Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-24 / 4. szám

Karol Martinka mérnök, kandidátus, az SZSZK miniszterelnök-helyettese Mindenkinek részt kell a feladatokból Minden év elején összegezzük az elmúlt esz­tendő eredményeit ugyanakkor mérlegeljük az előttünk álló terveket is. Méginkább így van ez a gazdasági életben, hiszen ez határozza meg alapvetően társadalmi életünk egészét, az em­berek cselekvését, magatartását, az embert mint az értékek alkotóját és élvezőjét is. Most a párt gazdaságpolitikájának 1983-ban elért eredményeit értékeljük. Összehasonlítva azo­kat idei terveinkkel megítéljük munkánk hatékony­ságát, minősítjük a megvalósításuk érdekében tett intézkedéseket. Ez évi értékelésünket rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben tesszük, hiszen a háború utáni időszakban soha nem volt még eny­­nyire kiélezett a szocializmus és az imperializmus közti viszony, soha nem álltunk még ilyen közel a háborús konfliktushoz, amit az Egyesült Államok­nak és szövetségeseinek kíméletlen, lázas fegyver­kezése okozott. Ugyanakkor a kapitalista államok gazdasági agressziójának mindennapos eszközei­vé váltak a szocialista közösség — és külön a mi szocialista hazánk — ellen irányuló megkülönböz­tetések, embargók, amelyekkel akadályozni akarják állandó előrehaladásunkat. E két tényező együttes vizsgálatából nyilvánvaló, hogy ellenfeleink nem­csak a szocializmus gazdasági megsemmisítésére törekednek, hanem az egész civilizáció életével is játszanak, semmibe véve az egyszerű emberek békevágyát, tagadván az élethez való jogot, az emberiség alapvető jogát. Ilyen körülmények között, de azzal a meggyőző­déssel, hogy az atomháború veszélyét elháríthat­juk, és az emberek visszatérhetnek a békés élet­hez, értékeljük alkotó munkánk eredményeit. E munka egyetlen, meghatározó tényezője: meg kell teremtenünk a feltételeket fő célunk teljesítésére, vagyis népünk anyagi és kulturális jólétének meg­őrzésére és javítására. Tevékenységünk értelme az ember, az ő szükségletei, valamint személyisé­gének fejlesztése. A nem szocialista államokban, amelyeket a vál­ság, az infláció, a munkanélküliség növekedése jellemez, nincs lehetősége a lakosságnak arra, hogy egyik alapvető jogát — a munkához való jogot — érvényesítse. így jólesett hallani azokat a szavakat, amelyek a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein hangzottak el; hogy a nyersanyagok haté­konyabb termelése országunkban és Szlovákiában is megteremti a feltételeket ahhoz, hogy ne csak megtartsuk a lakosság személyi fogyasztásának magas színvonalát, hanem javítani is tudjuk szer­kezetét, a társadalmi fogyasztás, a lakáskultúra színvonalát. Elért eredményeink és a feltételek lehetővé te­szik, hogy a jelenlegi ötéves terv utolsó előtti évében ne csak a gazdasági fejlődés eddigi irányá­nak folytatását tűzzük ki célul, hanem népünk szükségleteinek az eredetileg meghatározottnál magasabb színvonalú kielégítését is. Hogy mi rejtőzik az ez évi tervek számadatai mögött? A terv alapján mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy bekapcsolódjék a munkába, különösen az iskolákból, szakmunkásképzőkből kikerülő szak­képzett fiataloknak. Ök idén több mint nyolcvanez­ren lesznek, tizenkétezer főiskolai végzettségű és huszonegyezer szakközépiskolai, illetve gimnázi­umi végzettségű. Negyvenhét százalékuk nö, átla­gosan magasabb képzettséggel, mint a férfiak. így az év végén Szlovákiában csaknem két és fél millió dolgozó lesz, ebből 1,18 millió nő. Nemzetgazdaságunk dinamius fejlődése lehető­vé teszi, hogy a lakosság szükségleteit komplex módon oldjuk meg. Ez a pénzbevétel 2,2 százalé­kos növekedésében nyilvánul meg, ami azt jelenti, hogy a munkából származó jövedelem 2,4 milliárd koronával haladja meg az ötéves terv színvonalát, a szociális bevétel 3,4 százalékkal nö. Ez lehetővé teszi, hogy az 1982-es elkerülhetetlen árrendezé­sek ellenére a személyi fogyasztás ebben az évben átlagosan egy lakosra majdnem két százalékkal magasabb legyen, mint az ötéves terv kezdetekor. A társadalmi fogyasztás tíz százalékkal növek­szik. Sok területen magasabb színvonalat érünk el a tervezettnél. Például az óvodás korú gyerekek 92 százalékát tudjuk majd elhelyezni óvodában. A bölcsődékben 51 000 hely lesz. Tovább javul a helyzet a napközi otthonokban, az iskolai étkezte­tésben, jobb lesz az egészségügyi gondoskodás. