Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-10 / 28. szám

— Mit gondol, mi az első, amit az egyik ember a másikon észrevesz, s amely pontra a tekintete — bármily rövid, vagy hosszú ideig beszélgetnek — újból és újból vissza­tér? — kezdi beszélgetésünket Simun pro­fesszor, és máris válaszol: — A szeme! S valóban, tüstént eszembe jut, mennyi közmondás, szólásmondás tárgya a szem, s gondolom, nemcsak a magyar nyelvben. És tulajdonképpen valamennyi meghatározó je­lentést hordoz ... Például a „szemtől szem­be" — őszinteséget, bizalmat követel, az okos embert úgy jellemzik, hogy „nyitott szemmel jár a világban", aki túlságosan felbátorodik, aki kapzsi, arra azt mondják: „vérszemet kapott"; „a szem a lélek tükre" — vagyis a szem elárulja az ember termé­szetét, még azt is, amit jelleméből le szeret­ne tagadni; szeme fénye, szeme világa, szembe köpés, szemmel verés és igy to­vább ... De távolról sem fejeztük ki mindazt, amiről valakinek a szeme „árulkodik". — De nemcsak lélekről, jellemről, érzel­mekről, indulatokról árulkodik a szem, a tekintet, hanem egy sor illemszambály is vonatkozik rá — mondja a professzor, aki nemcsak plasztikai sebész, hanem festőmű­vész is, s az emberi arc anatómiájának kiváló ismerője. — A szem, a tekintet a kapcsolat­­teremtés eszköze is, legalább annyira, mint a beszéd. Például nálunk igen rossz vélemény­nyel vagyunk arról az emberről, aki elkerüli a pillantásunkat, ha beszélünk vele. Ezzel szemben bizonyos népeknél kifejezetten il­letlenség a beszélgetőpartner szemébe néz­ni, sőt, van egy indián törzs, a luo, ahol az anyós és a vő csak úgy beszélgethetnek, ha háttal állnak egymásnak. Az araboknál ezzel szemben egyenesen kötelező a szembené­zés beszélgetés közben, s aki nem teszi, sértőn tiszteletlen. A japánok beszélgetés közben partnerük álla alá szegezik pillantá­sukat úgy, hogy a másik arca már nincs benne a látószögben. Különben minden em­berben kellemetlen szorongást vált ki a hosszabb ideig rászegezödő idegen tekintet. — A szem, a tekintet, a nézés dolgában mennyiben különböznek egymástól a férfiak és a nők? Vagy ebben egyformák? SZEMTŐL SZEMBE... (nőn) SZépítő sebészet — Eléggé különböznek. A nők általában gyakrabban és hosszabb ideig néznek be­szélgetőpartnerük szemébe, mint a férfiak. Jobban viselik el azt is, ha valaki „fixírozza" őket, bennük ugyanis nem támad fel az atavisztikus félelem, illetve veszélyérzet, el­lenkezőleg : az érdeklődés jelét látják benne, s nem a „menekülésre" gondolnak, mint a férfiak, hanem arra, hogy az illető kapcsolat­ba akar lépni velük. De az, hogy a nők tekintete nyíltabb, s állhatatosabban bírja a másik pillantását, az anyaságunkból is kö­vetkezik. Anya és csecsemője a szemükkel „beszélgetnek" egymással. —• Amit professzor úr elmondott, abból nyilvánvalóan következik, hogy az emberek nemcsak szemük világára kényesek, hanem a szépségére is. — Igen. A legkorábbi történelmi koroktól kezdve mind a mai napig csak rövid átmene­ti időszakok voltak, amelyekben nem volt divat a szem festése, s olykor nemcsak a nők, hanem a férfiak is használtak szemfes­téket. — És amikor nem segít a make-up? — Nos, akkor eljönnek hozzánk. A leg­jobb, a legügyesebb kendözés sem tüntethe­ti el a lecsüngő szemhéjat vagy a szem alatti „táskákat". Mindkét szépséghiba egyformán bántja a férfiakat és a nőket, s általában jól lehet korrigálni. Persze, mint az arc annyi más jellegzetessége, ez is alkati kérdés. Ha a nagypapának hatvanéves korában lecsüng a szemhéja, akkor az unoka majdnem biztos lehet benne, hogy előbb vagy utóbb ez nála is jelentkezik. A szem alatti „táskák" azon­ban — s ezt szeretném hangsúlyozni — nemcsak örökölhetők, hanem „be is szerez­hetők". Tehát a helytelen életmód is okoz­hatja, az elhízás, a sok éjszakázás, az alkoho­lizmus, de lehet bizonyos betegségnek a tünete si, például vesebajnál, szívbajnál jel­legzetes. Ezek az esetek azonban nem hoz­zánk tartoznak, hanem az illetékes szakor­voshoz. — Milyen a műtét? — Csakis olyan pácienst fogadunk el, aki teljesen