Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-04 / 36. szám
helyezése miatt a kereskedelmi vállalatok — nem bízva az építők ígéreteiben — 1984 első félévére a trencíni Slovliktól rendeltek élesztőt, természetesen, szárítottat. Most hát az üzletekben és a központi raktárakban is van porított élesztő bőven, ennek szavatossági ideje hat hónap. Mondani sem kell, raktározása, kezelése, árusítása sokkal könnyebb, egyszerűbb. Érthető, hogy a kiskereskedelem a szárított élesztőt teszi az első helyre. Ezzel szemben a háziasszonyok nagyobb része éppen fordított sorrendet állítana fel, ha tehetné! De őket senki sem kérdezi. — Ellátogattunk néhány kereskedelmi vállalathoz, hogy megkérdezzük, hogyan szervezik majd meg a jövőben a friss élesztő árusítását. A Zdroj kelet-szlovákiai vállalatigazgatója kérdésünkre, miért nincs jelenleg elegendő friss élesztő üzlethálózatukban, azt a választ adta, hogy lesz, ha majd üzembe helyezik a tőketerebesi élesztőgyárat, de részletesebb tájékoztatásáért központi raktárak vezetőjéhez küldött. A központi elosztó vezetője, Süllei József mérnök elmondta, hogy májusban a vállalat 14 tonna friss élesztőt értékesített (az egész kerületben). Árukészletüket a jövőben is elsősorban a szárított élesztőre alapozzák (így van ez világszerte) és friss élesztőt csak a kijelölt üzletekben fognak árulni, tehát hozzávetőleg 100 élelmiszerüzletben az 1 200-ból. A többi boltba üzemanyaghiány miatt nem tudnak friss élesztőt szállítani. A harmadik negyedévben 21 tonna szárított és 15 tonna friss élesztőt kínálnak majd a vevőknek, a negyedik negyedévben pedig 35 tonna szárítottat és 20 tonna sajtoltat. A Kassa-vidéki járás Jednota fogyasztási szövetkezetének elnöke sem tudott arról, hogy friss élesztőt árusítanának. Szerinte azért, mert a higiénikusok betiltották. Később a tornai (Túrna nad Bodvou) nagyraktárban Tiroly Mártától megtudtuk, hogy havonta 300 kilogrammot rendelnek, de például júniusban csak egyszer kaptak 100 kilogrammot. Miért? Válasza bizonytalan: mert nem küldtek. Hogy érdeklődött-e a gyárban a küldemény késésének oka felől? „Van fontosabb árunk is, amelyek után érdeklődnünk kell" — hangzott a „kézenfekvő" válasz. Egy nappal később az élesztögyárban megtudtuk, hogy a júniusi küldemények azért nem érkeztek meg a tornai raktárba, mert törölték őket, s egyúttal a július 18-i rendelést is. A tőketerebesi járásban az üzletvezetők gyakran visszakül-' dik a raktárnak a rendelés nélkül kiküldött élesztőt, mert először az üzletben lévő szárított élesztőt szeretnék eladni, nehogy a nyakukon maradjon. A tőketerebesi Jednota fogyasztási szövetkezet éttermeiben csak friss élesztőt használhatnak, igaz, az üzletvezetők itt is idegenkedtek tőle, de a vezetőség utasítása így szólt. A hétnapos szavatossági idő természetesen nem hosszú. De jó, rugalmasabb szállítással-szervezéssel, több körültekintéssel, az üzletvezetők igényességével — vagyis ha a vásárlóközönség igényeinek kielégítése lenne az elsődleges szempont — megoldható volna, hogy néha a falvakban is vásárolhatnának az asszonyok olyan élesztőt, amelyet jobbnak, megfelelőbbnek tartanak. Remélhetőleg a jövőben több friss élesztő jut majd a kelet-szlovákiai kerület üzleteibe, mint eddig. A terebesi élesztő minősége jó. „Szinte megkülönböztethetetlen a magyarországitól" — nyilatkozták többen, akiknek volt szerencséjük kipróbálni az utóbbit is. (A terebesi gyárban már kétszer jártak magyarországi szakemberek s átadták tapasztalataikat az ittenieknek.) Felépült egy nagy termelöképességü élesztögyár, amelynek kapacitása talán sohasem lesz teljes mértékben kihasználva. (Szlovákiában a már említett trencíni