Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-03 / 27. szám
Még az elmúlt évben érkezett a levél királyhelmeci (Krälbvsky Chlmec) olvasónktól, amelyben — munkatársnői nevében is — azt kérdezi, jogosan bocsátják-e el a pékségből átszervezés címén, néhány évvel a nyugdíj előtt. Válaszunk alapján, érdeklődésünk és közbenjárásunk után a levélíró további alkalmazását elintézték. Maga a probléma azonban az egész pékség minden dolgozóját érintő gond maradt, s ma is időszerű. Lássuk tehát, „mi sült ki” a pékség ügyében? A múlt év decemberéig a töketerebesi (TrebiSov) járásban csak egy nagyüzemi pékség volt, Királyhelmecen és egy-egy kisebb Nagykaposon (Veiké Kapuáany), Gálszécsen (Seéovce) és Cejkovban. Az ötödikben, a töketerebesi nagy kapacitású ipari péküzemben 1983. december 21-én kezdődött meg a próbaüzemelés. Ezzel egyidőben a királyhelmeci pékség termelését folyamatosan a felére (90 métermázsa kenyér naponta) csökkentik. Három kemencéből kettőt lebontanak, és az egész sütödét átalakítják. Minden új üzem beindulása kisebbnagyobb gondokkal jár. Előfordulnak műszaki hiányosságok, és a szakemberek átképzése az új technológiára sem mindig zökkenőmentes. A töketerebesi pékség üzembe helyezése és a királyhelmeci pékség felújítása, úgy tűnik, nem ezeket a tipikus nehézségeket hozza magával. Az építők bűnei kezdenek „hullani” a szomszédos gépsorból — mondja a nagyüzemi sütöde vezetője, Miroslav Branik mérnök. Emberi kéz az egész folyamat alatt nem érinti a tésztát. A megsült kenyeret az expedíciós osztályon szedik le a futószalagról, rakják ládákba, illetve csomagolják (jelenleg kézzel, mivel a csomagoló berendezést még nem állították üzembe) fóliatasakokba az asszonyok. A gépsor maximális teljesítménye egy óra alatt 1 450 kilogramm, vagyis egy műszak alatt 120 métermázsa kenyér. Az év elejétől két műszak alatt 170—180 métermázsa kenyeret tudtak elkészíteni. A kor követelményeinek megfelelő ipari péküzem Tőketerebesen 43 millió 63 ezer korona anyagi költséggel épült — nyolc évig. Sajnos, az üzemzavar nem ritkaság. A kenyérsütő gépsor három, egymással összefüggő részből áll. Tegyük fel, hogy a kemence meghibásodik. Míg a hibát kijavítják, addig a kelesztőben túlkel a tészta, s ezt vagy eldobják, vagy még felhasználják, de akkor — természetesen — a kenyér már nem lesz szép formás, olyan, amilyet a vásárló akar. — Nem csoda, hogy ezek a gépek gyakran rosszak, hiszen éveken át a szabad ég alatt álltak, a kezelésük meg szakképzett embereket követel, és nálunk ilyenek aüg vannak — mondta a pékség technológusa, Stefan Feftovéík. A kollaudációs hibák jegyzéke vaskos kötet. Május 24-én bekapcsolták a Diesel-aggregátort, s ekkor derült ki, hogy a berendezés üzemképtelen. Már több mint öt hónapja sütnek kenyeret, de a hídmérleg még most sem működik. Az alapanyagokat a néhány kilométerre lévő cukorgyárban kénytelenek lemérni. A cukrászat teljes egészében használhatatlan. Felette a szociális helyiségek vannak, de rossz a szigetelés, így a falak beáznak. A töketerebesi péküzem az országútról nézve feltűnő, impozáns létesítmény. De ha belépünk a kapuján, máris megtudjuk, a látszat csal. Annak ellenére, hogy a pékséget és a cukrászatot nyolc teljes évig építették, és a próbaüzem a végéhez közeledik (1984. június 