Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-04 / 36. szám
A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága rendkívüli ülést tartott, amelyen j Jumdzsagijn Cedenbalt egészségi okokból j saját kérésére felmentették az MNFO KB - főtitkári tisztsége, valamint politikai bizottsá- : gi tagsága alól. Az ülésen a Mongol Népi : Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárává egyhangúlag Dzsambin Batmönht választották meg. Dzsambin Batmönh ötvennyolc éves, közgazdaságot tanult a Mongol Állami Egyetemen, később az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáján folytatta tanulmányait. Hazájában hosszú évekig foglalkozott pártós állami káderek nevelésével, majd a pártfőiskola és a Közgazdasági Intézet prorektora, illetve az utóbbi rektoraként működött. Az 1967 és 1973 közötti években először prorektora. később rektora volt a Mongol Állami Egyetemnek, 1972-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1971-ben az MNFP KB póttagjává választották, 1973 óta a Nagy Népi Hurál képviselője. Ezen túlmenően még számos más párt- és közéleti tisztséget töltött be. Minden poszton kitűnt nagyszerű szervezői tehetsége, a marxizmus—leninizmushoz és a proletár nemzetköziséghez való hűsége. Érdemeiért a Szuhe Bátor és az Észak Csillaga Renddel tüntették ki, s a Szovjetunió és más szocialista országok magas kitüntetéseinek is birtokosa. Nairobi előtt... A Tanzániai Forradalmi Párt küldöttsége Gertrude Mongelle-nek, a Politikai Iroda tagjának vezetésével hivatalos látogatást tett a Csehszlovák Nöszövetség prágai székházéban. A beszélgetésen jelen volt Éva Budilová, a CSSZNS2 KB titkára, Jirina Veseiá, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, a CSSZNSZ KB Elnökségének tagjai és a nöszövetség más tisztségviselői. A baráti beszélgetésen Gertrude Mongelle felvázolta a tanzániai nőszervezet jelenlegi feladatait. Elmondta, hogy a szervezet jelentős segítséget nyújt a pártnak és a kormánynak a társadalom fejlesztésében. A mezőgazdasági termelésben a munka javát a nők végzik. A szervezet részt vállal az egészségügyi gondoskodásból is, többek között a gyermekhalandóság csökentését célzó oltási kampányokat szervezi. A nők mind fokozattabb mértékben kapcsolódnak be az állam irányításába és igazgatásába is. A tanzániai kormány arra törekszik, hogy a megkönnyítse a nők élet- és munkakörülményeit, mindenekelőtt a korszerű technika és gépesítés tehermentesíti a nőket. Új szülőotthonok és kórházak hálózatszerű kiépítését, valamint a vízvezeték-hálózat megépítését tervezik, hiszen az aszály és az ivóvíz gondja Afrikában mindenütt az első helyen álli A nők gyakran órákat kénytelenek tölteni vízhordással. A tanzániai nőszervezet az ország függetlenségének elnyerése, tehát 1961 óta, legnagyobb sikerének könyveli el, hogy ma már Tanzánia lakosságának 83 százaléka tud írni-olvasni. Ezen a téren a soron következő legfontosabb feladat —- mondta Gertrude Mongelle —, hogy a nők kellő mennyiségű és minőségű, vonzó és tanulságos olvasmányhoz jussanak, hogy tovább gyarapithassák tudásukat, csiszolhassák képességeiket. — Mindazokat az eredményeket, amelyeket az ENSZ által meghirdetett nők évtizedében elértünk a nők egyenjogúsításában, annak köszönhetjük, hogy országunkat a szocializmus alapelvei szerint építjük — szögezte le Gertrude Mongelle, majd rátért arra, ami országuk, egész földrészük számára a legfontosabb : — A nők évtizedének minden célja közül elsőrendű és legfontosabb a világbéke megőrzése. Tanzánia az ún. frontállamok közé tartozik, függetlenségének kikiáltása óta segítséget nyújt további nemzeteknek is a szabadsághoz és a haladáshoz vivő úton. És éppen azért segítünk nekik, mert békét akarunk, s mert meggyőződésünk, hogy