Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-04 / 36. szám

TANÉV Iskolánkba egyébként 510 gyerek jár, nyolc gimnáziumi osztályunkban a múlt tanév végén 148-an voltak. Többen az idén sem lesznek, mert az utóbbi években állan­dóan csökken a gimnáziumi tanulók létszá­ma. Két-két párhuzamos osztályunk van még ugyan évfolyamonként, de csak annak kö­szönhetően, hogy iskolánk matematika tago­zatos ... Az eredményeink persze jók, a felvételi arány is az, főképpen a természettu­dományi és műszaki főiskolákon állják meg nagyon jól a helyüket diákjaink. Nagyon fon­tosnak tartom az idei tanévben, hogy meg­próbáljuk újra népszerűbbé, kedveltebbé tenni a gimnáziumot. Hogy egyre több ma­gyar nemzetiségű fiatalt nyerjünk meg a to­vább tanulásnak. N. GYURKOVITS RÓZA NEM MORZSOLÓDNAK LE Búcson (Búé) az idén 170 gyermek tanul majd a két éve átadott emeletes iskola kilenc tantermében. Nyolc magyar, és egy össze­vont, 1 —4-es szlovák tanítási nyelvű osztály. Az elsősök száma huszonegy, s valamennyi­en kézhez kapják a Madách kiadó elsöosztá­­lyosoknak szánt könyvét, amely már jóval tanévnyitás előtt az igazgató szobájában volt. Mint iskoláink zömében, itt is apró­­cseprő javításokkal telt el a nyár, a fűtés problémáját azonban még mindig nem sike­rült megoldani a járási épitövállalattal. Tény viszont, hogy ígéretet kaptak, amint megkez­dődik a fűtési szezon, kijönnek, s megjavítják a kazánt. Hogy miért nem előbb, nem tudni, ahogy azt sem, miként lehetséges, hogy az egy-két évvel ezelőtt átadott épület kazán­­háza beázik, s a tanulók zöme szomjúság ellen otthonról hordja a teát, mert az „ivóvíz" még mindig nem igazi ivóvíz. A tornatermet is csak az idei tanév végén szerelték fel, s ha minden jól megy, a közeljövőben a parkettet csúszásgátló festékkel is bevonják. Minde­mellett a tizenkét tanerő viszonylag jó körül­mények között serénykedik, amiben nagy része van az efsz-el, a hnb-vel és a tömeg­­szervezetekkel fenntartott jó kapcsolatnak, mégha a faluban az is a vélemény, hogy a pedagógusok nem nagyon vesznek részt a község kulturális életének fellendítésében. De az iskolán kívüli dolog, akárcsak az, hogy nem tőlük függ, mikorra épül fel az iskola mellett a konyhával is ellátott napközi. Már nagyon kellene, mert a régi elég messze van, s nem a legkorszerűbb. — Sokan azt hiszik, a napközi a szülőt helyettesíti, pedig a szülő pótolhatatlan — mondja Török István, aki 1971-töl igazgatója az iskolának. — És sok szülő gondolja azt, hogy őt pedig az iskola helyettesíti, holott ez nagy tévedés, mert bár a tudással szemléle­tet is adunk, alapjában véve a család szelle­mi szintje határozza meg a tanuló magatar­tását, viszonyulásait. A tizenöt-húsz évvel ezelőtti diákságot nem lehet összehasonlíta­ni a maival. Ma nem látok annyi akarást, szorgalmat, érdeklődést, mint egykoron, nincs a szellemieket igazán ösztönző családi légkör, vagy csak nagyon kevés helyen, s már ott tartunk, hogy a tanulók zöme nem azt nézi, hogy lám, ezt a tanulási eredményt én értem el, hanem azt, hogy ebben ennyi munka van. AZ UJ FÖLDRAJZ SZAKOS KELLENF ( nŐ9) A Kassai (Kosice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának és Gimnáziumnak viszont nem áll módjában „együttműködéssel" meg­oldania tanerőhiányát. Sem az alapiskolá­ban, sem a gimnáziumban nincs földrajz szakos tanár, a városban pedig nincs több