Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-04 / 36. szám
MARIE KABRHELOVÁNAK, A CSKP KB TITKÁRSÁGA TAGJÁNAK, A CSEHSZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKÉNEK A CSSZNSZ KONGRESSZUSÁN ELHANGZOTT FŐBESZÁMOLÓJÁBÓL A családról A Csehszlovák Nőszövetség mindenkor a szivén viselte a családok életét, örömeit és gondjait, és mindenkor részt vállalt a család belső, szocialista kapcsolatrendszerének megszilárdításából, éppúgy, mint a családok szocialista életmódjának kibontakoztatásából. Dehát nyilvánvaló, hogy a többi társadalmi szervezethez képest a mi lehetőségeink, hogy a családra hatást gyakoroljunk, egyedülállóak. Gyakorlati tevékenységünk során számos észrevételre, ismeretre, ösztönző ötletre tehetünk szert, amelyeket különböző módon tolmácsolunk az állami szerveknek, a törvényhozásnak. megjelenítünk nevelői munkákban és tanácsadói tevékenységükben. Mindez pozitív hatással van a családi viszonyok fejlődésére. De miért is került a család a nöszövetség érdeklődésének középpontjába, elsőrendű tennivalóink sorába? Mindenekelőtt azért, mert eddig sohasem voltunk olyanynyira családközeiben, mint ma. Valamennyi alapszervezetünk már a lakóhelyeken működik, vagyis ott, ahol a család élete folyik és ahol természetszerűen a felszínre kerülnek örömei és gondjai. Tehát tevékenységünk kibontakoztatásához ezen a téren adottak a kiváló feltételek. Persze, ezenkívül egyéb, fontosabb okaink is vannak, mégpedig gondolunk itt azoknak a viszonylatoknak, kapcsolatoknak az alakulására, amelyek az utóbbi években a családok életét oly erőteljesen befolyásolják. S ezek semmiképpen sem hanyagolhatók el, különös tekintettel a bonyolult nemzetközi helyzetre és főként az ifjú nemzedék nevelésének kérdéseire. Mi nők, és különösképpen az anyák, igen magasra értékeljük, hogy szocialista társadalmunk oly nagy jelentőséget tulajdonít a család társadalmi küldetésének. S nagyra becsüljük társadalmunk sokrétű gondoskodását a családokról és az ifjú nemzedékről. Azt, hogy a család a társadalmi érdeklődés középpontjában áll. a pártkongresszusok dokumentumai is ékesen bizonyítják, éppen úgy, mint népjóléti politikánknak a családra vonatkozó fő irányvonalai. A gazdasági és szociális fejlesztés ötéves, illetve évi tervei konkrét megfogalmazásban jelölik ki a családok társadalmi támogatásának feladatkörét. Hasonló feladatokat tartalmaz a Nemzeti Front választási programja, a társadalmi szervezetek munkaterve. így alakul ki és valósul meg a családokról való komplex gondoskodás, amit lényegében a szocialista társadalmi rend tesz lehetővé, állandóan tökéletesítve ennek a gondoskodásnak kedvező, jótékony hatását. Bátran állíthatjuk, hogy a családi viszonyok alakulásában a pozitív jelenségek vannak túlsúlyban. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem érdekelnek bennünket azok az okok, amelyek lakosságunk bizonyos hányadánál felbomlasztják a családi életet. Ezekkel a kérdésekkel nemcsak a kutatás foglalkozik behatóan, hanem számos szerv és intézmény, köztük nőszövetségünk is jelentős erőfeszítéseket tesz a megelőzés érdekében. Több részletprobléma is utal arra, hogy itt olyan jelenségekkel van dolgunk, amelyek teljesen újszerüek. Azonban kellő ismeretek és tapasztalatok híján, pilanatnyilag nem tudjuk megítélni, hogy e jelenségek jók-e vagy rosszak. Példaként megemlíthetjük, hogy a házasságra lépők életkora egyre alacsonyabb, következésképpen az első gyermek világra hozatala is az eddiginél előbb következik be. Ez a jelenség azonban szöges ellentétben áll egy másik, ugyancsak „kortárs" jelenséggel, vagyis azzal, hogy a fiatalok szociális érése és a kenyérkeresetre való felkészülése eltolódik egy későbbi életkorra. Megemlíthetjük azt is, hogy a házastársak életkora közötti különbség erősen csökkent, és még számos olyan dolgot, amelyek merőben eltérőek, mint voltak a korábbi házasságokban. Ilyenformán indokolt a kérdés: vajon ezek az új jelenségek csupán átmeneti jellegűek, avagy fokozatosan tovább terjednek? A családi kapcsolatok rangsorában a legjelentősebb a szülő—gyermek viszony. