Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-28 / 35. szám
Karol Smidke pionírcsapat között 1976 óta tart a baráti kapcsolat Nyolc éve találkoznak rendszeresen, hol az egyik, hol a másik városban. Ezúttal a stúrovóiak mentek látogatóba. Meglepetésül az énekkar dalait és a Kisbojtár táncait vitték. Táncolni, dalolni mentek a stúrovói gyerekek, s elsősorban beszélgetni Frantiska Sedlárová nyugdíjas tanítónővel, aki az SZNF idején a slaskái illegális forradalmi nemzeti bizottság tagja volt. Ha az ember jó társaságban utazik, a hosszú út is rövidnek tűnik. Hipp-hopp, a síkságról egyszercsak a hegyek birodalmában termettünk. Dombokba ágyazott kis faluk mellett vágtatott négykerekű járművünk, s míg odakinn a szél dudált, a buszban pionírdalok és népszerű slágerek váltották egymást. Egyszercsak megálltunk egy szép, modern iskolaépület előtt, amelynek ablakából pionirruhába öltözött gyerekek integettek, s melynek kapujában már baráti kézfogással várt bennünket Václav Hargas, a vendéglátó iskola igazgatója. És jött a sok kérdés: milyen volt az út, hogy vagytok, mi újság nálatok ? Majd az ízletes tízórai. Találkozás a tantestület tagjaival. Örömteli rikkantások az ebédlőben, ajándékcserék, egymásbakarolás és egy kis terefere a régen látott barátokkal a sarokban, hiszen vannak titkok is, amelyekről nem szabad mindenkinek tudni! Ízelítő csipkeverésből a felnőtteknek. Énekkari főpróba az ebédlőben, Filakovszky tanító bácsi, a karnagy elégedett... Gyorsan peregtek az események. Mindenki izgult A gyerekek azért, hogy sikerüljön a fellépés, Hégli Marianna, a Kisbojtár vezetője, a kéméndi (Kamenín) népi hagyományok hűséges őrzője azért, hogy sikerüljön idejében felöltöztetni a táncosokat, Keszegh Pál, a pionírcsapat „parancsnoka"azért, hogy sikerüljenek a fényképek a krónikába... Csak az a j / an az úgy, hogy heteken keresztül borult, haragos az ég, szórja villámait, és sír dühében. Azután mintha megsejtené, hogy valami olyan esemény fog bekövetkezni, amelynek szépségén úgysem igen ronthat pár csepp esőjével, hirtelen előrántja a napot, s mi emberek derült reggelre ébredünk. így volt ez a kirándulás napján is. A stúrovói magyar tanítási nyelvű alapiskola énekkarának és Kisbojtár népi együttesének tagjai már kora reggel vidám hangulatban várták a buszt, amely tanítóikkal együtt a messzi Banská Bystrica városába kellett, hogy röpítse őket Végül két darab négykerekű is érkezett, és megkezdődött a berakodás. Fekete színű sárga feliratos Kisbojtár-bőröndök, a hegedű- és bőgőtokok, magnó, hogy vidámabb legyen az út; tízórait, kártyát és egyéb éhség- és unaloműző holmit tartalmazó táskák, apró ajándékok a vendéglátó pioníroknak, levelezőtársaknak ... Az iskolaudvaron díszelgő rózsák az utolsó pillanatban váltak el száruktól, majd bőven megöntözve egy sárga műanyag kannába kerültek, mely Csicsay Alajos igazgató közreműködésével a busz belsejébe vándorolt. És akkor végre elindultunk... Kirándulni mentek a stúrovói gyerekek Banská Bystricába? Mielőtt pontos választ adunk, íme egy kis „barátságtörténet": a stúrovói és a Banská Bystrica-i Baboss utcai alapiskola, valamint az iskolák pionírcsapata, a Major István és a