olyan magyar tannyelvű iskola, amely föld­­rajztanárt kölcsönözhetne. — Kerestünk a tanárképző főiskolák vég­zősei közt megfelelőeket, találtunk is két magyar anyanyelvűt a preíovi pedagógiai főiskoláról, de a tanítást egyikük sem vállal­ta, inkább pionírvezetöként helyezkedtek el. Azért nem vállalták, mert egyetlen osztályt sem végeztek magyar tannyelvű iskolában, s nem tudják magukat anyanyelvükön kifejez­ni, a tananyagot is csak szlovákul ismerik. így kénytelenek leszünk a földrajz tanítását nem szakosra bízni — mondja Rácz Gusztáv, az iskola igazgatója. — Magyar tanitási nyelvű iskoláink várhatóan egyre többször találkoz­nak majd ezzel a problémával, mert lassan nyugdíjba mennek azok, akik a pedagógiai iskolákban végeztek, a nyitrai (Nitra) tanár­képző magyar tagozatáról pedig már évek óta nem kerülnek ki természettudományi tárgyak oktatására szakosított pedagógusok. Az iskola épületén a kassaiak is dolgoz­tak, most már több éve. Emeletráépítés olyik, társadalmi munkában végzik a peda­­jógusok és a szülök. A nyár ezzel telt el. Az skola műemlék, bővíteni csak akkor lehet, iá a jellege is megmarad, tehát ötvencentis églafalakat kell rakni, erre pedig nem talál­lak kivitelezőt. — A legfontosabb teendőnk — mondja az jazgató — tető alá hozni a második szár­­yat, mert amíg nincs készen, addig az alsó antermek is beáznak. Az idei nyár nem edvezett nekünk, sok volt az eső, gyakran ellett vödrökkel kihordanunk a vizet az osz­­ályokból. A tanítást nem kockáztathatjuk, jy szeptemberig el kellene készülnünk. S kkor még mindig megoldatlanul marad a imaterem, a testnevelési órák kérdése. Va­­imikor tartozott az épülethez egy tomate­­rm is, de azt megkapta az egészségügyi ázépiskola, mi heti tizennégy órát tartha­­ink ott. Hogy mit fogunk csinálni, hogyan >gjuk begyakorolni a spartakiádot, nem tu- Dm, s arról már nem is beszélek, milyen :ínvonalú lehet így a testnevelésoktatás ... — Persze, a felelősség ebben a kérdésben megoszlik a diák, a tanító, a család, az iskola, a követelményrendszer és a társada­lom között. Ezért nem is a felelősségről kellene vitát folytatni, hanem a jelenség okainak feltárására kellene összpontosítani — mondja a feleség. Török Istvánné, aki ugyancsak pedagógus s pályaválasztási ta­nácsadó. — És azért túlozni sem szabad, mert tény, hogy az évi 20—21 végzősből 4—5 általában gimnáziumba megy, onnan főiskolára,'ahol megállják a helyüket. Sőt. már olyan diákjaink is vannak, akik szakközép­­iskola elvégzése után szereztek diplomát. Aki tőlünk bejut, az nem morzsolódik le. De nekünk nemcsak az értelmiség nevelése a ? ■ célunk, legalább ennyire fontosnak tartjuk, nogy a majdani kétkezi dolgozók és szak­munkások is helytálljanak. Nincs is sehol panasz az iskolánkból ipari tanulónak jelent­kezőkre. Abban viszont már valóban szerény lehetőségeink vannak, hogy a tanuló érzelmi alapállásán, érzelmi kulturáltságán változ­tassunk. Ezen a területen a családoknak kellene többet tenni, s nemcsak akkor, ami­kor már iskolába jár a gyerek. Jóval előtte. Hogy az elsöosztályosok között ne legyenek olyan nagy különbségek. Ez az év hat diplo­más embert hozott a községnek. Valameny­­nyien kilenc éve végeztek iskolánkban. Közü­lük három mérnök visszatért a faluba, a szövetkezetben kaptak állást. Itthon vannak. SZIGETI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents