Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
Mongólia mágnesként vonzza a turistákat: a hegymászókat hegyvidékének furcsaságai, a biológusokat végeláthatatlan sztyeppeinek egyedülálló élővilága, a régészkedőket az, amit végtelen pusztáinak, sivatagainak mélye még féltékenyen rejteget. Sokakat viszont az érdekel, hogy milyen is az az ország, amely egy történelmi korszakot „átugorva" a feudalizmusból egyenest a szocialista társadalmi rend építésének útjára lépett. Mongóliában a feudalizmus hosszú évszázadai alatt mindössze három nagy település volt: Urga, Kobdo és Uljaszáj, és persze országszerte sok kisebb-nagyobb kezdetleges lámaista kolostor. És tovább semmi. S ma ott, ahol a Semmi volt, korszerű toronyházak, iskolák, kórházak, színházak, mozik, klubépületek állnak, és a lámák, vagyis a papok egyetlen iskolájának helyén most Mongólia első egyeteme áll. S ahol valamikor csak a jurták tüzének kiszűrődő fénye bontotta meg az éjszaka sötétjét, ott most ezernyi, tízezernyi villanykörte világit, szól a rádió, és szórakoztat a televízió. S míg hajdan a pusztaságok népét betegségek és a földesuraknak, papoknak végzett robot tizedelte, ma a modern egészségügyi hálózat következtében szinte rohamosan gyarapszik a népesség. Mongóliái utunk első állomása a főváros volt; ebben a háromszázezer lelket számláló városban pezsgő élet folyik. Mi nem is annyira ezt a nyüzsgést csodáljuk, hanem ennek a középázsiai nagyvárosnak a fiatalságát. A városlakók fele tieznnyolc évesnél fiatalabb; gyors ütemben épül és terjeszkedik, s számunkra külön öröm, hogy ebben nekünk is részünk van. Ulánbátor modern, fejlett iparú nagyvárossá változik, mérföldes léptekkel, immár visszavonhatatlanul. A változások iramát követve változik az életmód is. Az arat, a CEVEN DUGUR SZÜLŐFÖLDJÉN mongol pásztor, de a mongol munkás is a maga ura ... S ami mégis a legnagyobb vonzóerő, az a mongol sztyepp és a Góbi-sivatag, de engem mindenekfölött az érdekelt, hogyan él a mongol család. Szerencsém volt, mert a mongolok — különben is nagyon vendégszerető emberek — tárt ajtóval és nyílt szívvel fogadják a vándort, minden falatukat, minden korty italukat megosztják vele. Változnak az idők, változnak az emberi kapcsolatok, de a hagyományokat Mongóliában mindenütt őrzik. Még akkor is, ha az igazi jurták egyre több családban a hétvégi ház szerepét kezdik betölteni. Ulánbátor főterén, ahol a nemzeti hős, Szuchbator szobra áll, az idegen sokszor tanúja lehet számára szokatlan, furcsa jeleneteknek. Itt a főtéren állandó a nyüzsgés, itt adnak találkát egymásnak az emberek, itt „korzózik" a fiatalság, erre kerülnek a vidéki vásárlók. Diákok kis csoportjára lettem figyelmes, ketten közülük éppen szüleiket várták, vidékről. Meg is érkeztek kisvártatva, apró és zömök, hosszú farkú lovukon. Várakozás közben elbeszélgettem a fiatalokkal, akik közül csak ketten viseltek európai ruhát. Egyébként is jóval több hagyományos öltözéket látni, mint nyugati stílusút, mert az előbbi állítólag sokkal kényelmesebb. A nők többsége még mindig a tarka „dél"-t viseli, mert nemcsak kényelmes, hanem szép és hasznos is, egyaránt hordható télben és nyárban, nemcsak a nők, hanem a férfiak is viselik. Ezzel a viseletűkkel is hangsúlyozni kívánják, mennyire fontosak számukra a hagyományok. Dehát azért a dél — a hagyományőrzés ellenére — is némileg megváltozott, úgy is mondhatnánk: „halad a divattal". Például fontos szerepet tölt be a dél ujja, amely ma hosszú és igen bő. Az illemszabályok szerint, ha egy mongol olyasvalakivel beszél, akit tisztel, a dél ujját a kezében tartja, ezzel szemben, ha haragszik és megbotránkozik, a dél ujját mandzsettástól leereszti, és szó nélkül távozik. Az ősi hagyományokat követő gyermekruhákon meg mindig felfedezhetők az egykori sámánizmus jegyei. Például a gyermekruha vállára anyagból kiszabott oroszlánt varrnak, hogy megvédje a gyermeket a rossz szellemektől. Egyébként sok házban és jurtában vannak még olyan tárgyak, amelyeknek az a céljuk, hogy a gyermekeket megvédjék a betegségektől, bajtól, szerencsétlenségtől. Ulánbátori „kalandozásaim" közben ismerkedtem meg Ceven Dugurral. A már nyolcvan évnél idősebb öreg repülőgépmechanikusnak több állami kitüntetése is van, kétszer kapta meg a Sarkcsillagrendet. Az öreg Ceven Dugur meghívott a legnagyobb és legünnepélyesebb országos sport-ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: MILAN PIOVARCI (női)