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a gyermekek 95 százaléka házasságban születik, azt viszont már nem állíthatjuk, hogy szüleik első házasságában, illetve teljes családban is nőnek föl. íme, néhány számadat: az 1982-es évben 100 házasságkötésre 29 válás esett; az utóbbi öt évben a válások 60 százalékára a házasság első kilenc évében került sor; s míg az egygyermekes elváltak száma csökkent, a kétgyermekes elvált szülők száma növekedett.. Mindezzel szemben már csak azért sem lehetünk közönyösek, mert elsősorban fiatal nők válásairól van szó. S míg a hetvenes években a válókeresetek 50 százalékát adták be a feleségek, ma a bontóperek felpereseinek kétharmadát képezik a nők, többségükben harmincon aluliak. Nem szándékunk ezeket a kérdéseket egyszerűsíteni, ám a felsorolt adatokból nyilvánvaló, hogy a fiatal nők sokkal radikálisabban oldják meg a dolgokat, mint férfipartnereik. De ráfoghatjuk-e vajon, hogy ez a fajta megoldás minden esetben a leghelyesebb is? Ezek a fiatal nők ugyanis anyaságukban egész sor intézménytől kapnak hatékony segítséget (egészségügy, oktatásügy, munkahely stb.), viszont a házasságot illetően gyakran teljesen tapasztalatlanok. Ezeket a tapasztalatokat még alaposabban kell fontolóra vennünk nőszövetségünk fiatal tagjaival folytatott munkánkban. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fiatal nők pszichikai megterhelése négy-öt évvel a fizikai érettség elérése előtt és után meglehetősen nagy. Ekkor fejeződik be a hivatásra való felkészülés, ekkor kezdenek dolgozni első munkahelyükön, szerzik meg első hivatásbeli ismereteiket, első ízben tágulnak ki emberi kapcsolataik. Eddig ugyanis csak az iskolában tettek szert némi élettapasztalatra, s alapjában véve folyamatos támogatásban és gondoskodásban volt részük. Ilyen körülmények között kerül sor tulajdonképpen a párválasztásra is. A párválasztást erősen befolyásolja és előbbre hozza az első terhesség, ami a korai házasságkötéseknek legkevesebb a felére jellemző. S amennyiben ezek a fiatalok további gyermeket is vállalnak, akkor a gyermekek közötti korkülönbség a lehető legkisebb. S így érthető, hogy halmozottan jelentkeznek az élet megszervezésének kulcsproblémái is. Nem fogadhatjuk el az érvet, miszerint a korábbi nőnemzedékeknek minden könnyebb volt. Ugyanis kényelmesebb ilyen-kijelentéseket tenni, semmint állhatatosan keresni az útját-módját annak, hogy miképpen tudnák a fiatalokat a lehető legjobban felkészíteni az életre, a munkára, a házasságra. Nálunk a családok és a gyermekek jogvédelmi rendszere tökéletes, nagyszabású társadalmi támogatásban részesülnek.'Mindez azonban nem gátolja meg az érzelmi megrázkódtatásokat, amelyeknek a gyermekek a felbomló házasságokban ki vannak téve. Közben az irodalomban, az iskolában, a gyermekek játékaiban, a mesékben és a dalocskákban kizárólag a teljes, apa-anya-gyermekek összetételű családot demonstrálják. Az elvált szülök gyermeke rákényszerül tehát, hogy ezt a családmodellt konfrontálja saját életével, összehasonlítsa a maga helyzetét azoknak a gyermekeknek a helyzetével, akik rendezett és