Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-24 / 30. szám
t V A vasútállomáshoz vezető utca, a szülőházzal A református műemlék-templom és a kastélyban létesített gyermekotthon Régi tornácos ház az Alvégen A város főtere A SZÜLŐFÖLD KÉRDEZ VERES JÁNOS A LEGSZŰKI Álljunk meg itt az országút szélén. Megérkeztünk szülővárosomba, Tornaijára (ma Safárikovo), bár ez még nem maga a helység, hanem a város és a Sajó között elterülő rét. Igen, a híd, melyen az imént átjöttünk, a Sajó hídja volt. Ezen a réten verte meg 1849-ben Dembinszky serege Schlick osztrák tábornok hadnépét. Sokszor álltam ezen a sáncparton, s megpróbáltam elképzelni, hogyan, milyen alakzatban sorakozott fel egymással szemben a két sereg. Jelentős esemény volt a honvédség itteni győzelme, az osztrákoknak vereségük után el kellett vonulniok e vidékről. Kazinczy Lajos is részt vett a csatában (a nagy Kazinczy legkisebbik fia), a későbbi tizenötödik aradi vértanú. Tornaija akkor még nem város volt, csak jobbágyfalu, igaz, abban az időben már elég nagy, s fontos helyen feküdt, a Bánréve, Rimaszombat és Pelsőc felől összefutó utak találkozásánál. Az a szép, bozontos hegy, odább, a folyón túl, a sajó-gömöri Várhegy. Azon állt a kabar-magyar Gümür honfoglaló vezér palánkvára, az ő nevéből keletkezett a későbbi várispánság és vármegye neve. Onnan őrizték a palócok vitéz elődei a Sajó menti dél-északi irányú utat, meg a Beretkéig, Lévártig (lő-várta) terjedő északi gyepüt S az ő ivadékaikból lettek utóbb a hírneves Gömör-őrök, akiknek nem kis szerepük volt abban, hogy Sajógömör község Gömör megye legelső, ősi székhelyévé vált. Sok helységnévben rejtőznek máig is e tájon türk elemek, a tornaijai Csincsa-patak elnevezése is minden bizonnyal ótörök eredetű. A legenda szerint a sajógömöri szőlőhegyen játszódott le az a nevezetes jelenet, amikor Mátyás király, hogy példát mutasson, kapát vett a kezébe, s miközben a munkában kifáradt jobbágyokat pihenni küldte, a kíséretében levő főurakat szőlökapálásra kényszerítette. Mátyás emlékét szobor őrzi a faluban. Sajógömörön született 1711 -ben Cinka Panna hires zenészlány, ott is halt meg, sírját azonban már nem lehet megtalálni. Amott balra, a távolban, az az égre mutató ceruzahegy: Beje község templomának tornya. Beje lelkésze volt 1846-tól Tompa Mihály. Ott látogatta meg öt 1847-ben Petőfi, s vendéglátója házában irta „Tompa Mihálynál" című versét. Bejében töltötte legszebb gyermekéveit Rudnay Gyula festőművész; amint életrajzírói feljegyezték: itt szívta magába a tájat, a népet, s minden színt és ízt. S a két világháború közt Bejében élt egy ideig Darvas János költő és műfordító. Ha a Turóc-patak völgyében észak felé indulnánk, csak hamar elérnénk Dereskre, ahol ma is dolgoznak még öreg fazekasok. Arra van Otrokocsi Fóris Ferenc nyelvészeti író szülőfaluja is, akit 1674-ben gályarabságba hurcoltak. S messzebb, szinte már a „világ végén", Szkáros falu, Szkhárosi Horváth András szülőhelye. Dél felé pedig — Hanva falu bújik meg, a honfoglaló Hanva-nemzetség egykori központja. A török hódoltság idején Basa kútjának nevezték el a falu forrását. A tatárok, ozmánok, németek pusztításaitól ez a tájegység sem menekedett meg, a különféle járványokról nem is szólva. Hanván áll Tompa síremléke és mellszobra, ugyanis 1852- től ott élt haláláig. Tornaija helyén, valahol a felvégi kastély és a református templom tájékán, a honfoglalók állítólag egy rómaiak által emelt őrtornyot találtak, azt építették körül konyhóikkal, ezért lett a helység neve Toronyalja, Tornyaalja, s a latin írások torzításai nyomán azután Tornalia: Tornaija. Valószínű, hogy a Tornalylyay család ősi várkastélyát a „római" torony köveiből építették, a valahai Sajó mocsaras árterének szélénél. A református templom, a
