Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-17 / 29. szám

p

é

n

z

ü

n

k le

n

n

e

dik: a WC az udvaron van, télen nem győzik a gyerekeket öltöztetni, nyáron meg akkor is kikéredzkednek, ha nem kellene. Bizonyítják ezt a többiek is; Varga Tiborné, Kovácsik Jánosné, akiknek gyermekei szintén átélték ezt. Ha idén nem kezdik meg az óvoda építését, elviszi más község a pénzt, aztán megint várhatnak, amíg rájuk kerül a sor.

Az üzlettel is így voltak; a Jednota épített a környék községeiben több helyen is, csak ök maradtak ki mindig belőle. Gál Gyuláné, a Jednota helyi ellenőrző bizottságának elnöke tájékoztat is mindjárt: az üzlet csak az óvoda építése után jöhet számításba, addig meg kell elégedni egy régebbi házból átalakított helyiséggel. Ott vehetnek majd kenyeret, tejet, zöldséget és textíliát.

— Az ellátással nagyobb gond nincs — szögezik le az asszonyok —, ami viszont másutt hiánycikk, az náluk sincs. Horváth Sándor, az olvasó-találkozó egyszál férfiúja még hozzáteszi: az elárusítók kedvesek, ügyesek, a férfiak is szívesen járnak bevásárolni!

Nagy Urbán Béláné elárusító azonban nincs megelégedve. A megrendelt árunak csak egy részét kapja meg, nem beszélve a zöldségről, amiből falura nem akarnak adni. — Csak nyár közepén, végén, amikor már a kertben is megterem — teszi hozzá Gál Júlia, Urbán Istvánná, Kocsis Andomé és Fukács Magda. — Pedig ide is eljut a hír, hogy az ország másik végében nem tudnak mit kezdeni a korai káposztával, karalábéval, a sok paprikával.

— Azt csak mi tudjuk, mennyi gond van vele — hangoztatják a kertészeti dolgozók, akik a palántaültetés óta még most sem tudnak kiegyenesedni, úgy belegörnyedtek a munkába. A 40 hektáros kertészetben van munka bőven, sőt kár is, a fel nem vásárolt zöldségből. Hányszor előfordult már, hogy ottmaradt az áru a nyakukon, szemük láttára ment tönkre a zöldség.

— Közösen még a megterhelést is jobban viseltük — mondja Gál Erzsébet —, de idén nem tudjuk, hogy lesz ... Családi gondozásba adták minden nödolgozónak 60 ár paradicsomot és 40 ár paprikát. Azzal biztatnak, hogy az anyagi érdekeltség nagy hajtóerő; ki mennyit termel, annyit fog majd keresni. Igen ám, csakhogy egy hektár földön egy személy elvész. a családtagokra nem számíthat mindenki. Ha egész nap nincs kihez szólni, nincs kivel megfogni a ládát, a munka sem megy úgy. És még a legjobb gondozás sem pótolja a csenevész, rosszul kiültetett palánták csekély termését. Tehát megint lesz ok elégedetlenségre, nézeteltérésre.

Ocsovai Veronikát, a szövetkezet közgazdászát más problémák nyugtalanítják. A nödolgozóknak télen még mindig nem tudnak munkát adni. A melléküzemág a férfiak számára nyílott, a nőknek valamilyen könnyebb munka kellene. Sorra vesszük a lehetőségeket, s akad is mindjárt ötlet: házitészta-készítés. A szövetkezetnek 32 ezer tojótyúkja van, nem tudnak mit kezdeni a törött tojással. Miért ne készíthetnének az asszonyok például nagydaróci öttojásos finommetéltet?! ... Erre még a sokat emlegetett és hiányolt keret is meglenne.

Annyi volt a mondanivaló, hogy észre sem vettük, milyen késő van már. Jó volt elbeszélgetni. Elmondani a mindennapi gondokat, még ha ezáltal nem is változik semmi. Talán egyszer majd visszatérünk hozzájuk, megoldást keresve és találva. Addig pedig számon tartjuk mindazt, amit a nagydaróci asszonyok olyan őszintén tártak fel előttünk.

