Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
Sokat Szükséges és lehetséges is gyorsan előrelépni a gépipari fogyasztási cikkek minősége, választéka, külalakja és műszaki színvonala tekintetében. Ezt a CSKP KB 10. ülése is leszögezte, és kimondta, a feladat nemcsak az, hogy gyorsan megszüntessük egyes gyártmányok indokolatlan hiányát, hanem egyben meg kell teremtenünk annak előfeltételét is, hogy meggyorsuljon az innováció üteme és az olyan új gyártmányfajták szállítása, amelyek mindmáig hiányoznak a hazai piacon. A terv szerint idén a tavalyinál 60 000-rel több mélyhűtőt kell adni a hazai piacra, tehát csaknem 160 000 darabot. Kerékpárból 600 000 kerül piacra, s a múlt évihez képest kb. 20 000-rel több személygépkocsit értékesítenek. A többi, fogyasztási cikkeket gyártó vállalatnál is a hiánycikkek csökkentésére irányul a terv túlteljesítését célzó igyekezet. E feladatok, tervek ismertek. De a papírra vetett „kívánság” — mégha törvényként kellene is érvényesülnie — hozzáértő és akaró emberek nélkül csak terv marad. A dolgozók kezdeményezése, a szocialista és komplex racionalizációs brigádok igyekezete ebben nélkülözhetetlen. Amint azt szlovákiai találkozójuk bizonyította: ezek a brigádok készek tudásukkal, szorgalmukkal a legfontosabb feladatok megvalósítására, a problémák megoldására. Ezekkel az inkább fiatalabb, mint a középkorosztályba tartozó lelkes brigádtagokkal — akiknek többsége gépipari és elektrotechnikai üzemekben dolgozik — arról beszélgetünk, mit várhatunk a háztartások korszerűsítését és jobb felszerelését, a háztartási munkák további gépesítését illetően. Elmondják, milyen gondokkal küszködtek az utóbbi években, milyen objektiv nehézségek állták útjukat, hogy újat, jobbat alkothassanak. Jozef Majercák mérnök, a poprádi Tatramat technológusa már akkor is a 25 tagú szocialista brigád élén állt, amikor az üzem termékeire — főleg a mosógépekre — több bírálatot kaptak, mint elismerést. Bántotta őket, dehát ahogy egy fecske nem csinál nyarat, egyetlen brigád sem tudja megoldani a vállalat összes problémáját, mégha a jószándék megvan is hozzá. Komplex megoldásra volt itt szükség, ami az őrségváltás után, amikor a vezetők többségét kicserélték, meg is történt. Sok minden megváltozott, jobbra fordult azóta. És ezt nemcsak ők, az üzem dolgozói érzik, hanem a vásárlók is, akik egyre elégedettebbek termékeikkel. Az ő brigádjuk a gyártás-előkészítéssel foglalkozik, így lehetőségük van az automata mosógépek, és vízmelegítők műszaki színvonalát befolyásolni, elsősorban korszerű technológiával javítani a minőséget. Persze az embereket csak akkor lehet jó munkára bírni, ha maguk is jó feltételek között dolgoznak. Ezen a téren pedig még van mit javítani a Tatramatban is. A fizikailag megterhelő vagy túlságosan egyhangú munkák elvégzésénél a jövőben robotokat és manipulátorokat alkalmaznak. Idén például az elektromos vízmelegítő aljának és várunk tőlük? tetejének szerelését automatizálták, s most a szigetelés új technológiáján dolgoznak, mely által csökken majd a höveszteség. A dolgozók akarják az újat, a korszerűt, bár nem tudják mindig, minden körülmények között érvényesíteni. Ha nincs pénz új gépekre, berendezésekre, legalább leleményességgel, többletmunkával próbálják a hiányt pótolni. — A mi brigádunkra azért is hárul nagy felellősség — mondja Majercák mérnök —, mert amit a konstruktőr elront, „félretervez'', azt nekünk, technológusoknak kell helyrehozni. Az együttműködésre és kölcsönös megértésre tehát nagy szükség van. Sokat járok a munkások közé, akiket meg lehet győzni arról, hogy az „új" nekik is jobbat jelent, és a fogyasztók elégedettségéhez vezet. Mindennek az eredménye már érezhető: az üzemből kikerülő mosógépek színvonala egyre jobb, s a háziasszonyok már várják az új, kis méretű háztartási mángorlót is, ami könnyítené és gyorsabbá tenné a vasalást. — Ezt bizony már várjuk — jegyzi meg Irena Vargová, a dubnicai Nehézgépipari Üzem 90 tagú szocialista brigádjának vezetője, aki nemcsak saját tapasztalatából, hanem brigádtagjainak panaszából is ismeri, mennyi időt elrabol még ma a dolgozó nőtől a háztartási munka. — Brigádunkban a 18 évestől az 55 évesig minden korosztály megtalálható. Sok a kisgyermekes anya: egy tavaszi vagy