Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-17 / 29. szám

Hívtak — mentünk

II

rí

»7.«

11

Ha több

f. Volt miről beszélni a nagydaróci asszonyokkal

2. A lapról mindenki véleményt mondott

3. Ami volt...

4. ... és ami van

5. Az orvos, az üzlet és az óvoda fi hiánya mindennapi beszédtéma

o

Nagy László felvételei

— Jöjjenek már hozzánk is egyszer el! Rólunk is lenne mit írni. A szövetkezetben ügyes asszonyok dolgoznak, szervezetünk tagjai is aktívak, s ha éppen bírálni akarnak, arra is akad téma bőven.

Hívtak, hát mentünk. A losonci (Lucenec) járás Nagydaróc (Veiké Dravce) községébe, hogy eleget tegyünk Dorók Erzsébet levelezőnk kérésének; hogy megismerkedjünk azokkal az asszonyokkal, akik évtizedek óta hűséges olvasói lapunknak, s azoknak is elmondjuk terveinket, elképzeléseinket a lapról, akiknek csak időnként vagy ritkán kerül kezükbe a NÖ.

Volt miről beszélni. Nemcsak a lappal kapcsolatban. A falu asszonyainak mindennapos gondjairól is. A művelődési házzal kezdték, melynek ízlésesen berendezett kistermében gyűltünk össze. A két Szalai tanító néni elmondta, hogy sokáig épült, s most, hogy végre elkészült, nincs eléggé kihasználva. Nagy ritkán egy—egy színdarab, táncmulatság ha van benne, de nincs klubtevékenység, filmvetítés, nincs hová beülni egy teára. Helyet kaphatott volna ott az orvosi rendelő is, mert az bizony nagyon hiányzik a faluból. Egy receptért, kisebb kivizsgálásra is Fülekre (Filakovo) kell szaladniuk,- s ez legtöbbször egy egész napjukba kerül. Autóbuszozni, átszállni, a város egyik végéről a másikra gyalogolni egy-egy szakorvoshoz — még az egészséges embernek is sok, nem a betegnek. A kisgyermekes anyáknak sem könnyű, legalább a gyermekorvos kijárhatna hetente néhány órára. De nincs rá keret, utasítják el a járáson a kérvényt.

— Csak az a keret nagyobb lenne — sóhajtanak az asszonyok —, akkor lehetne óvodánk, üzletünk is. Mert Z-akcióban a lakosok segítenének felépíteni, de az anyagra pénz kell, anélkül nem foghatnak hozzá. Sülyi Erzsébet óvónő panaszko-