Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
Ha látni akarod a falut, menj fel a hegyoldalba. Templom tör ott az égnek, és senki sem zavar elmélkedésedben, hisz egy tanúd van csak, az is csöndes: a temető. Régi skycoviak porából lett füvön állva szemlélődöm. Széles, szürke betonutat látok, mely övként fonja körbe s fűzi össze az udvarokat, kerteket. A házak előtt jázminbokrok, a kapukban kutyák pihennek, libák ; totyognak. Az udvaron piros gumicsizmás kisgyerek hajtja nagy hévvel a hintát. Egy asszony ruhát tereget. De emlékszel még a kirakójátékra? Keresd a megfelelő kockát, hogy teljes legyen a kép, hangzott a legfőbb szabály. S én most a falu történelmének tovaguruló kockáit rendezgetem:... Skycovot — akkori I neve Skycheau — 1387-ben a hruäovi várúr birtokolja .. . 1707-ben a Rákócziak tulajdona .. . 1932-ben megalakul a j faluban a pártszervezet Valent Pavkov vezetésével. .. 1944 szeptemberében Albin Grznár spanyol interbrigádista segítsé- I gével partizánosztag jön létre Rudolf Matejov parancsnoksága : alatt... 1945. március 16-án a német alakulatok felgyújtják a | falut.. . Tatárok. Habsburg-ellenes felkelők, török hordák. Rákóczi ; katonái, fasiszta hadosztályok. Valamennyien végigvonultak az élő Skycovon. A betevő falatra valót állattartással, favágással és mészégetéssel megkereső emberek faluján. De van valami, amit csak a németek láttak: a lángba boruló, pusztulásra ítélt i Skycov... A hitleristák 1944. szeptember hetedikén próbálták meg | először elfoglalni a falut, ám a partizánok visszaszorították ; őket. Több partizánosztag működött a környéken. Közülük a legjelentősebb a csaknem hétszáz tagú nyitrai (Nitra) partij zánbrigád volt, melyben szlovák, orosz, magyar, bolgár, fran!cia, holland, osztrák, jugoszláv és német nemzetiségűek harcoltak. 1945. március tizenötödikén a fasiszták védtelenül találták Skycovot. és elfoglalták. A gyerekeket, asszonyokat és öregeket . evakuálták, tizenhárom férfit koncentrációs táborba hurcoltak, másnap délelőtt tíz órakor pedig bevett szokásuk szerint felgyújtották a falut. Skycov 232 épületéből csak öt maradt meg: a templom, az iskola, a plébánia, az élelmiszerüzlet és egy lakóház, melynek tulajdonosa az udvarban rejtőzött el, és a fasiszták kivonulása után nagy nehezen, de megfékezte a lángokat... Skycovban ma 325 új lakóház áll. Modern iskola, halottasház, sportpálya, étterem, művelődési ház. Az utóbbi állandó kiállításnak ad otthont, mely a negyven évvel ezelőtt történtekre emlékeztet. Az eseményeket négy nyelven — szlovákul, oroszul, németül és magyarul — íródott katalógus foglalja össze. De az emberek, Skycov lakosai... Vajon emlékeznek-e, elmesélik-e unokáiknak, miért olyan világos téglaszínűek a skycovi háztetők? S az unokákat érdekli-e mindez? Az orvosi rendelő várótermében két idős ember üldögél. A vörös hajú szeplőset már szólítják is beljebb. A másik elbeszélése először kissé akadozik: ..tudja, én nem voltam katona, mert gyerekkorom óta hibás a látásom ...”. de azután egyre inkább belemelegedve mesél: „Huszonöt éves voltam akkor. Emlékszem, szuronnyal is harcoltak a falunk határában. Csupa PETER ZÁHRADNÍK. JÁN GÉC1 FELVÉTELE (nŐ4) felhasogatott hasú. derék, fiatal férfi ... Az asszonyok sírtak, mert a saját féljük szenvedése jutott az eszükbe a halottakat látva.. . Március tizenötödikén a németek Boäany felé hajtották az embereket. Én a feleségemmel és a kisbabánkkal a rokonokhoz menekültem, de később visszatértem a faluba, hogy elhozzak a házból néhány szükséges holmit. Nem sejtettem, mire készülnek a németek, mint ahogy az a néhány öreg sem, aki nem vált meg a portájától, és Skycovban maradt. Az egyik bennégétt a házban ...” De a háború több áldozatot követelt még a kis Skycovtól is. A falut láttató hegy tövében háborús emlékművet rejtegetnek a bokrok. A márványlapba vésett megrázó névsorból egy harmincnégy éves asszony nevére figyelek fel. Mi történhetett vele? A nap közönyösen süt le az égboltról, tudatlan, mint a