Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
Nagy László és Könözsi István felvételei kórházunkban műtjük. A nyúlszáj, a farkastorok ma egyszerű kozmetikai műtétek csupán. Hogy mi e rendellenességek nagy számának az oka? Ó, ha én azt tudnám, én állnék Stockholmban a Nobel-díjat osztó bizottság elé! Az anyatej-programjával mégis dicsekedhet az osztály. — Végre eljutottunk oda, hogy a nálunk született csecsemők mindegyike egy hétig, míg nálunk van, anyatejen él. Nem is hiszi, hogy ez milyen nagy szó. A hetvenes évek elején még 40 százalékos volt a szoptatott csecsemők aránya. Most az osztályon nagyon szigorúan vesszük, hogy minden anyuka szoptasson, és lefejjék a maradék tejüket, így minden újszülöttünk anyatejet kap. A nőknek csupán egy százaléka valóban képtelen a szoptatásra. Csak hát hagytuk, hogy inkább tápszereket adjanak gyermeküknek, mindjárt az első napoktól, mert így az anya személyi szabadsága nagyobb. S közben elfelejtik, hogy nem elég a gyermeket megszülni. — Azt kéne elérnünk, hogy legalább öt hónapig szoptassanak az anyák. Az anyatej jelentősége felbecsülhetetlen az ellenállóképesség kifejlődése szempontjából. De azt hiszem, még egy generációnak fel kell nőnie, míg ez tudatosul. — Anyának lenni legalább olyan felelősség, mint az, hogy én itt. ezen a poszton mint gyermekorvos próbálok helytállni. Sokszor nagyon nehéz, sok az apró, sziszifuszi tennivaló. De ha már egyszer vállaltam, végigcsinálom. Sajnos, az anyaszerep, mintha elveszítette volna tekintélyét. Az osztály különben új, sok gonddal járó feladat előtt áll. Készülnek az ún. roomingrendszer — egyelőre nincs rá hazai szó — bevezetésére, amelyet pár éve szorgalmaznak Csehszlovákiában, s néhány kórházban már működik is. A rendszer lényege, hogy az És otthonukban Ekecsen (Okof) szüleikkel és testvéreikkel Az 1983-as év utolsó újszülöttei, életük első órájában Az ultrahangos készülék manapság már alapvető műszernek számit a nőgyógyászatokon. Nincs is Szlovákiában csak három kórház, amelyik még nem rendelkezik vele. Ezzel állapíthatók meg a magzat fejlődésében bekövetkezett elváltozások, ami az esetleges terhességmegszakitás végett vagy a megfelelő kezelés megválasztása szempontjából fontos, a várható koraszülés, az ikrek stb. Ugyanilyen fontos volna a monitor, az ún. kardiotokográf. Egyelőre erre sincs pénz. szoptasson minden anyuka A második nap délelőttjén ugyanaz a kép fogad, mint az előzőn: üres jajgató, üres szülőszobák. Várakozzunk, hátha betéved valaki! Addig átsétálhatunk az újszülöttek osztályára, Rummer doktornőhöz: Borzasztóan fáradt, éjszakai ügyelet után van. Azonban hamarosan kiderül, hogy az anyaság és a gyermek gondozása, nevelése körüli, napjainkban égető kérdésekben teljes köztünk a nézetazonosság. Egyre jobban belelendülünk a beszélgetésbe. — Sajnos, sok gyermekünk jön a világra veleszületett fejlődési rendellenességgel. Ebben az évben — 1983 — az ötvenhatodiknál tartunk. Hatvan az átlag ezerhétszáz szülésből, ez kb. 3,4 százalék. Szívhibák s a központi idegrendszer elváltozásai a leggyakoribbak, a koraszülötteknél idegrendszeri elváltozások, légzési zavarok. A rejtett vese- és tüdőelváltozások, amelyekre csak később derül fény, még nincsenek is benne ebben a számban. Az olyan egyszerűbbek, mint a szájpadhasadék, a végbél elzáródása, ma már nem okoznak nehézséget. Helyben, a mi anyától nem szakítják el gyermekét a kórházi időszak alatt sem. Minden szobában az anya ágya mellett ott áll az újszülötté is, s így az első óráktól kezdve az anya kötelessége, hogy