépszerelőként dolgozik. Hosszú ideig nagy volt a csönd, azután 1983 októberében előbb Csákányban (Cakany), majd novemberben Békén (Mierovo) utaltak ki számukra lakást. Egyiket sem fogadták el, mert — a fiatalasszony szavait idézem — „kimondott patkányfészek", „korhadt padló és lyukak a falban, ahol képtelen vagyok a két kisgyerekemmel élni" ... Csakhogy újabb kínálat nem érkezett. „Az új munkásokat azzal csábítják ide, hogy lakást kapnak, az én férjem meg itt tanult ki, kilenc éve dolgozik a gazdaságban, jó munkás, mégsem kap rendes lakást. Beadta a felmondást, de ezt nem fogadták el, mondván, hogy már két lakást kínáltak fel, de nekünk egyik sem kellett, akkor pedig nem hivatkozhatunk arra, hogy a rossz lakáskörülmények miatt akar munkahelyet változtatni a férjem ...", panaszkodott a fiatalasszony.

És Siposné 1983 novemberében keltezett levelének utolsó bekezdése minderre rátett még egy lapáttal: „Az utolsó kérvényünkre az a válasz érkezett, hogy amint lesz üres lakás, mi kapjuk meg, de sajnos, megint másnak utalták ki. Mindig eltávolítanak bennünket, mert mi cigányok vagyunk. Miért van még most is különbség a fehér és a barna bőr között ?! Éppúgy dolgozunk, mint bárki más. A férjemmel a munkahelyén nagyon meg vannak elégedve. És mégsincs senki, aki megértene, aki segítene, aki megmondaná, hol találunk balzsamot a sebünkre ..

„NYOMOZÓ" KÖRÚTON - LAKÁSÜGYBEN

Először Pavol Moravcíkot, a gombai állami gazdaság jogászát faggattuk, ugyanis ő intézi a gazdaság dolgozóinak lakásügyeit — 1982-től. Az

1980-ban beadott kérvényről nem tud semmit! Az ellenérvelésnek semmi értelme, mert Siposéknak sincs meg otthon ez a kérvényük, és Pavol Moravcíkot — szerintem is jogosan — „csak a tények" érdeklik:

— Honnan tudjam, hogy valóban létezett-e ez a kérvény? De ettől eltekintve, nálunk nem az a mérvadó a lakáskiutalásnál, hogy ki adta be előbb a

(nŐ4)

Fotó: NAGY LÁSZLÓ

kérvényt. Most is van üres lakásunk, csakhogy ezt fenn kell tartanunk azoknak az állattenyésztésben járatos szakembereknek, akikből, sajnos, kevés van! Pedig égető szükség lenne rájuk! S ha végre valahára idetévedne egy zootechnikus, mit gondol, meddig maradna, ha nem kapna lakást? Jelenleg az a helyzet, hogy nagyobb szükségünk van például egy fejönőre, mint egy szerelőre, legyen az Sipos László, akiről köztudomású, hogy az egyik legjobb gépjavítónk, vagy bárki más.

De térjünk vissza a csákányi lakáshoz. Amint meglátták, kijelentették, hogy bódé. Tény, hogy nem tűnt túl biztatónak, de megígértem, hogy kicseréljük a padlót, segítünk a javításoknál. Ezt már nem egy esetben megtettük, s amúgy is csak arról lett volna szó, hogy a telet bírják ki ebben a lakásban. Ugyanis ők azonnal költözködni akartak, mert családi nézeteltérésekre került sor a fiatalok és a szülők között. Nem egyeztek bele az ajánlatba. Új lakásért ostromoltak bennünket. Igaz, volt Csákányban nyolc vadonatúj lakás, de azokat az állattenyésztésben dolgozóknak utaltuk ki. De még így sincs az ő részükre sem elegendő lakásunk! Tudom, nem túl humánus, amit mondok ... Én megértem Siposékat, ám elsősorban nem az egyéni, hanem a tásadalmi érdeket kell szem előtt tartanunk ...

Időközben az állami gazdaság igazgatója azt tanácsolta Siposéknak, hogy a nagymagyari (Zlaté Klasy) hnb-re adjanak be lakáskérvényt, mert az említett községben van négy lakás, amit a hnb építtetett, de az állami gazdaság átvette tőle. Arról volt szó, hogy ha valamelyik ezek közül kiürül, Siposék kapják meg. Végül egy mérnöknek utalták ki — mint később kiderült, ő is az állatte-