az igazi béke és az apartheid összeegyeztethetetlen fogalmak. Amíg az afrikai földrészről gyökereiben nem irtjuk ki a fajgyűlöletet és az apartheidet, addig nem valósíthatjuk meg az igazi egyenjogúságot, nem tudjuk biztosítani a független fejlődést, és addig nem lesz béke — Ezek azok a kérdések, amelyek a legközelebbről érintenek bennünket. Ezeket vitatjuk meg a frontállamok nőszervezeteinek képviselőivel a különböző konferenciákon. S bízunk benne, hogy ezekről a kérdésekről és összefüggéseikről jövőre Nairiboban, a nők világkongresszusán világviszonylatban is érdemben fogunk tárgyalni. — P — Baláze az Alacsony-Tátra l egyik keskeny völgyében : fekszik, nem messze Banská ' Bystricától. A kisközség for- \ radalmi hagyományai gaz- i dagok, sokrétűek. A Szlovák ; Nemzeti Felkelésben szinte ■ az egész falu részt vett, : mindjárt 1944 augusztusá- ' tói. Kapcsolatba léptek és j együttműködtek Vorobjev : százados ejtőernyős cső- : portjával, a falu határában partizán kiképző tábort léte- I sítettek. 1944 novemberétől ; egészen 1945 márciusáig i ebben a községben műkő- I dött a „Halál a fasizmusra" I és „A bosszúálló" partizán- ; brigádok törzskara. A kömyé- | ken összesen kétezer parti- ! zán harcolt és hajtott végre •• szabotázsakciókat. Felvéte- ; lünkön: a balázei emlékszo- j ba. Nagy-Britanniában ezen a nyáron adták ki azt a bélyegsorozatot, amellyel megemlékeztek arról, hogy éppen száz évvel ezelőtt, 1884-ben fogadták el egy nemzetközi konferencián a tengermelléki államok meghatározó délkörnek azt, amelyik Greenwich délangliai városka csillagvizsgálóján halad át. Ennek a 0. délkörnek egyezményes elfogadása a tengerhajózásban használatos számításokhoz volt szükséges. Azóta azonban ezek a számítások is elavultak, s helyükbe mára az elktronika és az atomkronométer lépett. A Béke napján szeptember elsején, azon a napon, amikor harminckilencben megkezdődött a második világháború. elfogtak az ellentétes érzelmek. hiszen háborúra, s éppen az emberiség legpusztítóbb háborújára emlékezve kellett megütnünk ezt a piros betűs na*pot. ünnepet, bár nem tudom hamarjában, hogy a história melyik dátuma is lenne arra alkalmasabb. talán az, amelyiken megszületetta beethoveni-schilleri Öröm-óda, de nem, ez a nap sem lenne alkalmas, hiszen eddig több nap telt el csatatereken, vérzivatarokban, egymásra fenekedésben, egymás öldöklésében, mint békés korszakok nyugalmának, gyarapodásának örvendezve, több gránitot és márványt használtunk föl az Ismeretlen Katonák, az Elesett Hősök emlékműveinek emeléséhez, mint bármi máshoz, hiszen laktanya is, kaszárnya is több volt mindig ezen a földkerekségen, mint iskola, és több hangszer többször rikoltott harci riadót és toborzót és frontok mészárszékére indított katonavonatokat kísérő pattogó s mégis disszonánsán csengő indulót, mint amennyi valaha is a béke gyönyörűségét diadalmaskodását zengte volna, és a Thermopü/ai-szoros sziklaszürke hexamétereitől — „itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük amit megkövetelt a haza" — kezdve több betű és írott sor őrzi a holtak, elveszettek, soha-vissza-nemtértek. soha-fel-nem-támaszthatók nevét azokét akiket ma is siratunk, mint majdan azokét fogja köbe vésni a boldog emlékezet akik a béke olajágával megfékezik s elűzik az Apokalipszis veres lovasát mely ma is. Hirosima és Nagaszaki után is — ahol megállt és korszakot váltott az Idő — ott áll ugrásra és vágtára készen a fegyverraktárak és a rakétasilók mélyén, s várja, hogy sarkantyúba kapják, legyünk hát résen emberek, ma a Béke napján és minden más eljövendő napon, mert a kötőfék talán mégiscsak a mi kezünkben van azokéban, akik soha többet emléktáblát állítani a pusztításnak nem akarnak... Láng Éva