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy 35 000 lakást fejezünk be járulékos épületekkel együtt, hogy majdnem 1 millió koronát fordítunk környezetünk javítására, az egészségre káros szennyező anyagok csökkentésére, a víz tisztítására, munkahelyi kör­nyezetünk javítására, akkor teljesebb képet nye­rünk arról, milyen irányba haladunk a szükségletek biztosításában, életünk kellemesebbé tételében. Igényes célokat tűztünk ki magunk elé. Hogy teljesíthessük azokat, nem kis erőfeszítésre van szükség minden munkahelyen. El kell gondolkoz­nunk azon, hogyan teremtsük elő a pénzforrásokat, hogy meg tudjuk valósítani az életszínvonal-prog­ramot, biztosítani tudjuk külkereskedelmünkben az vállalnia egyensúlyt, hogy fokozatosan csökkentsük külföldi adósságainkat a nemzeti jövedelem egy részének felszabadításával, beleértve a kamatok fizetését is. A beruházásokkal meg kell teremteni a további fejlődés feltételeit, tovább kell lépni az ökológiai kérdések megoldásában, emellett erősíteni kell államunk védelmi képességét. Ezért elkerülhetetlen, hogy gyorsítsuk a fejlődés dinamikáját és hatékonyságát. A feladatok ko­molysága és összetettsége egyrészt az azok iránti felelősségből, másrészt abból fakad, hogy ezt a gyorsítást úgy kell elérni, hogy ne növekedjék a feldolgozott nyersanyagok, a felhasznált energia és tüzelőanyag mennyisége. Hiszen a társadalmi ter­melésnek hét százalékkal többnek kell lennie, mint 1980-ban, változatlan alapanyag- és a tüzelő­anyag-felhasználás mellett, a hajtóanyag- és ce­mentfogyasztást pedig csökkenteni kell, s úgyszin­tén a feldolgozott kőolajmennyiséget is. Ebből következik ez évi feladatunk: Szlováki­ában a nemzeti jövedelemnek 6 milliárd koronával való növelése, vagyis'annyival, amennyit a jelenlegi ötéves terv első három évében elértünk. Az egyetlen tényező, amely lehetővé teszi a pénzforrások felszabadítását és szocialista társa­dalmunk lehetőségeinek kihasználását, a gazdasá­gi és szociális fejlődés alapvető stratégiájának következetesebb megvalósítása, amelyet a CSKP 16. kongresszusa határozott meg. Ez a fejlesztés intenzív módja. Vagyis az újratermelési folyamat gyorsítása, amely a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek jobb kihasználásán, a szocialista integráció, különösen a Szovjetunióval való együtt­működés elmélyítésén, a meglevő termelési-mű­szaki és gazdasági tartalékok jobb kihasználásán alapszik. Szocialista fejlődési folyamatról van szó, amelynek keretében az irányítás minden fokának — a központtól a termelési-gazdasági egységeken és üzemeken keresztül, minden munkahelynek — megvan a feladata, amelyet teljesítenie kell. A mi körülményeink között kulcsszerepe van a nyersanyagok, tüzelőanyagok és az energia haté­konyabb felhasználásának, elsősorban olyan gyárt­mányoknál, amelyeknek nagyobb a használati ér­tékük. Jelentősen növelni kell az első osztályú, kitűnő műszaki-gazdasági színvonalú gyártmányok arányát. Január folyamán a munkahelyén már mindenki megtudta, milyen feladatok várnak rá e gazdag programból, milyen részt kell vállalnia belőle. Terveinket csak szocialista társadalmunk min­den egyes tagjának lelkiismeretes, becsületes, al­kotó munkájával válthatjuk valóra. (nŐ3)

Next

/
Thumbnails
Contents