Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
zetésével), azóta mind a mai napig Comisóban ez a párt a vezető erő (1983-ban a szavazatok 39 százalékát szerezte meg). Szicília szegény — jöjjön hát a doliárözön! A turistaforgalom továbbra is elkerüli Comisót — de az idegenek nem. Bár ők nem igénylik a szokásos idegenforgalmi látványosságokat, a tengerparti strandfürdözést, a minden kényelmet biztosító szállodákat játékkaszinóval és szórakoztató iparral. Éppen csak jönnekmennek, nézelődnek és sétálgatnak a városban, lakni a „sajátjukban" laknak: az Egyesült Államoknak még a negyvenes évek végén létesített katonai támaszpontján. A támaszpont mindössze négy és fél kilométernyire van Comisótól, és az utóbbi években rohamosan kiépült. Tavaly pedig megkezdték a 112 Tomahawk típusú cirkáló robotrepülőgép állásainak építését. A Comiso melletti amerikai katonai támaszpont kiépítését, majd az utóbbi három évben a rakétatelepítést a polgári pártok olyan ígérgetésekkel szerették volna a tiltakozó lakosság számára elfogadhatóvá tenni, amelyeknek teljesítése nem is tőlük függött, és amelyekre erkölcsi fedezetük sem volt. „A bázis kiépítése munkalehetőséget ad, dollárt hoz! Ott épül, ahol terméketlen a föld!" Nos, a bázis épült, terjeszkedett, s tavaly decemberben megkezdődött a robotrepülögépek telepítése is. Csak a doliárözön maradt el, és az „amik" munkát sem adtak: a bázison alig háromszáz olasz dolgozik. A másik állításnak is éppen az ellenkezője az igaz. Ragusa tartomány, ahol Comiso és az amerikai katonai támaszpont is fekszik, Szicíliának, sőt talán egész Dél-ltáliának egyik legtermékenyebb vidéke. Errefelé van elegendő vizforrás, évente négyszer aratnak, megterem a gyümölcs, üvegházakban a korai zöldség és rengeteg virág. S ez munkát is ad a comisóiaknak. Az utóbbi időben a hatóságok földrengés veszélyeztette területnek nyilvánították a Comiso körüli dombokat. Ám a „földrengésveszély", úgy látszik, az amerikai támaszpontra nem vonatkozik, mert a bázis betonépítményei lassan már elérik a dombokat... Válaszlépésként a comisói nemzetközi béketáborban új mozgalmat indítottak, a Ragnatellát. Ragnatella annyi mint pókháló „Vegyenek telket Comisóban!" — a béketábor szervezői ezzel a kéréssel fordultak magánszemélyekhez, közületekhez s különböző békeszervezetekhez. Nem kellett sok biztatás, hiszen a jogászok, akik különbizottságot alakítottak a telekvásárlások lebonyolítására, megmagyarázták: elegendő mindössze egy négyzetméternyi földet venni, mert a jogszabályok értelmében ez is magántulajdon, s oda egy darab téglát sem lehet elhelyezni a tulajdonos beleegyezése vagy a föld megvétele nélkül. A comisóiak szándékát Olaszország-szerte megértették, főleg a békemozgalmak képviselői, a békéért küzdő művészek, köztük híres színészek és irók is, mint például Alberto Moravia. Külföldiek is vásárolhatnak „telket" Comisóban. Carla Francone, a comisói nőküldöttség vezetője Prágában elmondta, hogy az amerikai támaszpont körül már rengeteg ilyen magántulajdonban levő kisebb-nagyobb telek van — úgy veszik körül a bázist, mint a pókháló... Carla Francone és Fabio Frongia tudják, hogy a „Ragnatella"-mozgalom nem „váltja meg" Comisót, de legalább annyiban késlelteti a bázis terjeszkedését, hogy az amerikai katonai parancsnokságnak a további építkezések megkezdése előtt tisztáznia kell a jogi helyzetet. És ez időbe kerül. Szolidaritás és „béketurizmus" Comiso város lakossága egyértelműen támogatja a nemzetközi béketábort és annak minden megmozdulását. akcióit. Comiso nem felejtette el a háborút: az amerikai támaszpont arra a Magliocco-repülőtérre épült, amelyet még Mussolini építtetett: innen indultak az olasz és a német nehézbombázók a második világháborúban Észak-Afrika és Málta fölé ... Maglioccót viszont az angol és amerikai légierő bombázta, amíg a fasiszták kezén volt. A comisóiak tudják, hogy