Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
MKRB mSftBB Kosina Erika Könözsi István felvi Pöthe Anna munkamegosztás szempontjából is megterhelő számukra. A fiatal, gyermekgondozási szabadságon lévő anyák körül is szaporodnak a gondok. Megszűnik a munkahelyi kapcsolatuk, egyedül érzik magukat. A lakótelepeken ugyan összejámak, kávézgatnak, szórakoznak, de ez inkább rosszul hat rájuk, mintsem elősegítené egyéniségük fejlődését. Tartalmat kellene adni ezeknek az összejöveteleknek, hogy ne csak „pletyka" jellegük legyen, hanem tanulságos, hasznosan szórakoztató. Dr. Kosina Erika, a komáromi (Komárno) Állami Közjegyzőség vezetője Kabrhelová elvtársnő rámutatott néhány gondra, amelyek a házasságot kötők életkorának csökkenésével, a házastársak közötti korkülönbséggel, a párválasztással, a fiatal házastársak gyakori válásával és a csonka családokban folyó gyermekneveléssel függnek össze. Nos, ez minket is érint! Járásunkban magas a válások száma. Tizenkét évig dolgoztam mint bíró, ennyi év tapasztalatával mondhatom, a fiatalok sokszor könnyelműen nyújtják be a válókeresetet. Elég egy kis összezördülés, és már a válásban látják a megoldást. A tárgyalás előtti beszélgetésekre kellene helyezni nagyobb súlyt, elemezni a problémákat, megkeresni azok okát. A házasság előtti tanácsadó nálunk jó szolgálatot tesz, maga a nöszövetség járási bizottsága is sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. De ez még mind kevés. A tömegszervezeteknek, főleg az ifjúsági és szakszervezeti vezetőknek, a munkahelyi kollektíváknak kell hathatósabb segítséget nyújtani az ilyen gondokkal viaskodó családoknak. Már a középiskolákban lehetne olyan nevelésben részesíteni a fiatalokat, amely megértetné velük a korai házasságkötés buktatóit. Ott, ahol valóban elviselhetetlen az együttélés — alkoholista, durva a szülő —, ott a gyerekek szempontjából is megfelelőbb a válás, de sajnos, ma már gyakori az olyan válás is, ahol a szülők könnyelműségéből, felelőtlenségéből adódóan maradnak csonka családokban a gyerekek. Ezt pedig meg kellene akadályoznunk. Dr. Pöthe Anna, a rimaszombati (Rim. Sobota) járási higiéniai állomás osztályvezetője Azt hiszem, Indra elvtárs szavai sokáig fognak még a fülemben csengeni: „Egyes fiatal házaspároknál szemmel láthatóan a feje tetejére állított értékrend kezd érvényesülni. Ha szüléink is úgy gondolkodtak volna, mint egyes mai fiatalok — akiknek először berendezett lakás, autó és hétvégi ház kell, s a gyermek csak ezután következhet —, akkor ebben a teremben nem jöhettünk volna össze." Igazat mondott nagyon. Jól ismerem a gyermekotthonokat, a járásunkban lévőket gyakran meglátogatom, tudom, milyen gyermekek találnak Alena Morkesová ott otthonra. Hogy élnek szülök, akiknek minden fontosabb a gyermeknél. Még szerencse, hogy vannak jó munkahelyi kollektívák, nőszervezetek, amelyek gyakran ellátogatnak hozzájuk, s néhány percre megpróbálják pótolni a pótolhatatlant, a szülői szeretetet. Nekem két fiam van, a harmadikat a szárnyai (Stránské) gyermekotthonból mondjuk magunkénak, akit az egész család megkedvelt, megszeretett. Sok olyan családot ismerek, amely rendszeresen látogatja a gyermekotthonokat, szeretetéböl az idegeneknek is ad. A nőszervezeti előadásokon is hangsúlyozom ezt, kevés helyi szervezet akad járásunkban, melynek ne lenne kapcsolata egy-egy gyermekotthonnal. A családi élet és a gyermeknevelés terén járásunkban nagyon sok gondot okoznak még a cigány polgárok. Időnek előtte kötnek házasságot, nincs meg sem a szellemi, sem az anyagi felkészültségük hozzá. A Kis Családi Iskola nekik szóló előadásait külön készítjük elő, sokat foglalkozunk a higiéniával is. Alena Morkesová mérnök, a terezíni Zelenina vállalat igazgatója A kongresszust egész ideje alatt áthatotta a jelenlevők véleménye: az emberiségnek nincs ma fontosabb feladata, mint megállítani a lázas fegyverkezést és megakadályozni a nukleáris konfliktust. A békemozgalom világszerte erősödik, új és hatékony akciókra képes. Mi, anyák tudjuk átérezni legjobban, mit jelent a béke. Hányán vannak itt is köztünk, akik férjüket, gyermeküket vesztették el a háborúban! Mi, többiek pedig még rágondolni sem merünk, hogy egy újabb világégésben szakadjunk el családunktól, szűnjünk meg létezni. Élni akarunk, szeretteink, családunk körében, dolgozni békében, nyugodtan megteremteni mindazt, amire boldogulásunkhoz szükség van. Ma a nőkre gyönyörű feladat hárul. Anyának, feleségnek lenni, s emellett teljes mértékben érvényesíteni képességeinket, tehetségünket ... Részt venni a társadalmilag legfontosabb feladatok megoldásában, egyben betölteni a simogató kezű, szeretettel féltő anya szerepét is. Az utóbbi negyven év alatt nagyon megváltozott nálunk a nők helyzete. Méltó helyet kaptak a gazdasági életben, megbecsülik őket az élet minden területén. A Nemzeti Frontnak sok szervezete van, de csak a miénknek, a nőszövetségnek adatott meg az, hogy tagjai a szüléstől kezdve felelősek legyenek az új nemzedékért, a családért, társadalmunk alapjáért. Nekünk ezt minden körülmények között vállalnunk kell. Ezért követeljük a béke megőrzését, ezért kapcsolódunk be még intenzívebben a háborútól mentes világért folyó küzdelembe. H. ZSEBIK SAROLTA (nőis)
