Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-03 / 27. szám
a harmadik helyezett Csaliéra), s mindannyiuk esetében dicsérendő. Ügy tartom, fontos aláhúznom, hogy művészet csak egy van, s ami színpadra kerül, annak ezt az egy és oszthatatlan művészetet kell szolgálnia, diadalra segítenie az Országos Népművészeti Fesztivál többi műsorában is. Gondolok itt elsősorban az immár hatodszor színre vitt „Virágba szőtt álmok"-ra, amely népviseleti bemutató is egyben. Az idei műsor erőteljes és meghatározó családi-rokoni kapcsolatainak rendszerét tárta fel. Emberek tömegét, tömegeit mozgatta a színpadon, értékes, nagyon szép paraszti hagyományanyagot dolgozott fel, elsősorban azonban a „vájtfülüekhez" szólt, azokhoz a szakemberekhez, akik a néprajz e területének anyagát gyűjtik, tanulmányozzák. A műsor hibája ugyanaz volt, ami a nógrádiak „Csak tiszta forrásból"-jáé: nem tudott megfelelni mindazoknak a színpadtechnikai követelményeknek, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a néprajzi értékek értékként csapódjanak le a nézőkben is, azaz: nem tudott látványos lenni. Ennek a hibának a kiküszöbölése módszertani kérdés, a színpadra állítás mikéntjét kell szakembereinknek a továbblépés érdekében tisztázniuk. Hat év tapasztalataival a hátuk mögött, annak tudatában, hogy az újszerűség most már nem hat, a műsor megszokott eleme a zselizi fesztiválnak, kiütköznek tehát fogyatékosságai is. Amíg egy tisztes tömeg mozog a színpadon, a néző figyel, várja, mi fog történni, még akkor is, ha a szereplők nem a legszerencsésebben „játsszák be" a színpadot, befelé beszélnek, s éppen ott, ahol a sok-sok mikrofon egyike sem veszi a hangjukat, hogy a nézőteret betöltő nyolcezres tömeg is hallhassa őket. A másik általános hiba a műsorszerkesztésben ütközött ki: a gyakori statikus részek megtörték az egyes tömbök emelkedő ívét, s párosulva a szinpadművészeti hiányosságokkal elfordították a figyelmet a színpadról, amellett vontatottra, hosszadalmasra is sikeredtek. Könyörtelenebb, szigorúbb, a színpad törvényeit jobban tisztelő rendezői kéz is szükségeltetik a továbbiakban a szakember-rendezők mellé, mert a szakmai hozzáértés és érték csak a színpadi értékek megteremtése által hathat. S a színpadra vitt folklór is elsősorban színpadi produkció, tehát művészi teljesítményként mérendő. Az arányokat és a műsorszerkesztési elveket szem előtt tartva készült „A Csallóköztől a Bodrogközig" műsor, amelyben a tavaly győztes gyermekegyüttesek mellett láthattuk a felnőttek idei versenyének csoportjait, s a műsorvezető. Pap Sándor néhány mondat erejéig elbeszélgetett a csoportok vezetőivel is. így aztán a „kulisszatitkokra" mindig éhes néző ízelítőt kapott a népitánc-együttesek műhelymunkájából is. (A műsort Gál György rendezte.) Táncegyütteseink szép, felfelé ívelő pályán futnak nehézségeik, néha már-már abszurdnak tűnő anyagi gondjaik ellenére is. Egyre több vesz részt közülük az országos minősítő versenyekben, s valahol már „jegyzik" őket, mint igazi értékek hordozóit, országunk kultúrájának gyarapítóit. A parasztzene is jótékonyan hatott, sok csoport zenei kíséretének gondját oldotta meg, bár egy dolog számomra még mindig érthetetlen: a táncegyüttesek fellépéseik fejében szállást és ellátást kapnak az országos seregszemléken, az ugyancsak amatőr zenekarok viszont egy kialkudott őszszeg fejében kísérik őket. A feltételük, hogy valakinek fizetniük kell őket. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi Dál- és Táncegyüttes például „zenekari" okokból volt kénytelen lemondani zselizi szereplését, mivel a városi és a járási népművelési központ nem tudott egyezségre jutni a zenekar tiszteletdíjának kifizetését illetően. S ugyancsak zenekari okból énekelt vasárnap kíséret nélkül Béres Ferenc, mert akkorra a szinai (Sena) táncosokat kísérő cigányzenekar túlságosan magasra emelte a tarifát. (Feltehetőleg némi zsarolási szándékkal: ha Béres Ferencet akarják énekelni hallani, fizessék meg őket úgy, mint egy nagyon jó lakodalomban, de legalább annyira, mint a vendégművészt!) Persze a szép idő, a szép táncok, a jó hangulat sok mindent feledtettek, s a kellemes és szép élmények voltak túlsúlyban. Érdekes, izgalmas színfoltja volt az ONF-nek Bartusz Júlia naiv festő kiállítása, a nógrádi tárgyi néprajzot bemutató tárlat, az évről évre terebélyesedő népművészeti vásár, a színpompás menettánc Zseliz utcáin. És mindannyiunknak nagy-nagy örömet szerzett bemutatkozásával a CSEMADOK KB Szőttes Népművészeti Együttese, amely egy gondokban bővelkedő időszakkal maga mögött mutat változó, zenében-énekben, viseletben és táncban egységesedő arculatot (művészeti vezető: Varga Ervin) és továbbra is serkentő jó példát amatőr táncmozgalmunk művelőinek és kedvelőinek. «fii N. GYURKOVITS RÓZA