őszi influenzajárványkor ugyancsak van mit csainálnunk, hogy teljesítsük a tervet. Gyakran előfordul, hogy a hónap vége előtt három nappal érkezik meg az anyag, s a tervet teljesíteni kell. Volt olyan hónapunk, hogy 55 túlórát dolgoztunk — no nem mondom, jól megfizették, de ez mégis a szabad idő, a háztartási munkák, a család rovására ment. Tavaly a tervünket 800 000 koronával teljesítettük túl, és 62 000 korona értékű újítási javaslatot nyújtottunk be. Ezt csak összetartó, jó kollektívával lehet elérni. A nők ritkán mondják: nem maradunk, nem vállaljuk. Csinálják, mégha az egészségük rovására megy is. S ha egy kollektívában akadna is valaki, aki az ellenkezőjét vallaná, a többség példája öt is magával ragadja. De miért van erre egyáltalán szükség? Hiszen jó tervezéssel, megfelelő munkaszervezéssel, anyagellátással ezt kiküszöbölhetnék. De hiába a dolgozók igyekezete, ha „fent" nem úgy folyik a munka, hogy ennek „lent" is eredménye legyen. Erről beszélgetünk a brigádtagokkal, mindenki mondja a maga érvét, tanulságát. Roman Madluska, a nyitrai (Nitra) Plastika gyártási és racionalizációs osztályának vezetője magabiztosan állítja: — Mi nem ártunk a CSKP KB 10. üléséig, hogy hozzáfogjuk az anyagtakarékossághoz, vagy a terven felüli termelés növeléséhez. A gépeket igyekeztünk eddig is tökéletesen kihasználni: mihelyt megérkeznek, azonnal a termelésbe állítjuk, nem hagyjuk hónapokig elfektetve. Rendszeresen fölülvizsgáljuk a műszaki-gazdasági normákat, keressük és feltárjuk a tartalékokat. És felhasználjuk a hulladékanyagot. Az évek hosszú során annyi hulladék gyűlt már össze körülöttünk, hogy alig tudtunk mozdulni tőle. Aztán azt mondtuk: elég. Ez így tovább nem mehet. A technológusainknak feladatul adtuk, hogy keressék a módját a felhasználásának. Ma például a lefolyócsöveket hulladékanyagból készítjük és elmondhatom, hogy a hulladékgond nálunk megoldódott. Hogy a CSKP KB 10. ülése nem véletlenül mutatott rá az üzemenkénti 2 százalékos anyagtakarékosságra, hogy ilyen tartalékok vannak csaknem minden üzemben, azt Tomás Krivosik mérnök, a nyitrai Plastika kutatóintézetének dolgozója egy nagyon szemléltető példán illusztrálta: — Az ivóvízvezeték csövének vastagsága elég, ha 4,3 mm. Amit mi gyártottunk, az gyakran meghaladta a 6,3 mm-t is. Fölösleges anyagpocsékolás volt ez, de senkit sem izgatott, mondván, inkább legyen vastagabb és „jobb", mintsem idő előtt tönkremenjen. Kutatóintézetünkben nemrég készítettünk egy műszert, amelynek a segítségével a csövek a kívánt vastagságban gyárthatók. Az egy százalék anyagmegtakarítás csupán itt 200 tonna nyersanyagot jelent, melynek pénzértéke meghaladja a 200 000 koronát. Ha üzemi mértékben nézzük a takarékosságot, itt egy százalék 650 tonna műanyagnak felel meg. S ma már a terven felüli egyszázalékos termelésnövekedés sem csekélység: 9 millió korona áru előállítását jelenti. Ehhez pedig valóban hozzá kell járulnia minden dolgozónak! Anyagtakarékosság, termelésnövelés és minőségjavítás. E három fogalom körül forgott legtöbbet a szó. Hiszen ma már ez olyan létkérdés az üzemekben, melyről minden dolgozónak saját véleményének kell lennie. És elképzelésének, hogy a maga munkaterületén min tudna javítani. Elena Mikusáková, Blanka Podrousková, Emília Krupová, az oravai Tesla dolgozói is a minőség javítását tartották a legfontosabbnak. Amíg néhány évvel ezelőtt 700—800 órás élettartamú tévékészülékeket gyártottak, a maiak élettartama eléri a 2 000 órát, sőt a Color 110-nél a 4 000 órát is. A minőség ellenőrzéséhez megkapják a világ legjobb típusainak értékelő adatait, s eredményeiket ezekhez viszonyítják. Természetesen sok függ a rendelkezésünkre álló alkatrészektől is. Vagyis, ahhoz, hogy valóban jó termékek kerüljenek forgalomba, nem elég, ha a kész termékeket kibocsátó üzem dolgozói végeznek jó munkát. A nyersanyag kiválasztásában, az alkatrészgyártásban is fontos a jó minőség. Olyan lánc ez, melyben egy szem sem lehet hibás, mert akkor az egész értékét veszíti. A brigádtagokkal is így jutottunk közös nevezőre: mindenkinek jó munkát kell végeznie ahhoz, hogy mindnyájan elégedettek lehessünk. Sokat várunk egymástól? Nem. Csak azt, hogy minden dolgozó ember becsületesen teljesítse kötelességét. H. ZSEBIK SAROLTA (nŐ3)