gyermekéről gondoskodjon, szoptassa, amikor kell, tisztába tegye, fürdesse. Ősi dolog ez is, akárcsak az anyatejügy, de hát úgy látszik, néha szükséges ősi dolgokat is újra felfedeznünk. ide erő kell És a nyitott szülőszoba? Csehszlovákiában erről egyelőre nincs szó. Nem. A Terén doktor körül összegyűlt nőgyógyászok kara — csupa férfi — háborogva visszautasítja a kérdést. Nincs rá szükség. Még csak az hiányozna! — Pár éve az egyik kolléga készített egy felmérést — csillapítja le a felbolydult kedélyeket a főorvos hangja. — Ott is az az eredmény jött ki, hogy a férfiak ezt egyáltalán nem igénylik. Sőt, a nők maguk sem kérik. Hogy eltorzult állapotuknak a férjük is szemtanúja legyen! Ne. Elég megnyugtató a számukra, hogy az orvosok és nővérek mellettük vannak, s amikor szükséges, beavatkoznak. — Az én feleségem kétszer szült, de mind a kétszer messze elkerültem akkor a szülőszobát — mondja Skoda doktor. — Azt hiszem, a házastársak későbbi szexuális életére nézve sem volna jó hatással, ha a férj végignézné felesége szülését. Erre mindannyian egyetértőén bólogatnak. S ha már ilyen szépen összejöttünk, ennyi férfi, köztük egyszál magam nő, el kell hangozzék a kérdés, hol vannak a nő nőgyógyászok. Ebben a kórházban egy sincs? Nincs, nagyon helyesen. — Ide erő kell — feszíti meg láthatóan izmos karját Suchter doktor. — Fizikai erő és teherbíró képesség. Egy műtét vagy akár egy szülés is órákig eltarthat. Azt intenziven végigdolgozni! S az éjszakai ügyeletek is megterhelöek. Csak maradjanak az orvosnők a szemészetnél, az orr-, fül- és gégeosztályokon, a könnyebb munkával és megterheléssel járó helyeken. Este végül mégiscsak találkoztunk egy nőgyógyásznővel is. Dr. Kalocsayné ballag be rendelőjéből éjszakai ügyeletre a kórházba. Ö a járásban az egyetlen nő ezen a szakterületen. — Bizony, pályám során sokszor találtam szembe magam a megkülönböztetéssel, a hátrányos helyzettel, hogy nő vagyok. Ahol kezdtem, az ötvenes években, ott sem volt nőpárti a főorvos. Azzal fogadtak, hogy itt két hónapnál tovább úgy sem maradsz. De kibírtam. S elmerengünk azokon az időkön, amelyekben Kalocsay doktornő a pályáját kezdte, amikor még minden máshogy volt, más munkakörülmények között dolgoztak a szülészek és nőgyógyászok is, amikor még azt tartották, hogy a vajúdó asszony fölött kétszer megy le a nap. Ma ilyen nincs, hála a másféle pszichikai felkészítésnek, a gyógyszereknek és a műtéti beavatkozás lehetőségeinek, ma a szülések többsége gyorsan lezajlik. A harmadik napon végre azzal fogadnak bennünket, hogy egy anyuka a szülőszobában fekszik. Siessenek! Lélekszakadva rohanunk átöltözni, kollégám remegő kézzel szereli össze a masináját, s még homályos a lencse a párától, amint kattogtatni kezd. A szülés máris elkezdődött. Lélegezzen anyuka, nagyokat! Nyomni, nyomni! Erősen! Két erőteljes mozdulat, a vörös varangy lecsusszan a lepedőre. Szentisten, ennek az anyukának még mindig nagy a hasa! Valami még van benne! S újra kezdődnek a megfeszülések, izmok összerándulása, erőlködések biztató hangok kíséretében. S nemsokára egy következő élet kér helyet ebben az oxigéndús légtérben. Anyuka, mit szól ehhez! Egyszerre kettő! Fáradt pihegés. — Nem baj, nem baj. Elférnek otthon. Családi házban lakunk, én egész nap otthon vagyok. Az uram azt mondja, csak legyek a gyerekekkel. Már eddig is volt kettő. Rasztgyörgy Ferdinánd és Rasztgyörgy Attila, 3 980 gr/52 cm és 3 540 gr/50 cm — ezek egyelőre az első és legfontosabb adataik. Az 1983-as év 1 736. szülése a szerdahelyi kórházban. KOCSIS ARANKA (noia)
