Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
közelmúltban Rozsnyón (Roíöava) az egyik riportalanyom csak úgy mellékesen, mikor a főzésről esett szó. elmondta, hogy szívesen készítene néha rántott sajtot is, de munkából jövet már sosem tud a rozsnyói üzletekben kemény sajtot vásárolni. Egy csütörtöki délután csak úgy mellékesen, én is bementem néhány élelmiszerüzletbe Rozsnyón, hogy rántani való sajtot vegyek. Sehol sem kaptam. Az üzletvezetők elmondták, hogy szerdán és pénteken kapnak sajtféléket de a kemény sajtokat általában még aznap eladják. Az ömlesztett sajtokból sem nagy a kínálat. Kát három féle van ugyan, de ezek olyanok, melyek iránt nincs nagy érdeklődés. Az árurendeléseknek a Kelet-szlovákiai Tejipari Vállalat rozsnyói üzeme szinte sosem tesz teljes mértékben eleget. Miért? A RAKTÁRTÓL A BOLTIG Ezt a kérdést először telefonon tettem fel az üzem közgazdászának, Jozef Homolának (aki az üzem igazgatóját helyettesítette tanulmányi szabadsága idején). — Nem igaz, hogy a rozsnyói üzletekben kevés a sajt és kicsi a választék. Raktárunkon többféle kemény és ömlesztett sajt van, nemcsak hazai, még magyarországi sajtok is — hallatszott a telefonvonal másik végéről a kissé ideges hang tárgyilagos magyarázata. Nemsokára személyesen is találkoztunk. — Sajt van, nem igaz, hogy nincs, van elég. mindenféle, volt valami panasz? — mondja gyorsan állásfoglalását nem várva meg kérdéseimet, se közbevetéseimet, s már folytatja is szinte véget nem érő monológját, arról, hogy az üzem májusban a tejfeldolgozásban a tervet túlteljesítette, beszél a vaj és egyéb tejtermékek minőségéről, az üzem munkaerőgondjairól, s hogy például a joghurt gyártásánál az adminisztrátorok segítenek ki... — No de mégis, hogy lehetséges az, hogy Önöknél a raktáron van elegendő sajt, az üzletekben pedig nincs? — szakítom félbe Jozef Homolát hogy végre a tárgyról is essen már néhány szó. — Persze hogy van sajt meg is nézheti, tele a raktár, csakhogy az üzleteknek nem keli, yisszaküldik nekünk... De erről, ha akarja, az áruértékesítési osztályon részletesebben és többet tudnak mondani — teszi hozzá. — Persze hogy akarom. Az áruértékesítési osztály vezetője. Darina Homolová. a közgazdász felesége. — Sajt van sokféle, de az üzletek csak a háromszögű ömlesztett és a párolt sajtokat kérik. Ezekből kevés van, ezért a százgrammos ömlesztett kockasajtokat, mint például a Zemplín, Hermín, Caro, gombás, paprikás vagy hagymás sajtokat az egyes üzletekbe rendelés nélkül szállítjuk, az üzletvezetők pedig semmiképp nem hajlandók átvenni, visszaküldik — mondja. — De ha a vevők nem vásárolják ezeket a sajtokat, az üzlet nem rendelheti meg és nem veheti át — jegyzem meg. — A vevő válogat A népnek mindig az kell. ami nincs! Ezek is sajtok, itt vannak, el kell adnunk őket de az üzlet nem veszi át, visszaküldi ... Mi mit tegyünk? Minden szállításnál Nagy László újra kiküldjük. Biztos vagyok benne, hogy ha egy ideig csak háromszögű sajtokat adnánk, később az üzleteknek már ez sem kellene! Nem érdemes erről beszélni, ez mindig is így volt, és így is lesz A vevő kívánságának sose lehet eleget tenni! Mindig mást akar. mint ami van — kapom az ingerült választ. Tehát a vevő. az üzlet a hibás. A kielégíthetetlen vevő. Az