Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-24 / 4. szám

f

Mint minden nap, ezen a napon is meg kellett vívnom reggeli belső harcomat. Két ellenfél állt egymással szemben. Az egyik oldalon a meleg, kényelmes puha ágy, a másikon a kötelesség, a terv, amelyet erre a szombati napra tűztem ki. Míg magamban megalkuvóan mérlegeltem a lehetséges kompromiszszumot, egy tétova mozdulattal bekapcsoltam az ágyam mellett lévő rádiót. A rádió jóvoltából hirtelen a nagyvilág nyomasztó légköre árasztotta el addig nyugodt szobámat. Újabb terrorakciók, politikusok tárgyalásai, a Columbia űrrepülőgép szerencsés földreérkezése és hatalmas béketüntetések Nyugat-Európa városaiban az atomfegyverek ellen. Miközben rám zúdult a világ ügyes-bajos dolga, hirtelen belémnyilallt az ijedség, lekésem a vonatomat. Kapkodó mozdulatokkal mosakodtam, öltözködtem, s rohantam le a hetedik emeletről.

A sors ma kegyes hozzám, állapítottam meg lihegve, az állomásra érve. Pont annyi időm volt, hogy megvegyem jegyemet, felszálljak a vonatra, amely nagy robajjal rohant Újvár (Nővé Zámky) felé.

Iródia. Az Érsekújvári Járási Könyvtár és a CSEMADOK helyi szervezetének kezdeményezésére negyedévenként találkoznak a pályakezdő irodalmárok. Idejében érkeztem. Az összejövetel még nem kezdődött el. Az előcsar-Egy hétvége

nokban örömmel fedeztem fel egypár régi ismerősömet. A találkozó színhelye, a pinceklub hangulatos, ízléses. A jó közérzetet csak fokozza a hangfalakból áradó István, a királyé. rockopera méltóságteljes dallama. Végül is megkezdődik a találkozó. Először Zalabai Zsigmond verselemzését hallgatjuk. Érdekes előadás, mert az lett, mivel a közös verselemzésből nem lett semmi. Furcsa: az asztal végén 10—15 fiatal pályakezdő feláll, s távozik a büfé irányában. Önként jöttek, önként távoznak. Vannak, akik maradnak, mint például Tóth László, Grendel Lajos és rajtuk kívül vagy ötven fiatal, akik valóban az előadásért jöttek ide. Tanulni, vitatkozni, előrelépni. Délután egyik fiatal társuk novelláinak az elemzése következik. A lagymatagon induló vita fokozatosan dinamikussá válik. Sőt, néha már a sértés határát súrolja, de senki nem sértődik meg. Vitatkozni jöttek ide, őszintén, nyíltan. Időközben felmerül bennem a gyanú. Ez a nyíltság, szabadszájúság már néha a tetszelgéssel egyenlő.

Fél öt. Búcsú az Iródiától, s rohanás az állomásra. Úticél Komárom (Komárno). Ma van a Szakszervezetek Házában a helyi gimnázium végzős diákjainak a szalagavatója. Ünnepi műsor. A színpadon 30—40 végzős diáklány csodálatos ruhakölteményekben lejti táncát.

Merész összeállítás. Az ének egyik pillanatról a másikra vált át Peter Seeger: Hova tűnt a sok virág? c. dalából a Képzelt riport ... c. musical betétdalára, s újból, hogy teljes legyen a káosz, átcsúszik a dallam egy népdalba. Közben a jobb sorsra érdemes előadók még távol az érettségi láztól, de elég közel az elváláshoz, felteszik egymásnak közhelyekkel teli kérdéseiket. Mintha ezzel korrigálni szeretnék a kérdések és a válaszok szerint eltékozolt négy esztendőt. A műsor, ha nem fokozza is a hangulatot, nem rontja el. Utóvégre csak egyszer van az ember életében szalagavató. S ezt akár erőlködve is, de ünnepelni kell. Mondjuk egy divatos hotel bárjában, drága italokkal, ételekkel és — hogy teljes legyen az összhang — méregdrága ruhákba öltöztetve a csemetéket, versenyezve egymás pénztárcájával.

Előadás után hazaérve fáradtan dőlök le heverőmre. Feszültség, zavar van bennem. Szinte ösztönösen nyúlok a lemezjátszó irányába. A sors megint kedvezett: József Attila verslemeze fekszik a lemezjátszó korongján. Latinovits Zoltán tolmácsolásában. Hallgatom a verseket s feloldódom. Lassan rendeződnek a gondolataim. Azonban a Nagyon fáj sorai belém marnak, nem tudok menekülni.

