Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
Erzsébet Vannak találkozások, összejövetelek, pillanatok és elhangzott mondatok, melyeket az ember nem felejt el talán soha. Magával hordozza az élményt, a hangulatokat, visszatér egy-egy gondolathoz, tovább építi mindazt, ami számára tanulságot, maradandót jelent. A Csehszlovák Nöszövetség kongresszusa sokunknak nyújtott ilyen élményt. Voltak, akik először jártak Prágában, először vettek részt ilyen magas szintű tanácskozáson, de akik másodszor, harmadszor képviselhették helyi szervezetük, járásuk tagságát az országos öszszejövetelen, azok is magukkal vitték a baráti, testvéri összefogás érzését, mely a világ minden tájáról jött küldöttek és a csehszlovák nők békevágyát, a gyerekek, családok boldog jövőjének óhaját fejezte ki. Mindenki számára akadt olyan gondolat, melynek mondanivalóját mélyebben átérezte, melyet a családra, otthonra, munkahelyre, környezetére alkalmazva a legfontosabbnak tartott. Melyik volt e gondolat? Az ország különböző részeiről érkező, különböző beosztásban dolgozó küldötteknek tettük fel e kérdést. Ócsár Erzsébet, az ágcsernői (Cierna n/Tisou) önműködő vasúti szállítóberendezéseket gyártó üzem munkása Először járok Prágában. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az ország legkeletibb csücskének dolgozó nőit harmincévesen képviselhetem e kongresszuson. Innen nézve, országos, világviszonylatban látva a problémákat, másképpen látszik minden, még a munkahelyi gondok is. Amit hallok, tapasztalok, öszszehasonlítom azzal, amit csinálok, amit még tennünk kellene, hogy előbbre jussunk. Lekötötte a figyelmemet Kabrhelová elvtársnö beszámolójából az a mondat, mely szerint a nöszövetségi tagoknak minden igyekezetükkel hozzá kell járulniuk a XVI. kongresszus által kitűzött gazdasági és szociális program teljesítéséhez, ami életszínvonalunk további növelését, a nődolgozók igényeinek kielégítését, a gyermekek, családok elégedettségét segíti elő. Mert ezen a téren még nekük is sok a behoznivalónk. Az üzem, amelyben dolgozom, tizenkét éve létesült, elsősorban nekünk, nőknek adott munkalehetőséget. Meg kellett tanulnunk szerszámokkal, műszerekkel bánni, mert a nők többsége a lakatos- és villamosműhelyben dolgozik, órabérért. A minőség és a munkaidő kihasználása nálunk tehát elsőrendű követelmény, ehhez pedig önfegyelem, akarat, jó példa és ellenőrzés kell. Nagyon fontosnak tartom a megfelelő és rendszeres anyagellátást, mert a termelésben csak akkor lehet jó munkát végezni, ha folyamatos az anyagellátás. Ezen a téren pedig sokat kell még tenni a szállító-megrendelő kapcsolatainak javításáért. (nő 12) Marie Hosková Marie HoSková mérnök, a tudományok kandidátusa, a prágai CKD kutatóintézetének osztályvezetője A beszámolóban hangsúlyt kapott: a gyorsabb tudományos-műszaki fejlődés garantálja csak, hogy népgazdaságunk minden területén olyan termékeket állíthassunk elő, amelyek a világpiacon is megállják a helyüket. Ehhez pedig többek között a termékek felújítása, az újítómozgalom fellendítése szükséges, hogy jobb, hatékonyabb legyen a termelés. A kutatóintézetben végzett több mint húszéves munkám alatt én is állandóan erre törekedtem. Munkatársaimmal együtt igyekszünk kutatómunkánkat a gyakorlati termeléssel összehangolni, az újitómozgalomban is részt veszünk, szűkebb kollektívánk eddig több mint három millió korona értékű újítást nyújtott be, mely további nyersanyag- és munkaerő-megtakarítást is jelent. Örömmel állapíthatom meg, hogy egyre több az újítónö sorainkban, hogy a tudományos-műszaki haladás és ésszerű termelés időszakában egyre többen érvényesülnek az olyan munkaterületeken is, amelyeket eddig csak férfiak birtokoltak. A magam példájával — családom, két gyermekem van — bizonyíthatom, a no képes a műszakilag legnehezebb feladatok megoldására is, ha érzelmileg kiegyensúlyozott család áll mögötte. Szükség van erre a „háttérre", szükséges a kollektíva összetartása, a kezdők támogatása, segítése. S ha ez megvan, a kezdeti nehézségek áthidalása után a nők nagyon jó eredményeket érnek el. Prága 9. körzetében, ahol az ipari üzemek többsége található, nagyon sok ilyen nőt ismerek. És számuk, remélem, tovább nő. Nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden részén. Dr. Loreková Elena, a öadcai járási egészségügyi központ gyermekorvosa Bennem Indra elvtárs felszólalásának egy mondata maradt meg csaknem szó szerint: „Kitartóan kell fáradoznunk a családi élet átformálásáért, a nők feleség- és anyaszerepével kapcsolatos évszázados előítéletek megszüntetéséért." Úgy érzem, ezen a téren nálunk még nagyon sok a tennivaló. Nálam a rendelőben sok szülő meg fordul gyermekével. Gyakran kijárok a falvakba is előadásokat tartani. Áttekintésem van nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb anyák, a családok helyzetéről, életmódjáról. Azok az évszázados előítéletek nálunk még megvannak. Talán egy kicsit ennek is köszönhető, hogy országos viszonylatban a mi járásunkban még aránylag kevés a válás. Ezzel szemben más problémák éleződtek ki. Például az, hogy a gyerekek szinte apai felügyelet nélkül nőnek fel! Járásunk munkaképes férfidolgozóinak nagyrésze ugyanis Ostravában dolgozik, a hét végén járnak haza. Az anyák egyedül nevelik gyermekeiket, s ez az otthoni Elena Loreková