egészséges. Ha a táskásodást elhí­zás okozta, akkor előbb fogyókúrát javaso­kások következménye. A száj, az ajkak is kifejeznek indulatokat, jellemvonásokat, bel­ső tulajdonságokat. S ez elsősorban a nőkre jellemző, ezért erre a műtétre csak nagyon kevés férfi jelentkezik. Hát lássuk csak! Az örökös elégedetlenség, lekicsinylés, borúlá­tás, kedélytelenség, az örökös „ítélkező" szi­gorúság, a humorérzék hiánya, a folytono­san, keserűen átérzett csalódások, egyálta­lán a „mártír" természetű emberek általában összeszorított, keskeny ajkúak. Az ajkak kö­rüli apró ráncok elsősorban rájuk jellemzőek. Egy kis fegyelemmel, önismerettel és ön­kontrollal azonban le lehet szokni az ajkak merevségéről, összehúzásáról. Persze, van­nak olyan esetek is, és nem is kevés, amikor a rossz protézis miatt keletkeznek ezek a vékonyka ráncok, ebben az esetben előbb a fogászatra kell menni. Itt megintcsak az érvényes, ami minden egyéb korrekciónál. A vékonyabb, rugalmasabb bőméi jobb ered­ményt szavatolhatunk. Komplikációk, szö­vődmények igen ritkán fordulnak elő, és nem súlyosak, de arra a pácienseknek számítani­uk kell, hogy a műtétet követően hosszabb­­rövidebb ideig ajkuk körül a bőr érzéketle­nebb lesz, esetenként még néhány hét vagy hónap múltán is kis zsibbadást éreznek. Ez semmit sem jelent. Olykor utólagos korrekci­óra van szükség, mert esetleg a szájszélen, vagy a varratoknál apró dudorok maradnak vissza. Ezeket könnyen és fájdalommentesen el lehet távolítani. Egy ideig — hogy meddig, az egyénenként eltérő — az operált szájat nem szabad rúzsozni, de gondolom, ez nem nagy ár azért, hogy a hölgyeknek többé, vagy legalább jó néhány évig, ne legyen gondjuk a csúnya kis „rúzspatakocskákkal". LÁNG ÉVA (Következő beszélgetésünkben Simun profesz­­szor elárulja a titkot, hogy egyes csinos fiatal­emberek miért nem járnak strandra. Annyit elárulunk, hogy nem azért mert nem tudnak úszni...) lünk, mert a beavatkozás nem sokat segíte­ne, s ha a páciens nem változtat az életmód­ján, akár már néhány hónap múlva újra itt van azzal a panasszal, hogy „nem sikerült" a műtét. A szem körüli korrekciókat helyi ér­zéstelenítéssel végezzük, könnyebb esetben körülbelül másfél órát vesz igénybe, persze, ha a páciens idősebb, vagy túl vastag a bőr alatti zsírréteg, tovább is tart. Tartós, vagyis több évig tartó eredményt azoknál a pácien­seinknél szavatolhatunk, akik még nem lép­ték túl az ötödik ikszet, de ha a bőr még eléggé rugalmas, nem túl vastag és pórusos, a későbbi életkorban is vállaljuk a műtétet. Az, hogy milyen mértékben tudjuk korrigálni a hibát — akár a táskák eltüntetéséről, akár a lecsüngő szemhéj felvarrásáról, illetve a varratok helyéről van szó —, teljes egészé­ben a páciens arcától függ. Az arc anatómiai felépítésétől, a szem formájától, vágásától, a szemgolyó elhelyezkedésétől a szemüreg­ben. Mert képzelje csak el, mit érezne az az illető, aki klasszikus közép-európai arccal jött hozzánk, s mikor levesszük a kötést, a tükörből ugyan táskátlan, de mandulavágású szem nézne rá vissza. Ez persze túlzás, de bizonyos esetekben figyelmeztetnünk kell a műtétre jelentkezőt, hogy a korrekció után némileg megváltozik az arca. Különösen az idősebb nőknél fontos ez, sőt ajánlatos, ha ők a szemműtéttel együtt arcfelvarrást is igényelnek, mert nem éppen a legszebb látvány, ha a szem körüli sima bőr alatt petyhüdt arc bontja a meg a harmóniát. — Az emberi arc két legkifejezőbb, leg­mozgékonyabb része a szem és a száj. Nagyon sok nőt bosszant, ha egy-két óra múlva a rúzs „szétszalad" az ajkak körüli ráncocskákba ... Egyáltalán mitől keletkez­nek ezek a kis ráncok, meg lehet-e előzni ezt a kellemetlenséget? — Ez a műtét meglehetősen komplikált, részben azért, mert többé-kevésbé megvál­toztatja a száj formáját, részben azért, mert a varratok elhelyezése rendkívül igényes. En­nek a szépséghibának az esetében viszont hangsúlyoznom kell, hogy nem örökletes — illetve csak annyira, amennyire általában a ráncosodás —, hanem többnyire rossz szó-

Next

/
Thumbnails
Contents