szerencsés családi körülmények között nőnek föl. Érdekes adatokkal szolgál egy nemrég végzett felmérés, amelyben 10— 13 éves fiúknak — aki csak az anyával élnek — fel kellett sorolniuk, hogy mi az, amit a legértékesebbnek tartanak. Az első helyeken nagyobbára sztereó készülékek, motorkerékpár és hasonlók szerepeltek. Az apa, mint érték, a lista legaljára szorult. De az apa utáni vágyakozást a megkérdezett fiúk 98 százaléka az első helyen említette. Társadalmunkban sokat teszünk a fiúk és a lányok házasságra, családi életre, szülői hivatásra való nevelésében, de még mindig nem eleget. E téren a következő időszakban szervezetünknek is többet kell tennie. Annál is inkább, mivel ezek a kérdések a fiatalokat valóban érdeklik. Sokoldalúan hatnunk kell a szülőkre is, főleg az anyákra. Ók azok, akiknek mindenkinél nagyobb felelősséget kellene érezniük azért, hogy gyermekeiket időben és megfelelően felkészítsék a házasságra, jövendő szülői hivatásukra. Az ipari és a mezőgazdasági agglomerációkban élő fiatal családok körében végzett kutatások jelzik, hogy míg a fiatalok anyagiakban (lakás, berendezés stb.) már a kezdet kezdetén igen jól állnak, addig a házasságra, a szülői hivatásra való eszmei-erkölcsi felkészültségük egyáltalán nem kielégítő. Az is kiderült, hogy ezekben a viszonylatokban az anya szerepe meglepően csekély. A vidéki nőknek csupán 14, a városiaknak mindössze 25 százaléka közölte, hogy a házasság és a gyermekek dolgában az anya világosította fel. Elmondhatjuk bátran, hogy hazánkban a családok túlnyomó többsége feladatait a gyermekek nevelésében teljesíti, a szülők szeretik gyermekeiket, igyekeznek őket felelősségteljesen nevelni és felkészíteni az életre. Az állam, a társadalom egyre kedvezőbb feltételeket teremt ahhoz, hogy a szülők egybehangolhassák hivatásbeli és közéleti igényeiket a gyermekneveléssel. Eddig még egyetlen társadalom sem helyezte a családot érdeklődésének középpontjába, s javaiból nem áldozott rá annyit, mint a szocialista társadalom. Csehszlovákiában ezek a juttatások a nemzeti jövedelem csaknem 8 százalékát teszik ki. A család témakörében is leszögezhetjük: ifjúságunk jó, becsületes. Ám vannak olyan jelenségek, amelyek fölött nem hunyhatunk szemet. Nem titok, hogy a felerősödött nyugati szocialistaellenes propaganda főleg a fiatalokat veszi célba, számítva arra, hogy a tizenéveseknek még nincsenek sem élet-, sem politikai tapasztalataik. Talmi csillogásé illúziókat sugalmaznak a nyugati életformáról, miközben lekicsinylik a szocializmus értékeit és előnyeit. Céljuk, hogy bomlasztó eszmei és politikai hatást gyakoroljanak a fiatalokra, és a szocializmus ellen uszítsák őket. Ezért annál nagyobb felelősséggel, türelemmel és mindenekelőtt belső meggyőződéssel kell felmutatnunk azokat a nagy és elvi értékeket, amelyekre a szocializmus épül, amelyekből továbbfejlesztésében táplálkozik. Csak így tudjuk a fiatalokban fölébreszteni az igazi hazaszeretetet, csak így tudjuk őket felkészíteni az életre és a munkára, csakis így tudjuk beléjük plántálni a biztos tudatot, hogy egyedül a társa« mi lag hasznos munka adhat értelmet az emberéletnek, s a tudatot, hogy minden nemzedéknek megvan a maga történelmi szerepe és felelőssége, amely alól senki sem bújhat ki. Mindennapi kötelességünk tehát, hogy minden erőnkkel, gondoskodásunkkal, szeretetünkkel forduljunk a fiatalok felé. hogy szocialista társadalmunkban olyan fiatalok nőjenek föl, akik méltón folytatják megkezdett művünket, a szocializmus építését, akik a helyünkre lépnek a békéért és a haladásért vívott világméretű küzdelemben is. ( nŐ3^
