Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
KUCKÓ A folyóparton volt egy ház, és abban a házban egy halász lakott a családjával. Egyszer hálójukba került egy hatalmas durbincshal. A súlyos halat három ló húzta hazafelé; a hal nyomában csatorna támadt, és ezt a csatornát egy hároméves ökör sem tudta átúszni. Otthon aztán törték a fejüket, hogy mire használják fel a halat. Végül is elhatározták, hogy tésztában sült pástétomot készítenek belőle a templomi útra. A pástétomot megsütötték, és magukkal vitték a templomos faluba, ahol sok ember gyűlt össze, mert éppen nagy ünnep volt. Mikor vasárnap reggel felvágták a tésztaburkot, és enni akartak, a pásté-Kis kölesmag Apám Isten kakukkja, anyám kakukk szárnya. Bátyám Isten fecskéje, néném fecske szárnya. Süvem Isten lepkéje, ángyon lepke szárnya. Hát én, tudod, mi vagyok? Kis kölesmag, az vagyok. Cseremisz népköltés tóm haltöltelékéből olyan rettenetes sok pára és gőz áradt ki, hogy a gyülekezet férfinépe három napig nem mehetett haza a templomos faluból: nem látták az utat. Három teljes napig a pástétomon éltek. A köd már oszladozott, de akkor meg szélvihar támadt A szél elsodorta a partról az emberek csónakjait, senki sem tudta, hova, merre. Tűnődtek az emberek, hogy a csudába kerülhetnének haza. Az egyik jó gondolattal állt elő: üljenek a pástétom tésztájának keményre sült alsó héjára, és azon vitorlázzanak haza. A tanácsot jónak találták, előkeresték, és vízre bocsátották a pástétom kemény kérgét, és útnak indultak. Szerencsésen ki is kötöttek a tó túlsó partján. Hogy így elhúzódott a templomi út, mindenki sietett haza, és a pástétom héját nem húzták partra. Néhány nap múlva eszükbe jutott, de már elkéstek. A kemény héj megpuhult a vízben, lesüllyedt a tó fenekére, és ott agyaggá változott. Ezóta van agyag a tó fenekén. Finn népmese Medvecsalogató Hogyan került az agyag a tó fenekére A finnugor népek meséi, dalai Itt a nagy-nagy vakáció! Két teljes hosszú hónap, vagyis hatvankét egész nap! Mit fogtok kezdeni ennyi idővel?! Ajánlom figyelmetekbe — a szünidőre is, igen! — a könyvet! Ne feledkezzetek meg róla a táborban, a nagymamánál, a vízparton vagy az erdőben sem. Hányszor lesz majd esős, rossz idő a nyáron például. De az időjárástól függetlenül, rengeteg érdekes, új és izgalmas dologgal találkozhattok minden, még addig kézbe nem fogott könyvben, ezt ti jól tudjátok. Most például a frissen megjelent Erős Mackó címűt ajánlom figyelmetekbe (Móra Kiadó, 1984). Hogy kik azok a vogulok, osztjátok, cseremiszek vagy akár a nganaszánok? Hol és hogyan élnek ezek a népek, és egyáltalán mi közük a finnekhez — akikről már bizonyára hallottatok —, vagy hozzánk, magyarokhoz? Hogyan'kerültek ezeknek a népeknek a meséi, dalai, mondái egy kötetbe, az Erős Mackóba, magyar népmesékkel? Mindezekre a hallatlanul izgalmas kérdésekre választ kaphattok, ha az Erős Mackó előszavát is figyelmesen elolvassátok. De alkalomadtán még a Kuckóban is visszatérhetünk a nyelvcsalád fogalmára, például a finnugor nagycsaládra, amelyről — feltételezem — némelyikőtök már hallott is egyet-mást. Addig jó olvasást és nagyszerű vakációzást! — Te az én szolgálattévőm leszel. Az egeret meg a patkányt fogod irtani. Ezért úgy rendelem, hogy a legmelegebb helyen lakozzál, és a legfinomabb tej legyen az eledeled. Egész életedet töltsed a kémény mellett, az ágy sarkában, a mestergerendán meg a szarufákon! Azóta is ott tanyázik a macska, és friss tejet kap enni. Zűrjén népmese ERŐS MACKÓ Nénéim, nénéim, lassabban hajtsatok, tűhegyes tüskék megszúrják talpatok! Zelnice-termő pázsitos parton, málna-termő meredek marton lassabban hajtsatok: csipkefa felszúrja gyönge talpatok! Vogul népköltés Aranylantom lenne nékem Aranylantom lenne nékem, arany szavakat dalolnék, lenne tanult mesterségem, szólnám szavak színezüstjét. Mert nincs nékem aranylantom, nincs nékem arany szóm sem. ezüst nélkül szól a lantom, tanulatlan mesterségem. Votják népköltés (nőié) A macska Az erdei szellem sok egeret meg patkányt teremtett. Megteremtette a macskát is. Azt mondotta akkor Jen: — Ezek sok kárt fognak okozni a parasztoknak. Fölfalják a maradék gabonájukat! Akkor Jen bundát adott a macskára, és azt mondotta néki:
