Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-28 / 35. szám

Hazqfiság,

nemzetköziség, béke

A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 40. ÉVFORDULÓJÁN BRATISLAVA ADOTT OTTHONT A NŐK HÁROM NEMZEDÉKE TALÁLKOZÓJÁNAK, AMELY SORRENDBEN A TIZEDIK VOLT. AZ ÜNNEPSÉGSOROZATOT A SZLOVÁKIAI NÖSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA SZERVEZTE. SZOMBATON, AUGUSZTUS 18-ÁN A RÉSZTVEVŐK A MŰVELŐDÉSI ÉS PIHENÖPARK NAGYTERMÉBEN TARTOTTÁK MEG AZ ÜNNEPI NAGYGYŰLÉST, AMELYNEK SZÓNOKA ELENA LITVAJOVÁ, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, AZ SZNSZ KB ELNÖKE VOLT. AZ ALÁBBIAKBAN AZ Ö BESZÉDÉBŐL IDÉZÜNK.

Negyven esztendő az emberiség történelmében nagyon rövid idő. Nemzeteink számára azonban az elmúlt negyven év az az időszak volt, amelyben megvalósíthattuk az előző nemzedékek legszebb álmait — élni az elnyomók és a kizsákmányolók járma nélkül, élni szabadon és emberhez méltón, élni és alkotni a jelen felvirágoztatásáért és a szocialista haza jövőjéért.

Ahhoz, hogy elődeinknek ez az egyszerű és emberi vágya teljesülhessen, nagy árat kellett fizetnünk. Gyökerestől megváltozott hazánk, mindennapi életünk és távlataink. Ehhez a döntő lépés a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. amelyben a fasizmus szörnyű masinériájában vergődő szlovák nép — egyszerű emberek, munkások, parasztok, a haladó értelmiség — szembeszállt a fasizmussal, megingathatatlan hittel a Szovjetunió igazságos győzelmében. A felkelés frontjain, később a mi hegyeinkben bátran, vállvetve küzdöttek a katonák, a partizánok, a politikai dolgozók, a kommunisták és a pártonkívüliek. És a közös ellenséggel vívott fegyveres küzdelmünkben velünk harcolt sok ezernyi szovjet katona, férfiak és nők, leghűségesebb elvtársaink, barátaink. De a Magas-és az Alacsony-Tátrában. a Nyitra- és a Vág-vidéken, Oravában. Liptovban. Turiecben. Kelet-Szlovákiában harcoló partizánegységekben sok nyelven beszéltek, nemcsak Oroszul és szlovákul, hanem csehül, franciául, magyarul és más nyelveken. Mindannyian megértették egymást, mintha egy nyelven szólnának, mintha egy ütemben dobogna szivük, és annak a szép. emberi vágynak a jegyében — élni szabadon és emberhez méltón — a Felkelés egyedülálló testvériségében, mindenre elszántan vívták élet-halál harcukat. Vérük szülőföldünket öntözte, sokan hegyeink között haltak meg azért, hogy mi jólétben és békében élhessünk.

Mi nem felejtünk, nem felejthetünk. Hálánk és tiszteletünk elsősorban nagy barátunkat, szövetségesünket és felszabadítónkat, a Szovjetuniót illeti, azért a katonai, anyagi, politikai és erkölcsi segítségért, amelyet nekünk a Felkelésben nyújtott, amellett, hogy a második világháború legnagyobb terhét ő viselte, és ő játszotta a legnagyobb szerepet a hitleri fasiz-x mus legyőzésében. Mi ebben a parlizánháborúban. a tűzkeresztségben, szemtől szemben a halállal, ismertük meg a szovjet embert, azt az erkölcsíséget. amellyel a kommunista nevelés

és a lenini párt fegyverezte fel. Örökre példaképünk marad bátorságuk, magasan fejlett harci szellemük, mélyen átérzett nemzetköziségük és a népünk iránt megmutatkozó igaz barátságuk. Hogy is feledhetnénk határtalan emberszeretetükel. önzetlen áldozatkészségüket. amellyel a szükségben segítettek.

A nők három nemzedékének idei találkozóján a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseire emlékezünk, kegyelettel adózunk emléküknek, és erőt. tanulságot merítünk hősiességükből mai és holnapi küzdelmeinkhez. S mint minden évben, az idén is meghallgatjuk az emlékezőkeL Hiszen sorainkban ott vannak még azok, akik részt vettek a Felkelésben. Ma is velünk vannak a szlovákiai járások, a Cseh Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság. a Magyar Népköztársaság küldöttei, akiknek nem egy honfitársa küzdött velünk együtt. Mi. akik részt vettünk a Felkelésben. tudjuk, hogy a nők milyen fontos szerepet játszottak a partizánharcokban, küzdöttek fegyverrel a kezükben, hírszerzők és ápolónők voltak, sok ezren névtelenül és ismeretlenül a városokban, a falvakban, a magányos hegyvidéki tanyákon, kitéve magukat és családjukat a halálos veszélynek, önzetlenül segítettek nekünk. Cáfolhatatlan tény. hogy a nők nélkül a Felkelés nem lett volna sem népi. sem nemzeti. Amit tettek, azért a nemzet örök hálával tartozik nekik.

A negyven év alatt begyógyultak a sebek, megrozsdásodtak a földbe fúródott akna- és gránátszilánkok, a robbanások krátereit betemette az idő. Mi pedig ezek alatt az évek alatt hazánkban óriási társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális változásokat hajtottunk végre és éltünk meg. és Csehszlovákia Kommunista Pártja programjának teljesítésén munkálkodunk.

De a Felkelés hőseinek öröksége mit sem veszített időszerűségéből. Ebből merítenek erőt és inspirációt a társadalmi szervezetek tömegpolitikai munkájukhoz. A Szlovákiai Nőszövetség is ebből a forrásból merít elsősorban a fiatal nemzedék nevelésében, mert azt akutjuk, hogy gyermekeinkből és unokáinkból jó hazafiak, internacionalisták legyenek, hiszen éppen a hazafiság és nemzetköziség talajából szökkentek szárba nemzeteink legnagyobb hőstettei, ez vitte előre a haladást.

Ma. amikor a második világháború befejezése óta a legbonyolultabb és a legveszélyesebb időszakot éljük, amikor a reakciós imperialista körök, főleg az Egyesült Államok semmibe sem veszik a második világháború tanulságait. és meghirdették a „keresztes háborút" a szocializmus ellen, s megkísérlik megszerezni a katonai fölényt a Szovjetunióval és szövetségeseivel szemben, miközben féktelenül fegyverkeznek. és atomháborúval fenyegetőznek, a szocialista haza iránti hűséget és az élvhű szocialista és proletár nemzetköziséget a haladó szellemű ember erkölcsisége értékmérőjeként tartjuk számon.

Csehszlovákia Komunnista Pártja a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelést legszentebb kötelességének tartja. Semmi sem bonyolultabb és igényesebb azonban, mint az ember nevelése. A hazafiságot és az internacionalizmust azonban nem lehet könyvből megtanulni csak kifejleszteni — egyként hatva az észre és az érzelemre — és ápolni lelkiismeretes neveléssel és saját példánkkal. Adjunk hát a gyermekeknek és a fiataloknak lehetőséget, hogy mélyen átérezzék: a haza számunkra a minden, legdrágább kincsünk, ebben a hazában valósággá vált a nemzeti függetlenség és a szociális igazságosság eszméje, nemcsak munkát és kenyeret ad. hanem itt nyugszanak elődeink hamvai is. Méltó a hűségünkre, odaadásunkra és arra is. hogyha kell szabadságáért, becsületéért és függetlenségéért akár az életünket is feláldozzuk.

Akkor a hegyekben, a Felkelés frontjain, az élet könyörtelen iskolájában, szemtől szembe a halállal, az én nemzedékem megértette, hogy a legnagyobb vétek ember és társadalom ellen az emberi sors, a társadalom sorsa iránti közömbösség, mert ez mindenkor a haladási gátolja. Megértettük, hogy fegyvert kell fognunk, mert félreállva szemlélni a hárcot, mely milliók életét követelte, pótolhatatlan anyagi veszteségeket okozott, azt jelentette volna, hogy pirulnunk kellene saját lelkiismeretűnk előtt, azt jelentette volna, hogy eláruljuk szülőhazánkat.

Békeidőben is szükségünk van hősökre, a munka mezején is kell a tudás, a jellem, a bátorság és a becsület. Ha a gondos állampolgár és gazda szemével körülnézünk, léptennyomon látjuk, hogy a fiataloknak megvannak a lehetőségeik az önmegvalósításra, arra. hogy elkötelezetten szolgálhassák a köz javát és a haladást. Komoly erőfeszítéseket és forradalmi gondolkodást követel meg az előrehaladásunkat gátló akadályok legyőzése, de mit ér. ha egyesek csak zsörtölődnek a rendetlenség, a hiányosságok miatt, de személy szerint semmit sem tesznek a rendért, a hibák eltávolításáért. Az. aki tovább lát a saját kényelménél nem kérdezi, kifizetődő-e a társadalom erkölcsi gondjaival foglalkozni. A becsület útján jár. még akkor is. ha az tövises, s derekasan küzd az önzés, az elkényelmesedés, a kispolgárság és azok ellen az emberek ellen, akik a közösből többet akarnak kapni, mint amennyit adnak, örvendetes, hogy egyre többen vannak. akik elvetik a kényelmes „ne szólj szám. nem fáj fejem" megoldást, s közös erővel leplezik le és távolítják el a negatív jelenségeket a fejlődés útjából.

Nekünk nőknek, anyáknak, akik tudjuk, mit jelent életet adni. mindennél drágább a világbéke megőrzése. A második világháború egyik legfontosabb tanulsága, hogy a háború ellen a kitörése előtt, békében kell harcolni.

A nők egyre elszántabban küzdenek a béke megvédéséért, ezt bizonyítja a tokajíki nők „A felégetett falvak intenek” békefelhívása. Ez a békestaféta Tokajikból indulva áthaladt Szlovákián. most pedig innen indul a Cseh Szocialista Köztársaság felégetett falvaiba.

Mi, akik még jól emlékezünk, mennyi mindent kellett átélnünk, mennyi mindent kellett feláldoznunk azért, hogy ma boldogan élhessünk. anélkül, hogy félnünk kellene a holnaptól, lesz-e munka, lesz-e kenyér, nehéz szívvel halljuk, látjuk és tapasztaljuk, hogy a legfejlettebb kapitalista országokban bizonyos társadalmi rétegek mennyire szenvednek a nyomortól az éhségtől a munkanélküliségtől, a szociális igazságtalanságtól a nemzeti elnyomástól. Ez alkalomból is kinyilvánítjuk szolidaritásunkat az angol bányászokkal, a Greenham Common-i béketábor asszonyaival, leányaival, a palesztin, a nicaraguai. a salvadori. a chilei nőkkel és mindazokkal akiknek a világ különböző részein el kell viselniük az imperialista elnyomás és kizsákmányolás legdurvább formáit

Meggyőződésünk, hogy igazságos harcuknak előbb vagy utóbb győznie kell. akárcsak a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élését hirdető elvnek.