Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-03 / 27. szám
KUCKÓ Garabó Gereben Volt egyszer égy szegény kislány, akinek meghaltak a szülei, és nem maradt rá semmi, csak az az egy szál rongyos ruha, amit mindig hordott. El kellett hagynia otthonát is, mert a kis kunyhót az adósságok fejében elárverezi ék, s most azt se tudta, hová, merre menjen. Sírva indult útnak, s nekivágott a sűrű erdőnek, ahol azelőtt annyi málnát és gombát szedett. „Ha az emberek is elhagytak — gondolta —, talán a nyulak meg az őzek befogadnak majd." Ment, mendegélt a szegény kis árva, s ahogy egyre beljebb került a sűrű rengetegbe, lassan leszállt az este, és a sok öreg fenyő ijesztő árnyékot vetett a föld-e. Rettenetes félelem fogta el a lányt, s úgy sírt, zokogott, hogy a könnyeitől harmatos lett körülötte az erdei moha. Ahogy a szegény kislány így keservesen sírdogált, egyszer csak egy vadász termett előtte, s így szólt: — Miért sírsz, kislányom? A kislány felemelte rá szép kék szemét, aztán újra lesütötte, s zokogva így felelt: — Mert nincs senkim, semmim, és nagyon éhes vagyok, és úgy félek itt egyedül! S a szegény kis elhagyott árva remegni kezdett, és még keservesebben hullott a könnye, mint eddig. — Ne sírj! — vigasztalta a vadász. — Ha csak enny a bajod, hát könnyen segíthetünk rajta. Gyere velem, nem fogod megbánni, olyan csodákat látsz majd. A kislány megörült és követte a vadászt. Szótlanul mentek tovább, egyre beljebb a sűrű, sötét erdőbe, míg végül a vadász megállt egy óriás, mohos tölgyfánál. BARAK LÁSZLÓ HÍVOGATÓ Icipici manó vagyok, virágokat mosdatgatok, fű közt lakom, mézzel élek, adnak is bőven a méhek... Eljössz hozzám kicsi Eszter? Meglátogathatnál egyszer, szivárványon hintázhatnál, virágszirmon aludhatnál... (nő 16) — No, kislányom, — törte meg a csendet a titokzatos vadász —, megérkeztünk. Nyugodj meg, és ne sírj tovább. A kislány még két nagy könnycseppet kitörült a szeméből a köténye sarkával, aztán abbahagyta a sírást, és csak kíváncsian nézte, hogy mi fog történni. — Öreg tölgyfa, nyílj meg — mondta a vadász kérlelő hangon. És lám, a tölgyfa nagy, vastag törzse erre megnyílt, és úgy csillogott villogott ragyogott a belseje, hogy az embernek a szeme is káprázott volna tőle. Csodás drágakövek, ezüstruhák és aranypénzek szikráztak, tündököltek benne. A szegény kislány azt se tudta, hová legyen meglepetésében. Összekulcsolta két kezét a köténykéje alatt, leesett az álla, tágra nyílt a szeme a csodálkozástól, és csak nézte, nézte, sehogyan sem tudott betelni ezzel a látvánnyal. — Látod — mondta a vadász —, ez mind-mind a tiéd. Annyit vehetsz el belőle, amennyit csak akarsz, ha nem árulod el ezt a titkot az embereknek, és ha nem felejted el a nevemet. — Igenis — felelte a kislány, aki alig tudott magához térni örömében és csodálkozásában, s arra gondolt, hogy hiszen megjegyezné ö a vadász nevét, csak mondaná hát meg, hogy hívják. A vadász így folytatta: — Garabó Gereben a nevem. — Garabó Gereben — ismételte a kislány suttogva, és iparkodott jól megjegyezni magának ezt a furcsa nevet. — Hét év múlva visszajövök — mondta a vadász —, addig vihetsz mindig a tölgyfa kincseiből, amit csak akarsz. De ha elfelejted a nevemet, akkor nagyon boldogtalan leszel. Okosan gazdálkodj a kincsekkel, mert attól függ a boldogságod! A lány szeretett volna köszönetét mondani a zöld vadásznak, de az már el is tűnt, a tölgyfa pedig becsukódott, vastag törzse nyugodtan és komolyan állt előtte, csak a lombja közt zizegett a szél. A kislány arra gondolt, hogy talán nem is volt valóság, ami történt, hanem csak álom, s félénken megszólalt: — Öreg tölgyfa, nyílj meg! Mire a fa megint megnyílt, s megint eléje tárta csodás kincseit, éppúgy, mint az előbb. A szegény kis árva remegő kézzel kivett belőle egy fényes pénzdarabot. A széles fatörzs újra becsukódott, és a tölgy olyan komolyan állt ott, mintha semmi sem történt volna. Hogy mi történt ezután, megtartotta-e hét esztendeig e furcsa nevet az árva kislány emlékezete, s rátalált-e a boldogságra, megtudhatjátok Debreczeni Gyöngyi és Ottlik Géza meseátdolgozásait tartalmazó szép kötetből, a Garabó Gerebenből. A Heinzelmann Emma gyönyörű rajzaival illusztrált mesekönyvben, amely a Móra Ferenc Könyvkiadónál jelent meg 1983-ban, és ezekben a hónapokban nálunk is kapható a könyvesboltokban, az árva kislány meséje mellett még sok spanyol, portugál, svéd és német mesét olvashattok a szerzőpáros nagyszerű átdolgozásában. Az ábra két hosszú sorában egy örömteli időszak megnevezése olvasható össze. Ezt küldjétek .][ be címünkre: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bra- 2 tislava, Martanovicova 20. 6 7 Meghatározások: 1. Gyűjtőér 2. Fundamentum. 3. A töke támasztéka. 4. Iskolai szünidő. 5. Időegység. 6. Afrikai köztársaság. 7. Fiúnév.