Vörös Lajos

Kicsik és nagyok

(----------------1.

Vasárnap délutáni idill. Mindennapi kávémat szürcsölgetem öblös fotelemben. Tímea almát majszolgat mellettem. Ez azon ritka pillanatok egyike, amikor lányom egy rövidke időre megszünteti a velem folytatott kommunikációt, így csendben elmélkedem. Hatalmas nyerítése — kukac, kukac! — térít vissza a valóságba, s miközben az alma elsüvít a fülem mellett, mi sem természetesebb, magamra borítom a kávét. Még elképzelni is rossz, mi lett volna, ha történetesen nem kukacot.

hanem kígyót kiált, mert attól viszont én irtózom.

2.

Környezetismeret órán a második osztályban a gyerekek a családról beszélnek. A szülőket, testvéreket mindenki felsorolja, a nagyszülőket viszont már csak azok vállalják családtagoknak, akik együtt is laknak velük.

— Neked van nagymamád? — fordul a pedagógus egy kis buksi felé.

— Van. Kettő is. Egyik a hidegoldali mama, ő Hidegoldalon lakik. A másik a Morzsi mama, neki van egy Morzsi kutyája.

3.

Az unoka igen csintalan. Egy idő után a nagyapa türelmét vesztve, így szól hozzá:

— Mondd, miért vagy te olyan rossz?

— Én nem vagyok rossz!

— De igen, rossz vagy!

— Nem vagyok mssz, csak van bennem egy kis ördög, és állandóan azt súgja: csináld, csináld!

— Na jó, akkor gyere ide hozzám, majd én kirázom belőled azt a kis ördögöt!

— Jaj, nagyapi, azt ne, mert olyan jó, ha az a kis ördög bennem van.

Gogh Vilma

gy országos szemináriumon ö volt az egyetlen felszólaló, aki nem a munkahelyéről s nem annak sikereiről beszélt. Sokan fel is kapták a fejüket, amikor nyíltan és kereken kimondta, hol szorít a csizma. A jelenlevők közül — akik különböző kutatóintézetekből, termelési ágazatokból gyűltek össze, hogy meghányják-vessék a nők szerepét a tudományos-technikai fejlődésben — sokan helyeslőén bólogattak szavai hallatán, de legalább ugyanannyian rosszallóan figyelték a rövid, de velős felszólalást. Pedig csak arról szólt, ami nem egy tenni kész embert hátráltat a munkájában. Hogy az újítási javaslatok, a találmányok a bürokrácia kacskaringós útjait négy-öt évig járják, amíg megvalósulnak, mert hosszadalmas és nehézkes az ügyintézés; hogy sok helyen nem veszik figyelembe a tudományos munka eredményeit és óriási károkat okoznak az országnak. Erre a csallóközi ivóvízkészlet veszélyeztetettségét hozta fel példaként a felszólaló.

Jana Kudlickovát a bratislavai Talajtani és Növénytápláló Kutatóintézet talajbiológiai osztályán ritka értékes szakembernek tartják.

— Kár, hogy csak nyolc éve dolgozik ebben a szakmában — mondja róla az osztályvezető. — Igaz, túlságosan nyílt természetű, és emiatt akad is kellemetlensége, de ami a munkáját illeti, csak dicsérni lehet. Ő az a fajta ember, aki számára nem létezik megoldhatatlan feladat.

A vegyésznöt pici irodájában találom. Bemutatkozás után magyarázkodásba kezdek;

— Néhány héttel ezelőtt Prágában, egy szemináriumon ön felszólalt és ...

— Nem kellett volna olyan erélyesen, ugye? Látja, nekem mindig eljár a szám! — mondja bűnbánóan, de látom rajta, ha most lenne az a szeminárium, megint csak azt mondaná, amit akkor mondott. — De lehet szó nélkül hagyni, hogy Közép-Európa talán legjelentősebb természetes ivóvíztárolója, a csallóközi veszélyben van?! Hogy nem vigyázunk olyan természeti kincsre, amely emberek százezreit szolgálhatná?! Vannak országok, ahol nehéz milliókat kénytelenek ivóvízre költeni, mi meg hagyjuk tönkretenni azt, amit a természettől kaptunk? De talán nem is erre kíváncsi — fejezi be hirtelen.