halál és a hideg márvány, de az ember kíváncsi. S miközben gondolkodik, találgatja, hogyan halhatott meg az a régi Jozefina, és ott toporog az emlékmű előtt, azt is észreveszi, hogy ide csak néhány szál virágot helyeztek, míg a művelődési ház udvarán álló emlékmű talapzatát koszorúk díszítik .. . Hát csak a falu közepéig teljed az emlékezet? Ide már nem jut belőle? Úgy öt méterre tőlem szénát gereblyéz a kertben egy asszony. Nem sokáig, mert néhány perc múlva már egymás mellett sütkérezünk a napon, a szétterített, száradó széna illatos szomszédságában. Hallgatom Helena Géciovát. aki huszonöt évig volt óvónő és évek során át igazgatónője is a falusi óvodának: „Azt a két csokrot a szomszédasszonnyal tettük oda. Mert fájna az embernek, ha így pusztán árválkodna azoknak a szegényeknek a neve. . . Hogyan felejthetnénk el őket?! Michal Olejár. aki golyószóróval védte a falut, Hostie védelme közben esett el. Michal Jurkát a fasiszták elfogták, és kivégezték. S az a szegény asszony... Az úgy volt. hogy szinte minden házban szálltak meg éjjel partizánok. Náluk is, és az egyiknek, miközben a fegyverét tisztította, elsült a puskája. A golyó az asszonyt találta el. Ezután az ajtófélfába csapódott be. Még mindig megvan a helye....” Feláll, összegereblyézi, majd újra szétteríti a szénát. Békés jelenet, a háttérzenét méhek zümmögése szolgáltatja. „Nem sokkal azután, libgy a partizánok tél elején elvonultak a front irányába, németek jöttek a faluba. Azt se tudtuk hová, miért, és már hajtottak is bennünket kifelé Skycovból. Azokon a helyeken, ahová menekültünk, nem nagyon örültek nekünk az emberek, szinte ellenségesek voltak. Mindenkinek megvolt a maga baja ... Én arra emlékszem, hogy elmentem a templomba gyónni, és a pap megkérdezte tőlem, hogy az én férjem is a hegyekben van-e. Mondtam, hogy csak vőlegényem van, de az valóban a hegyekben. Hiszen nem volt más lehetőség, hova mehetett volna? Erre a pap nem akart feloldozni, csak miután megígértem, hogy ha hazajön a vőlegényem, nem megyek hozzá .. Nagyon megharagudtam akkor, s azóta el is kerültem a templom küszöbét. Természetesen az ígéretemet nem tartottam meg. hozzámentem a mostani férjemhez. Az igaz szerelem felér a lelki üdvösséggel...” Ezután a falu jelenére tereli a szót. „Sok minden épült nálunk”, mondja, „de az én nagy fájdalmán a kastély ..Egy újságcikket vesz elő. Ruzena Babicová mérnök írta, vendéglátóm három lánya közül az egyik, s megtudom belőle, hogy a falu közepén emelkedő reneszánsz kastély restaurálása még mindig nem kezdődött el, pedig a rekonstrukciós tervrajzok már tizenkét évvel ezelőtt, azaz 1972-ben elkészültek. Csak éppen pénz nincs azóta sem ennek az értékes műemléknek a rendbehozatalára, pedig a tizenhetedik század óta őrködik a kistornyos épület a falu fölött... „De meddig?” — kérdezi Helena Gédová. „Pedig a hnb már többször is folyamodott anyagi segítségért. Nekem majd a szívem hasad meg, amint látom, hogy napról napra rosszabb állapotban van az én ifjúságomnak és szülőfalum történelmének ez az őrzője ...” Lenne még miről beszélgetni, de lassan késő délutánt jelez a természet: a méhek kasukba vonulnak, a virágkelyhek becsukódnak. a nap is nyugat felé görög. Á főutcát azonban ellepik az emberek. Népviseletbe öltözött férfiak — a fúvószenekar tagjai, és nők — piros Kikötőjük alatt kettéválasztott hajjal, fiatal szülők gyerekeikkel, nagyszülők és unokák. Valamennyien a békeünnepélyre igyekeznek. Látom az idős em/bert, akivel az orvosnál találkoztam: fia, menye is vele van. szemüket törölgetik mindhárman, amikor felhangzik az emlékeztető vers. A művelődési ház udvarán fekete ünneplőbe öltözött anyókák kapaszkodnak a korlátba egyik kezükkel, másikban zsebkendőjüket gyömöszölgetik ... Azt kérdezed, emlékeznek-e a skycoviak ... Ők igen. Talán ezért érzem a hegyoldal magasságából a faluba, az emberek közé leszállva, akiket az „egyszerű” jelzővel szokás jellemezni, hogy a világ van jelen Skycovban. Az élni akaró világ. LAMPL ZSUZSANNA
