Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-03 / 27. szám
„Nagyanyó, miért olyan nagy a füled ...?” — kérdi a mesében Piroska. — Azért, hogy jobban halljalak — válaszolja a nagyanyónak álcázott farkas. Ma már persze a felvilágosult farkas azt válaszolná: Azért, mert ilyet örököltem a szüleimtől és a nagyszüleimtől... És dr. Ladislav Simúnek professzor máris magyarázza: — A fülkagyló formája ritka kivételektől eltekintve a legörökletesebb. hogy úgy mondjam, a legcsaládibb vonása az embernek. Tehát az, hogy kinek milyen nagy vagy éppen kicsi a füle, hogy lelógó cimpájú vagy éppen „faunosan” felfelé hegyesedő, hogy laposan simul a fejbőrhöz vagy feltűnően eláll és így tovább, attól függ, milyen volt a szülők, a nagyszülők, a dédszülők fülének formája. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy vannak emberek, akik különbözőképpen mozgatni tudják a fülüket. Ez a ritka jelenség az atavizmus klasszikus példája, s aki dicsekedhet vele, tudhatja, hogy ezt a tehetségét még valamelyik fákon élő ősétől „kapta”, és semmi esetre sem tartozik a fül szépséghibái közé. — Professzor úr már említette, hogy naponta több fülműtétet is végeznek. Ilyen sok embernek van elálló füle? — Nemcsak az elálló fül külső hallószervünk egyetlen szépséghibája! A külső fül deformációi igen sokfélék lehetnek, és meglehetősen gyakoriak: népességünknek körülbelül 10 százalékát érintik. A normálisan kifejlődött fúlkagyló körülbelül 30 fokos szögben „simul” a koponyához. A kisebb eltéréseket, deformációkat kitűnően el lehet „tüntetni” mind a nőknél, mind a férfiaknál az ügyesen megválasztott frizurával. De vannak olyan esetek is. amikor a deformációt a legrafmáltabb frizura sem takarja el, ilyenkor fordulnak hozzánk segítségért. A leggyakoribb deformációkat négy csoportba oszthatjuk, bár a deformációs változatok valóban megszámlálhatatlanok, s nem is mindig a két fület, sokszor csak az egyiket érintik. — Az első számú leggyakoribb szépséghiba, ha a fülkagyló, ahogy mondani szokás, „elálló”. Ez azt jelenti, hogy a koponya és a fülkagyló által bezárt szög meghaladja a 40 fokot. A második leggyakoribb hiba, ha a fúlkagyló elülső síkjának dombja be van horpadva, vagy egyáltalán nem fejlődött ki, a harmadik, a fülkagyló belső részének feltűnő és formátlan vastagsága, a negyedik csoportba pedig a lógó, nagy és elálló fülcimpát soroljuk. Ezek a formátlanságok jelen lehetnek külön-külön. de kombinálva, halmozottan is, nagyságban és terjedelemben egyaránt. De ismétlem, ezeken kívül még rengeteg szépséghiba előfordulhat, például a fülcimpa összenövése a nyak bőrével, a fúlkagyló formáját megadó porcogok különböző formátlanságai, bőrlebenyek kialakulása és így tovább. — Melyik életkor a legalkalmasabb a műtétre? — A fülkagyló körülbelül a hatodik életévig fejlődik, alakul, formálódik, s a kisiskolás már „kész” füllel lépi át az iskola küszöbét. Ha a gyerek fülkagylójával valami baj van, akkor bizony a legalkalmasabb elvégezni a műtétet még mielőtt iskolába kezd járni. Mert az elálló fülű gyerek azonnal felkelti egyívású társainak figyelmét, többségük kineveti, gúnyolja, s a gyerek egyszerre csak észreveszi, hogy valamilyen ragadványnéven szólítják. Ilyen esetben sokszor a szülők szeretete. megértése, vigasztalása sem segít. A hat-hét éves korban különösen érzékeny gyermek — hiszen ekkor kezdi felfedezni s másokkal összehasonlítani önmagát — súlyos lelki sérüléseken megy keresztül, amelyek nyomot hagynak benne, s később is