Csallóköz ivóvizének sorsa nagyon is érdekel, de más is. Jana Kudlickovának, a lelkes környezetvédőnek és szakembernek sorsa és munkája. Egyénisége, munkája és a természet iránti szeretete egy egészet alkot, amely arra hivatott, hogy küzdjön mindaz ellen, ami árt a természetnek, a munka folyamatának, az embernek, magának az életnek. S hogy ezt a küzdelmét megismerjem, egészében megértsem, nemcsak munkájáról, hanem róla, az emberről, az újítóról, sőt feltalálóról, a kutatóról is tudni kell egyet s mást. Erről kérdezem.

Önmagáról nem szívesen beszél. Egyszerűen nem tartja fontosnak. Pedig a kutatóintézetben többek között azt is megtudtam róla, hogy a kutatásban elért jó eredményeinek, sikereinek titkát elsősorban benne, az emberben kell keresni. Tenniakarásával szakértelem, szervezőkészség, kitartás párosul. Valószínű, hogy nem ilyennek született. Ilyenné vált. De hogy ezt mi minden idézte elő, nem tudom meg tőle.

Annyit azért elmond önmagáról, hogy bratislavai születésű, de Csehországban, Domazlicében nevelkedett, ott járt általános

iskolába. Már akkor is szerette a kémiát, de a sport is érdekelte. Főleg a könnyűatlétika. Aztán amikor visszajött édesanyjához Bratislavába, és középiskolába kezdett járni, a kajakozás lett a mindene. 1955-töl három éven keresztül országos bajnok volt az ötszáz méteres távon. Az érettségi után mégis a vegyészetet választotta. Pardubicére jelentkezett főiskolára. Aztán családi okok miatt otthagyta. Tanítani ment Galántára, általános iskolába. Közben férjhez ment, és felborult eredeti terve. A kajak helyett babakocsi, tanulmányai folytatása helyett meg családi gondok következtek. A sportolásról egészen lemondott, de ahogy felcseperedtek a gyerekek, a Komensky Egyetem Természettudományi Karán vegyészetet végzett a pedagógiai irányzaton, levelező hallgatóként. Közben tanított óvodában, általános iskolában, középiskolában, ahová a sors vetette. Amikor a mozgássérültek gimnáziumába került, beiratkozott Trnavában a gyógypedagógiai szakra. Azt is elvégezte. Összesen húsz évig volt pedagógus. És ezután következett a nagy változás. Ekkor került a kutatóintézetbe.

— Azonnal úgy éreztem, hogy ez a munka érdekelni fog — emlékezik vissza. — Elég hosszú időt kaptam arra, hogy áttanulmányozzam, mivel is fogok foglalkozni. De ebben a szakmában sem lehet eleget tanulni, itt mindig új ismeretekre van szüksége az

embernek, épp ez teszi érdekessé munkánkat. Itt jöttem rá, ilyen rosszul tettem, hogy nem tanultam fiatal koromban idegen nyelveket. A szakirodalom leginkább angol vagy német nyelvű. Sokkal könnyebb lett volna a dolgom az elején. Azért így is belejöttem fokozatosan ebbe a munkába. Az első nagyobb feladataim közé tartozott egy speciális talajvizsgáló laboratórium létesítése, itt a kutatóintézetben. Később Hódosban (Vydrany) építettünk ki egy kutatóállomást, az ott végzendő kísérleteket bízták a gondjaimra. Sokat járok oda és szívesen, mert gyerekkorom óta szeretem a természetet. Az ottani munka felüdít. Pedig gyakran megerőltető fizikai munka az. Legalább kamatoztatom kajakos múltamból az erőmet. Talajmintát venni, gyomot irtani köztudomásúan nehéz kézi erővel, jó, hogy bírja a karom, a vállam. Most, hogy már felnőttek a gyerekek, nincs annyi tennivaló otthon sem, igazán jólesik ez a kis mozgás.

Intézetünk többek között a talajok, az ipari létesítmények környékének termővé tételével foglalkozik, a növénytáplálás, a talaj és a talajvíz kölcsönhatását vizsgálja. Ebből, a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás szempontjából különösen nagy jelentőséggel bíró munkából nekem is fontos rész jutott. Növény, talaj, víz. Az emberiség életében három, önmagában is fontos szerepet betöltő tényező. Kölcsönhatásaik megismerése egy-