áruértékesítési osztály mindent megtesz. (?!) Többször is kiküldi ugyanazt az árut. . . Darina Homolová megfeledkezett arról. hogy ő is vevő, s hogy talán ő is válogat lehet, nem éppen a sajtok között... Fábián Éva raktáros bevezet a raktárba. Kedd van. másnap, szerdán lesz sajtszállítás a boltokba. Az ömlesztett sajtok 17 fajtáját és háromféle kemény sajtot számolunk meg. A megrendelések és szállítólevelek tízeit rakja elém. A raktáros és az osztályvezető egymás szavába vágva magyaráznak, a leveleket jobbra-balra csoportosítva. — Ezt a megrendelést nézze meg! Csak négyféle sajtot rendeltek, olyanokat amilyenek egyáltalán nincsenek a raktárunkon. Vagy ezt a szállítólevelet, csak háromféle sajtot vettek át hatot kihúztak, azaz visszaküldték a legutóbbi szállítmányból. Holnap újra kiküldjük ezeket, lehet, hogy most átveszik. Mi mindig próbálkozunk. Sajt van, de nem veszik át... (A számtalanszor elhangzott kijelentés!) Kemény sajtot is kap mindig mindegyik üzlet. Ha nem kapják is meg valamennyi megrendelt fajtát mennyiségben kielégítjük igényeiket. Az a bolt kap több és többféle kemény sajtot amelyik több ömlesztett sajtot vesz át (rendelés nélkül). „Szórták“ magyarázataikat és a tényeket. Mi is a helyzet? Mi az igazság? — latolgattam. A tejipari üzem raktárán van sajt sok. láttam, az üzletekben pedig nincs. Tehát az üzlet nem rendel elegendő mennyiséget, az üzlet a ludas!? Az áruértékesítési osztály dolgozóinak, valamint a rozsnyói üzem közgazdászának érveléseiből ez következik. De: hiányérzetem támad. Még egyszer végigjárom Rozsnyó nagyobb élelmiszerüzleteit. Kemény sajtot megint nem kapok, nem is látok sehol, ömlesztett sajtokból is szegényes a választék. — Miért nem veszik át a kiküldött sajtok nagyobb részét? — kérdezem. A válasz mindenütt egyforma: gyanús mosoly és egy .jöjjön el egy olyan napon, mikor az árut kapjuk, reggel, mikor a tejipari üzem gépkocsija megérkezik ...” Hasonló tanácsot a tejipari üzemben is kaptam, csak egy kis eltéréssel: .jöjjön el akkor, mikor a kocsik visszatérnek áruszállítási kőrútjukról, meglátja, hogy mennyi sajtot hoznak vissza...” „VÁNDORLÓ” KENYEREK Mindkét fél lényegében ugyanazt tanácsolta. Biztosan jó tanács, gondoltam, és megfogadtam. Június 22-én. pénteken, mikor az üzletek sajtárut kapnak, ellátogattam Rozsnyóra, de nem egyedül, hanem az Állami Kereskedelmi Felügyelőség kelet-szlovákiai kerületi felügyelőségének az ellenőrével, Mária Hvozdová mérnökkel. Először a Safárik utcai tejcsamokba megyünk be. Hat óra múlt néhány perccel. Öt órakor nyitottak, a tejet és a sajtot már megkapták. A megrendelés és a szállítólevél tartalma között van különbség. Kemény sajtot csak kétfélét kaptak, kevesebbet a kénnél. Az ömlesztett sajtokat sem a megrendelés alapján kapták. A szállítólevélen ki volt húzva a Zemplín sajt, vagyis az üzletvezető nem vette át, mert nem rendelte meg. „Van még ilyen sajtunk szerdától, nem adtuk el, ezért nem vettem át” — mondta. Amit mondott, igaznak bizonyult, de később a gépkocsivezetőtől megtudjuk azt is, hogy a Zemplínnek, amelyet a tejcsarnokba hozott, már lejárt a szavatossági ideje. Vajon miért titkolta el előttünk ezt a tényt az üzletvezetőnő? A Bányász téri önkiszolgáló élelmiszerüzlet fél nyolckor nyit. Elárusítóit