megnyilvánulhatnak viselkedésében, reagálási módjaiban. Személyisége éppen úgy alakulhat visszahúzódóvá. szinte komorrá, mint agresszívé, az öntudatlan önvédelem által kikényszerítetten durvává. Gyermekeknél tehát, ha csakugyan szükséges a korrekció, akkor a legalkalmasabb azt 4—6 éves korban elvégezni, de feltétlenül néhány hónappal az iskolaév kezdete előtt. Ezek az operációk szinte kivétel nélkül jól sikerülnek, bár néha előfordul, hogy valamilyen apró deformációt „kihoz“ a növés, de ezt észre sem lehet venni, vagy a megfelelő időben könnyű korrigálni. — És ha valakinek csak később jut eszébe, hogy csúnya a füle? — Természetesen ez is előfordul, nem is ritkán, s általában olyan esetekben, amikor a szülők a kisgyermeknél nem tulajdonítottak a rendellenességnek fontosságot. Például sok fiatalember — érthető módon — a katonaság előtt jön műtétre. Ha egészségesek, minden további nélkül vállalják a korrekciót. Későbbi életkorban azonban, a 25—30 évnél idősebbeknél, már ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a páciens döntését, indokait alaposan megmagyarázza, s a korrekciót csakis a komolyan megindokolt esetben végezzük el. Ugyanis ebben az életkorban már nem szavatolhatjuk a teljes és kívánt sikert, a fülkagyló porcogós részei már nem olyan rugalmasak, nehezen formálhatók, és a varratok is nehezebben gyógyulnak. Harmincéves kor után pedig többféle komplikáció lehetőségével is számolni kell. — Hogy érzi magát a páciens a műtét után? — A műtétet helyi érzéstelenítéssel végezzük. Az. hogy egy-egy műtét meddig tart, a korrekció jellegétől függ. Műtét után a beteg mindössze 2—3 napig érez gyenge fájdalmat, viszont hosszabb ideig el kell tűrnie a kötést. Körülbelül négy napig kell viselnie a fehér „turbánt”, ekkor kerül sor az első ellenőrzésre. Sajnos, ezután a „fejdíszt” újból vissza kell tennünk — legkevesebb tizennégy napig kell turbánban járnia és aludnia a páciensnek. A kötés egyformán fontos a gyermekeknél és a felnőtteknél, nem szabad türelmetlennek lenni. És még egy nagyon fontos figyelmeztetés: a kötés végleges eltávolítása után még legalább 2—3 hónapig óvakodnia kell a sérülésektől, amelyek legtöbbnyire sportolás körben (főleg úszáskor, vízbe ugráláskor fürdösapka nélkül!) fordulhatnak elő. Ami pedig a hölgyeket illeti, akár kicsik, akár nagyok: a fülbevalóról is le kell mondaniuk pár hónapig. — Milyen kockázattal kell számolnia annak, aki a fúlmütétre vállalkozik? — Lényegében semmilyennel. A varratok jól hegednek, idővel csaknem teljesen észrevétlenek. Varrattal kapcsolatos komplikáció oly ritkán fordul elő, hogy még ezrelékben sem fejezhető ki. A fülműtét egyébként nincs befolyással a fül környékére, a hallásra, a hajnövésre. Azzal azonban számolni kell, hogy a műtét után is mutatkozhatnak a két fúl között olyan apró aránytalanságok, amelyekről csak az orvos és a páciens tud. Ugyanis kettős szervről van szó, s ezek még a legnormálisabb esetben sem tükörképei egymásnak. Mindent egybevetve azonban állíthatom, hogy fülműtéteink abszolút többsége sikeres, pácienseink elégedettek, tehát az említett korhatárig ajánlhatjuk mindenkinek, aki úgy érzi, szüksége van a korrekcióra. Bár a „tökélyt” szavatolni nem tudjuk. Hát persze, gondolom magamban, hiszen az anyatermészet sem tartotta oly fontosnak páros szerveink abszolút szimmetriáját. ki követelhetné hát meg a sebésztől... LÁNG ÉVA (Következő cikkünkben arra keresünk választ, hogy hol a hiba, ha ajkunk környékén „szétszalad” a rúzs?)