nincsenek egyedül. Kapcsolatot tartanak fenn a hirosimai „hibakusákkal", a Bomba túlélőivel, az európai és az amerikai békemozgalmakkal. És természetesen a Greenham Common-i béketáborral. A szomszédos tartományok, városok szolidaritási akciókat szerveznek. Például a szomszédos tartomány Vittoria városának kommunista polgármestere a várost „atommentes övezetté" nyilvánította. Scoglitti fürdövároskában egy híres slágerénekesnö fellépését megelőzően, mintegy ötezer ember előtt rövidfilmet vetítettek a comisói békemenetröl. A film osztatlan sikert aratott, és minden várakozáson felül, különösen a fiatalok tapsolták meg lelkesen. A comisói nemzetközi béketábor „harcmodora" hasonló, mint az angol nőké. Ülősztrájkok a kapuk előtt, az autóutak blokádja, beszélgetések az amerikai katonákkal és így tovább. A hatóságok „biztonsági" vagy „megtorló" intézkedései is ugyanazok, mint másutt: gumibot, brutalitás, könnyfakasztó bombák, * a blokádban részt vevők elhurcolása, letartóztatások. Állig felfegyverzett rendőrök és katonák a fegyvertelen. erőszakot elvből nem alkalmazó tömegekkel szemben. Nyolcvanegy óta Comisóban is van már turistaforgalom: a „béketurizmus". Ezt azonban a béketábor vezetői nem látják mindig szívesen. Fabio Frongia szerint ezek a sokszor bolondos, tarkabarka, sokszor túl hangos csoportocskák talán föl sem fogják, hogy mi most Európában a tét. De Giacomo Cagnes úgy véli, jöjjenek csak, az a fontos, hogy Comisóban mindig tudják, mindig érezzék: nincsenek egyedül. Gondolom, Fabio Frongia és társai Faágából is ezzel az érzéssel, tudattal tértek haza. LÁNG ÉVA Atommentes övezet — Atomfegyvermentes övezeten olyan térséget értünk, amelynek határain belül nemzetközi szerződés tiltja nukleáris fegyverek kidolgozását, kipróbálását, gyártását, elhelyezését és tárolását vágy szállítását. Ilyen övezetek kialakíthatók lakott és lakatlan területeken, a Föld különböző térségeiben vagy a világűrben. Az atomfegyvermentes övezeteknek földrajzi, politikai és stratégiai sajátosságaiktól függetlenül bizonyos közös lényegi vonásaik vannak, amelyek meghatározzák politikai és nemzetközi jogi státusukat. Az atommentes övezet gondolata, amely először az 1959. évi Antarktisz-egyezményben öltött testet, a múltban is ismert demilitarizált zóna fogalmából ered. A második ilyen egyezmény az 1967. évi Tletelolcói Szerződés volt, amely egész Latin-Amerika területéről, azaz 15 millió négyzetkilométerről kitiltotta a nukleáris fegyvereket. Az ugyanebben az évben aláírt világűrszerződés a kozmoszból tiltotta ki az atomfegyvereket. Az atomfegyvermentes övezetek létrehozása nem öncél, hanem fontos lépés az átfogóbb leszerelési intézkedésekhez, az enyhülés és a kölcsönös bizalom megszilárdításához. Többek között Bulgária és Görögország már évek óta erőfeszítéseket tesz, hogy az egész Balkánt ilyen atomfegyvermentes övezetté nyilvánítsák. S míg e cél megvalósítása eddig lehetségesnek látszott, most a szicíliai rakétatelepités megváltoztatja az erőviszonyokat ebben a térségben is, és nem valószínű, hogy a két ország közös törekvésében belátható időn belül komolyabb előrehaladás érhető el. Szicíliai vecsernye — népi felkelés, amely 1282. március 31-én (húsvét hétfőjén), Palermo közelében robbant ki. A felkelés az 1268 óta fennálló francia Anjou-uralom ellen irányult. Közvetlenül az váltotta ki, hogy a franciák megtámadták a templom körül táncoló ifjúságot, és erőszakoskodtak velük. Elnevezése onnan származik, hogy a kirobbanásáról szóló legenda szerint a felkelésre a jelt a vecsernyére hívó harangszó adta meg. A felkelés hamarosan átfogta egész Szicíliát, és a franciák kiűzéséhez vezetett. Küzdelem a nőkért Ftiába volt Ronald Reagan egykor a nők színészideálja, imádóinak száma ma már jócskán megcsappant. A jelenlegi amerikai elnök, aki komolyan szeretne 1984 novembere után is a Fehér Ház lakója maradni, keserűen veszi