30.), az építők — a humennéi Chemkostav nemzeti vállalat dolgozói — még mindig toldozgatják-foldozgatják az épületet Délután négy óra van. Az MLC 302 jelzésű automata gépsor végén megjelennek az első pirosra sült kenyerek. A tágas műhelyben alig látunk embereket. — A kenyérsütésnél egy műszak alatt csupán hat pék és a műszakvezelő mester dolgozik. A péksütemények nyolc órakor A felsorolást folytathatnánk tovább. A próbaüzem vége, egyben a kollaudációs hibák kijavításának jelenleg érvényes határideje június 30-a. S azért a megszorítás, hogy .jelenleg”, mert az maga lesz a „nagy csoda”, ha a határidőt az a három-négy építőmunkás, aki a pékség területén dolgozgat hónapok óta, képes lesz megtartani. Péksütemény — a Munka Törvénykönyve segítségével A gépsort fehér köpenyes, fejkendős, túlnyomórészt fiatal lányok kezelik. — Ott, a formázónál annak az aszszonynak talán nem jutott fehér öltözék? Miroslav Branik mérnök és a technológus, Stefan Feftovéík egymásra néznek, latolgatják, hol és hogyan kezdjék a választ. — Jutott volna, természetesen — szólal meg a technológus —, de ő nem pék. ő a takarítónő. Sajnos, nem volt kit odaállítanunk. Szakemberhiánnyal küsz-Nemcsak a határidő jönnek ide. Szerencsénk van, ha sikerül meggyőzni őket, hogy tovább maradjanak. De ők csak a délelőtti műszakban dolgozhatnak, mert délutáni, illetve éjszakai műszakra nem tudnának naponta hatvan vagy több kilométerről beutazni. Szuperák Imre, Zselenák Borbála, Baba Irén és Pécely Mária március 26-án jöttek először Terebesre kisegíteni. Május 22-én beszélgettünk velük a pékségben, a péksütemények készítése közben. — Leleszről (Leles) járok be — mondja Szuperák Imre —, hajnali 4.30-kor buszra ülök, Királyhelmecen át kell szállnom, délután pedig csaknem hat óra van mire hazaérek. A várakozás és az utazás nagyon fárasztó. Egy hónap után mindnyájan visszamehettünk volna, de szeretnénk segíteni, ennek ellenére ez a délelőtti sütés nem a legszerencsésebb megoldás. Baba Irén és Pécely Mária Nagykövesdről (Velky Kamenec) utaznak minden nap, szintén három órát töltenek autóbuszon. Látogatásunkkor nem tudták megmondani, meddig fognak Terebesre járni, családi körülményeik meddig engedik. (Később megtudtuk, hogy ők ketten beszélgetésünk után egy héttel már visszatértek a királyhelmeci pékségbe.) csúszik». Katócs Klára vezető közgazdász. Ács Mária pedig bérelszámoló volt... ködünk az első perctől fogva, s hogy meddig?... Tíz szakképzett pék kellene. A töltött péksütemények sütése valójában egyik napról a másikra megszűnhet. Ezt a részleget csak a Munka Törvénykönyve segítségével tudjuk üzemeltetni. A királyhelmeci pékségből „kapunk” segítséget, mert a 37. és 129. paragrafus értelmében 30 napra áthelyezhető a dolgozó akkor is, ha maga nem egyezik bele. Ezek a lányok, asszonyok egy hónapra Zselenák Borbála az ingázás helyett inkább a munkásszállót választotta. A péksüteményt délután három óráig megsütni, és csak másnap reggel a fogyasztó asztalára adni, bizony, nem a legjobb megoldás! Frisseségről és első osztályú minőségről beszélni nem lehet. Mi hát a teendő? Megfosztani a vásárlóközönséget a töltött péksüteményektől?! A sütéséhez a korszerű gépek megvannak, álljanak inkább kihasználatlanul?! Leczo Éva, a titkárnőből lett portás