és az üzletvezetőt, Simko Jánost már fél hétkor a munkahelyükön találjuk. Vátják a mindennapi árut; a kenyeret és a tejet. „A tej és ma a sajt is hét óra egy percre van időzítve. Késni nem szoktak“ — mondja az üzletvezető. Várunk tehát. Néhány perccel hét óra előtt a rozsnyói pékség gépkocsija érkezik az üzlet raktárának bejárata elé. Lekerül az autóról az első, második, harmadik láda kenyér és péksütemény . .. Mindannyian tágra nyílt szemmel nézzük. „Ez lehetetlen!” — szólalunk meg szinte egyszerre. — Nem vehetem át, pakolják vissza — mondja az üzletvezető a szállítóknak. — Igaza van. A kenyér, a kifli és a zsúrkenyér sem felel meg az érvényes csehszlovák szabványnak — erősíti meg az üzletvezető döntését Mária Hvozdová mérnök. Az ellenőrzési jegyzőkönyvbe a következő feljegyzések kerülnek: „Százkilencven darab egykilogrammos szlovák kenyérből 106 darab nem megfelelő. A héja töredezett, fehér a vastagon ráégett liszttől, formája nem egyenletes, a felvágott kenyérben fehér lisztcsomók láthatók. Tíz darab kijevi kenyér szintén nem felel meg az előírásoknak. Tésztája nem egyenletesen széldolgozott. Héja sápadt, színtelen. Kemény, nem rugalmas. A kenyéren nincs feltüntetve a sütés dátuma. Az üzlet 559 darab 60 grammos fehér kiflit kapott. A teljes mennyiség selejtes. Formája nem egyenletes, héja fehér, tésztája nincs keltőképpen átsütve. Negyven darab zsúrkenyérböl 21 darab nem árusítható. Tésztája sülét len. nedves. Alakja formátlan. ” Az üzletvezető írásban reklamált, a szállítók visszavitték a selejtes árut a pékségbe. A reklamációt elismerték, és a kifogásolt pékáru helyett 9 óra 10 perckor meghozták a friss, az előírásoknak megfelelő kenyeret és kiflit. A pékség vezetője. Ladislav Böhmer nem mentegetőzik. Hiba csúszott az expedíciós osztály munkájába, amit a reklamáció után kijavítottak. Felvetődik azonban a kérdés, vajon a járás hány üzletébe került aznap rossz minőségű kenyér?! És vajon hány üzlet reklamál?! Ezt a pékek nem vallották be, sajnos, ellenőrizni már nem tudtuk. Végső soron ki a felelős az ehetetlen kenyér szállításáért? Az expedíciós osztály vezetője, Béres Júlia gyorsan kijelenti, hogy ő nem, mert a reggeli szállításra az árut a délutáni műszakban dolgozók készítik elő. Ő pedig akkor nem dolgozott. A délutáni műszakban Jaszus Éva volt szolgálatos. — Én csak a kenyeret ellenőriztem — mondta —. 7 500 darabot, természetesen mindegyiket nem vettem kézbe, csak szúrópróbaszerűen. Tegnap nagyon rossz minőségű kenyeret sütöttek. Ilyen még nem volt, mint tegnap, hogy egy műszak alatt 720 kilogramm kenyeret tettem volna selejtbe. Ezeknek a kenyereknek nem lett volna szabad eljutniuk az expedíciós osztályra sem, vagy ott kellett volna kiselejtezni mindet, akkor viszont üresen indultak volna el reggel az autók. Kik a felelősek? Nekünk nem sikerült felkutatnunk. ELÖREGEDETT SAJTOK A Bányász téri üzletbe a kenyér után meghozták a tejet és a sajtot is. Az üzletvezető felmutatta a megrendelőlap másolatát, mely szerint június 22-ére tizenegyféle kemény (öszszesen 138 kilogramm) és tizennégyféle, ömlesztett sajtot rendelt. A szállítólevél alapján háromféle, összesen 22,9 kilogram kemény sajtot (az egyik penészes sajt) kapott, ezenkívül hétféle ömlesztett sajtot.