—zsebik—

Hajnaltól — estig

Esti fél hatot mutat az óra. Itt a fejés ideje. A csányi (Carta) egységes földművesszövetkezet udvarába kis csoportokban érkeznek a kerékpáros asszonyok: a fejőnők. A szövetkezet elnöke, Juraj Bokoő elmenőben megáll a kapunál, hogy üdvözölje őket.

— Nálunk jó fejőnök vannak — mondja lakonikusan.

— Tudom, hiszen többségük Stefan Kravec szocialista brigádjának aranyérmes tagja. Köztük van Irena LajoSová is.

— Mind becsületesen, jól dolgoznak. Szép eredményeket érünk el a tejtermelésben, de Irena Lajoáová teljesítménye kiemelkedik a többieké közül. Büszkék vagyunk arra, hogy május elsején ő vehette át a Munka Érdemrendet! — toldja meg megjegyzésemet Juraj Bokoő.

Kerékpárjukon egészen az istállókig mennek. Az öltözőben gyorsan munkaruhát öltenek, s már nevükön szólongatják a teheneket. Irena Lajoáová gyorsan, fürgén mozog. Vödrébe vizet vesz, megmossa, masszírozza a tehén tőgyét, mielőtt a fejögépet ráillesztené. Tizennégy éve már, hogy ezt „ismétli” napjában háromszor. Hajnaltól késő estig, szinte megállás nélkül dolgozik.

— Estére bizony elfáradok, nem is csoda, hiszen maholnap ötvenéves leszek — mondja.

Ezt azonban arcáról, mozgásáról nem lehet leolvasni. Fürge, derűs, dacol az idővel.

A csányi szövetkezet tehénistállói régiek, elavultak. Épül már az új telep, huszonhárommillió korona költséggel, több mint 700 fejőstehén részére.

— Az etetők és a fejőnők munkája is sokkal könnyebb lesz! — Felderül Irena Lajoáová arca, mikor erről beszél. — Remélem, ha elkészül, a fiatalok sem fognak annyira idegenkedni ettől a munkától. Ott majd nem kell teli kannákat emelgetnünk, cipelnünk, mert vezetéken keresztül jut el a tej a tárolóba.

A kelet-szlovákiai kerületben már évek óta a Csányi Egységes Földművesszövetkezet éri el tejtermelésben a legjobb eredményeket. A négyezer literes fejési átlagot régen túllépték. Tavaly egy tehéntől átlag 4291 liter tejet fejtek. Irena LajoSovának pedig a rá bízott 15 tehéntől egyenként 4515 liter tejet sikerült fejnie. Hogyan?

— Nincs ebben semmi varázslat. Csak mindig becsületesen, türelmesen fejtem — mondja rövid hallgatás után —, némelyik tehén gyorsan, némelyik lassan adja le a tejet. Akad olyan is, amelyiknél fejés közben pihenőt kell tartani, meglazítani a fejőgépet, megmasszírozni a tőgyét, úgy biztosan leadja a tejet... Hiszen az én kezem alatt is vannak vemhes és szoptatós jószágok, nem válogatott állomány az enyém sem. Meg a kolléganőim fejésátlaga is közel jár az enyémhez. Sőt, előfordult, hogy havi átlaguk jobb volt mint az enyém! Ilyenkor mindig azt kerestem, mi lehet az oka, melyik tehénnel van baj. Örömmel tölt el ugyan, hogy már több éven keresztiil én nyertem meg a fejési versenyt, de a jószágot mindig fontosabbnak tartottam ... Az eredményeim? Emlékszem, 1978-ban egy tehén csak 3989 liter tejet adott. Később, évről évre többet, s idén szeretném elérni az ötezer literes átlagot... Ámbár a jó tejhozam nemcsak a fejőnök érdeme, az etetőktől, no meg a takarmánytól is függ!

A csányi szövetkezetben nemcsak az állattenyésztők végzik jól munkájukat, hanem a növénytermesztők is. Az állatok részére évek óta elegendő tömegtakarmányt termelnek s mindig kitűnő minőségűt.

„Nem csinálok semmi különöset, csak azt, amit mások: dolgozom..." — mondta minden alkalommal, mikor kitüntették. Most sem tudott újat mondani. Jó érzés, ha az embert megdicsérik, ha munkáját elismerik.

— Három gyermekem van, boldog lennék, ha őket is dicsérnék a munkájukért.

MILICKY JOLÁN FÉNYKÉPEZTE: GABRIEL BEER