Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-28 / 35. szám

SZÉP OTTHON A kis parcellákon egymásra zsúfolva szorongnak a falusi emeletes „torony­kockák". Aztán egy­­szercsak megpihen a szem. Kert közepén vidáman nyújtózik a fehér falú házikó bar­nára pácolt zsalugá­­tereivel. Előtte a zöld pázsit szőnyegként terül el. A ház alap­szintje az udvarral egyenlő, így minden kéznél s szem előtt van. A szűkén számí­tott család hattagú: a fiatal házaspár két gyerekkel és a nagy­szülők. A házban mindenkinek van sa­ját helye. Fenn a tető­térben két hálószoba van, egyik a szülőké, másik a lányoké. Be­rendezésük csak a legszükségesebb: két ágy és szekrény. A két szoba között a fürdőszoba hangszi­getelő is. A térszint­beli különbségeket csigalépcső köti ösz­­sze. A földszint tulaj­donképpen egy nagy helyiségből áll, egyik sarkában van a főző­fülke. S itt is van egy háló, a nagyszülőké, mellette egy zuha­nyozóval felszerelt mosdó. A ház utca fe­lőli látványának érde­kessége az egyik ol­dalon földig lefutó tető, amely védi a há­zat az északi széltől, s egyúttal garázs is, bár most éppen csó­nakok pihennek itt. A konyha pultját aszta­los készítette méret­re. Fentről letekintve hatalmasnak tűnik a nappali, mert a tetőig nyitva van. A kert vé­gén kis zöldséges kert és szerszámos bódé áll, de lehet ól is. Mindent egybe­vetve a háziak s ven­dégek egybehangzó véleménye: ebben a kertes házban jó élni.

Next

/
Thumbnails
Contents