tudomásul, hogy közötte és az amerikai nők között mély szakadék tátong. S ezt a szakadékot már aligha tudja áthidalni a nők gyűlésein tartott tüzes szónoklataival. Igaz, azt állítja, hogy a nőkhöz mindig szoros kapcsolat fűzte, mindig megértő volt velük szemben, eddigi politikájával azonban inkább az ellenkezőjét bizonyította. A nők érdekeik ellenségének tartják öt a szó szoros értelmében. Ez világosan kitűnik az elnök népszerűségét vizsgáló közvéleménykutatás eredményeiből is: a megkérdezett nők körében sokkal kisebb népszerűségnek örvend, mint a férfiakéban. S ez elég súlyos és lehangoló tény egy olyan ország politikusa számára, ahol a választók ötvenkét százaléka nő, és a választásokon hagyományosan több nő, mint férfi járul az urnákhoz (1980-ban a választók 59 százaléka nő volt, s a becslések szerint 1984-ben hatmillióval növekszik számuk). Az amerikai nők már régóta nem alkalmazkodnak férjük nézetéhez a választásokon. Saját véleményük van, és mióta az USA-ban egyre nagyobb a válság, illetve a munkanélküliség, érdekli őket a vezető politikusok állásfoglalása a nők problémáit illetően. A nyomor határán élő amerikaiak legnépesebb csoportját a nők alkotják. A legrosszabb szociális helyzetben levő családok legtöbbjében (36,3 %) az anya a családfenntartó. A munkanélküliség ugyancsak a nőket és a fiatalokat sújtja leginkább. Ezt Reagan elnök minden teketóriázás nélkül úgy kommentálta, hogy a nehéz gazdasági helyzetben a nőknek vissza kell menniük a háztartásba, hogy ne vegyék el a férfiak elöl a munkalehetőséget. A jelenlegi kormány azért sem tett semmit, hogy kiegyenlítődjék a férfiak és a nők keresete. A férfiakéval azonos képesítéssel rendelkező nők ugyanazért a munkáért átlagosan egyharmaddal kevesebb pénzt kapnak, s ez még az első amerikai űrhajósnő, Sally Ride fizetésére is érvényes. A nők elégedetlenségének politikai és közéleti okai is vannak. Elenyésző a nők képviselete az országgyűlésben és a szenátusban is, de az alacsonyabb rendű választott szervekben sem más a helyzet. Reagan elnök személyes „érdeme", hogy tavaly kudarcba fulladt az amerikai nők harca a férfiakkal való egyenrangúságuk Írásba foglalásáért. A Republikánus Párt jobbszárnyával egyetértésben ő is ellenezte ennek elfogadását. A jelenlegi kormány és az amerikai nők között a legnagyobb ellentétet a fegyverkezés és a katonai költségvetés megítélése szítja. A nők körében — tekintet nélkül politikai nézetükre, vallásukra és szociális helyzetükre — egyre erősödik az amerikai politika elleni mozgalom; a katonai és fegyverkezési programok helyett a haladást, egészségügyet, kultúrát és a művelődést részesítik előnyben. A jelenlegi elnöknek és kormányának nem túl kedvező helyzetéből igyekszik politikai tökét kovácsolni az ellenzéki Demokrata Párt, melynek képviselői egymást felülmúlva hangoztatják a nők és problémáik iránti megértésüket. A soraikból kikerülő lehetséges elnökjelöltek még azt is emlegetik, hogy jelölésük esetén egyáltalán nem lesznek az ellen, ha a történelem során először velük együtt nő is kerül az alelnöki posztra pályázók közé. Csakhogy ezek a megnyilatkozások kevésbé reálisak, hiszen a Demokrata Párt egyetlen nötagja sem tölt be az USA-ban kormányzói vagy szenátori tisztet, akik közül általában az amerikai alelnökök kikerülnek. Az amerikai közéletben és politikai életben tevékenykedő nők nem is veszik túlságosan komolyan ezeket az ígéreteket. Inkább a „Ha nem szavazunk,, akkor továbbra is a férfiak világában fogunk élni!" jelszóval arra ösztönzik honfitársnőiket, hogy vegyenek részt a választásokon a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom programjának megvalósításáért. Az első fontos lépésnek azt tartják, hogy a két nagy párttól független képviselőnőket támogassák, akiknek van elég erejük, elszántságuk, kitartásuk, hogy valamennyiük érdekeit védelmezzék. Gabriela F’Fevrátilová (nos)