Slovlik gyár felújítás után van.) A volt nagymihályi gyár saját körzetét látja el, vagyis Kelet-Szlovákiát és Közép-Szlovákia egy részét, holott termelőképessége jóval nagyobb, mint a régi gyáré volt. — Szüntelenül keressük az értékesítési lehetőségeket Közép-Szlovákiában, Bratislavában — mondta Ján Kardoska kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Nem nagy sikerrel. Az előzetes megbeszélések alapján a bratislavai Jednota kísérletképpen rendel majd tőlünk hetente 500 kilogrammot, egyelőre a szállítás nincs megoldva, és a szerződést sem írtuk alá. Próbálkoztunk a mezőgazdasági üzemeknek is eladni az élesztőnket, a tavaszi hónapokban vettek is tőlünk, de nyáron már nem volt rá szükségük. Különben is, erre nem alapozhatjuk a termelésünket. Esetleg a szárított élesztő gyártása javíthatna a helyzetünkön, de az is csak akkor, ha külföldre szállíthatnánk. A szárítógépek szerelését külföldi szakemberek végzik majd, bár eddig ezt még nem sikerült megszerveznünk... MILICKY JOLÁN Süllei József mérnök: „Csak a nagyobb üzleteinkben árulunk friss élesztőt... A csomagológépek sokszor meghibásodnak Magdaléna Valóvá, a Jednota tőketerebesi nagyraktárának árukészlet-felelőse: „Hetente 200 kilogramm élesztőt kapunk a gyárból, sajnos, az üzletvezetők gyakran visszaküldik." FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Kicsik és nagyok 1. Az anya, betéve maga mögött az ajtót, hanyag mozdulattal a konyhaasztalra dobja a kék füzetet, s törülgetni kezdi a pár perce elmosogatott edényeket. Kisfia az asztalra terített fehér csomagolópapíron gyurmázik. Az elefántnak már csak az ormánya hiányzik — a hét év körüli csöppség éppen azt igyekezett nagy buzgalommal a két jókora fül közé illeszteni, amikor a füzet az asztal távolabbi sarkán csattant. A gyerek, abbahagyva az ormányragasztást, böngészni kezdi az eléje került, kézzel írott betűket: Sü-te-mé-nyes ír-ka .. . süteményes irka — olvassa hangosan. — Ko-vács Klá-ra tu-la-j-dona .. . — Anyuka, ezt Ági nénitől hoztad? — mutat a gyerek a füzetre. — Miből gondolod? — Mert mindig Ági nénihez futsz át, ha valami hiányzik... — Igen.... a leggyakrabban hozzá... De a füzeten azt olvastad, hogy Kovács Klára tulajdona. A Klára hogyan lehet Ágnes... ?! — A múltkor mondtad, hogy a lánykori neved Fazekas volt, most meg Mézesnének hívnak... Gondolom, Ági néni lánykori neve meg Klári lehetett... 2. Miután nagymama és óvodás unokája kilépett az üzletből, a kislány csodálkozástól tágra nyílt szemmel kérdezte: — Neked ilyen kevés pénzed van ? Nagymama hangjából meglepődés áradt: — Miből gondolod, hogy kevés... — Láttam, hogy az elárusító néninek adtad mindent... csak csörgős pénzed maradt... Nagymamát, miután a meglepetés hulláma átvonult rajta, kedélyes játszi hangulat kerítette hatalmába: — És nektek sok pénzetek van ...? — Sok. Apukának meg anyukának is. — Honnan tudod, mennyi a sok ? — Hát láttam. Zöld színűek..., meg nagyobbak is vannak... Nagymama megrémült: Ez a gyerek képes kibeszélni mindent! Ha egy idegen kérdezné, talán még annak is... — És, kicsikém, apukáék hol tartják ezt a sok pénzt? — Ha fizetést kapnak, kirakják a sok pénzt az asztalra, megszámolják, aztán anyuka is meg apuka is vesz magához belőle... A csörgős pénzt meg mi kapjuk meg. — És a többit hová teszik? — ágaskodott a kíváncsiság nagymamában. — Ahová kell! — Hová...? Én nem tudom, hová kell... Megmondanád ? A gyermek szinte megdöbbent: — Nem tudod... ?! Hát a bankba viszik! „Okos vagy, kicsikém..." — szállt fel a nagymamából egy mély sóhaj, s megkönynyebbülése bizonyos bűntudat érzésével keveredett ... PÉNZES ISTVÁN _________________________________' (nős)
