Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-12 / 24. szám
1948. június 12-én alakult meg a Magyar Dolgozók Pártja 1948. június 14-én választották meg Klement Gottwaldot hazánk köztársasági elnökévé 1919. június 16-án kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot 1909. június 17-én született Karel Höger, a cseh színművészet egyik legnagyobb alakja 1924. június 17-én kezdődött Moszkvában a Kommunista Intemacionálé V. kongresszusa (női 8) KÖNYV Vizesnapló „Az ősóceánban a szerves anyag feltehetőleg sokáig egyenletesen oszlott el. A vízben szétszóródott fehérjekolloidokból a kolloidméretnél nagyobb cseppecskék keletkeztek, amelyekben a különböző kolloid részecskéket közös vízburok vette körül" — olvasható egy tudományos elméletben. „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten lelke lebegett a vizek fölött" — így az egyik teremtésmítosz. Ebből indul ki Koncsol László, amikor az állandóan mozgó, változó, átalakuló, élethordozó anyagról, a vízről irt verseskötetet. A költő a természetet szemléli. Képeit is a természettől kölcsönzi. Hol a legkisebb alkotóelem, a csepp szemszögéből látjuk a végtelent, hol pedig a mindenség távlatából tekintünk rá a cseppre. Ez a kettős szempont teremti meg a versek harmóniáját, amely korántsem feszültségmentes. Hiszen a cseppben és az egészben egyaránt ott vibrál a keletkezés és az -elmúlás, a születés és a halál. Ezek kölcsönös viszonyát és a közöttük végbemenő mozgásokat vizsgálva úgy érezzük, hogy a legnagyobb titok belsejébe nyúltunk, megtaláltuk a csepp és a mindenség létének értelmét. Ha a költemények formavilágát kívánnám meghatározni, akkor a verstani szakszavak tömegét kellene használnom. Az olvasó természetesen nem ismeri a kulisszatitkokat, csak a rímek, ritmusok és hangok pazar parádéjában gyönyörködik. Ki ne olvasna szívesen betűkkel írt zenét? Koncsol László Vízesnaplóját a Madách Könyvkiadó 10 950 összpéldányszámban adta közre, ami lehetővé teszi, hogy minden könyvszerető család polcára felkerüljön. Vegyük meg gyermekeink és saját magunk örömére, épülésére. Krausz Tivadar A telek Olvastam egy érdekes könyvet. Cseh írónő, Milena Brúhová műve, Braunsteiner Gloria fordította, a Madách adta ki 1983-ban, s címe: A telek. Mindenkinek ajánlom! Hogy miért ez a lelkese -Milena Brúhová A TELEK Madách dés? Mert ez a kisregény — bár én inkább a „case-study” -hoz, a helyzetrajzhoz hasonlítanám — sokkal többről szól, mint a fülszövegben említett kispolgári életmódról, amely amúgyis annyira sokrétű és összetett társadalmi jelenséget takaró fogalom, hogy az általánosításokhoz szokott olvasót aligha ragadná meg s késztetné olvasásra. A telek azokat az izgalmas jelenségeket boncolgatja, amelyekről nemcsak a fülszöveg hallgat szemérmesen, hanem az egész társadalom és a közvélemény is: 1. egy idejét múlt családforma — a több generációs család erőszakkal való fenntartásának igyekezetét a családi hagyomány, az életkorból és a családfenntartói szerepből származó előjogok tiszteletben tartására hivatkozva, s a belőle származó következményeket, 2. a válással szembeni előítéletet, amely többek között a „mi családunkban még ilyen nem volt", „mindent lehet, csak ne váljatok el" és hasonló „jóakaratú" szülői figyelmeztetésekben nyilvánul meg, 3. a szülői önzést. Tudom, mindez kegyetlenül hangzik, de a valóság — mert a könyvben ábrázolt család igencsak gyakori jelenség — még kegyetlenebb!-Életszagú Milena Brúhová műve, írnám, ha nem lennék meggyőződve róla, hogy több annál: valósághű. Ezt bizonyítják a könyvben általánosságban felvázolt vagy csupán jelzett problémák, pl. a lakásínség, a szakmai féltékenység, a korrupció, de a konkretizált motívumok is — a fojtogató családi légkörből alkoholizmusba menekülő apa, a fiatalasszony „betörésére" irányuló teherbe ejtési manőver és a többi „hadművelet", hogy csak néhányat említsek. Szándékosan nem ismertetem a könyv tartalmát, bízva abban, hogy e néhány sor felkelti az olvasó kíváncsiságát, s arra ösztökéli, hogy elolvassa a kisregényt. Nem fog unatkozni! S biztosan felháborodik majd valamelyik szereplő viselkedésén, ami jó, mert akkor esetleg önmagán is elgondolkodik ... Lampl Zsuzsanna SZÍNHÁZ XX. századi misztériumjátékok A genezis másodpercei. Paradicsom, kollaudáció után. Ósszefont kezek hullámain parányi sziget sodródik a gyertyafényes égbolt alatt. Kontúrjai egyre élesednek, az imbolygó sziluett szemünk előtt alakul át édenkertté. A szabadság birodalma. Az ösgomolygás fókuszában kristályosodó értelem fényes pillanatai. A materializálódott álom ritka csodáját látjuk a színpadon. Földre huppanó ősünk velötrázó, boldog sikoltása. Az első lépések mámoros bizonytalansága. A romlatlan szépség ünnepe. Az első ütések fegyelmező kínja. Ökölnyi jégdarabok rontása egy fénylő arcon. Véres árkok a mellen, háton. Vigyorgó csontvázak haláltánca. Önpusztító indulatok, magnetizált idegszálak. A pusztítás iszonyú emlékei. Zagyvaeszű sunyi locsogok, kéjjel ártó gonoszok, laposfejű otrostombák, jégszemű, jégagyú csúszó-siklók gyülehada ünnepli gyalázatos diadalát. Dürer lovasai csörömpölnek, János angyalai öldökölnek. A robajló földön öszszezúzott tagokkal, mozdulatlanul hever az ember. A hit betoninjekciói megtartják a pokol omladozó mennyezetét, vagy mindenestül elnyeli a bugyor, elemésztik a kénköves lángok? Deus ex machina a színre lépő, mindent megoldó Főpap majd Sámán szerepeltetése? Alakjuk láthatatlanul bár, de pontosan érezhetően formálódik az előadás folyamán, Ezt az alakot formálják a kezek, a színpadon ülő nézők összefont kezei is. Ezek a kezek masszíroznak erőt a megtört férfi dermedt izmaiba, ezek a kezek terelik újabb és újabb küzdelmek tereire. A XX századi misztériumjátékok építkezése hibátlan. Gondolatgazdagsága akár a Doktor Faustusé. Szellemes, ötletgazdag, remek előadás a Győri Balett legújabb műsora. Torokszorító az előadás befejezése. A táncosok azonban nem tudják rávenni a nézőket, hogy fogják meg egymás kezét, és alakítsanak zárt láncot a színpadon ülő nézőkkel. A felcsattanó taps valósággal legéppuskázza a színről Markó Iván társulatát. Mintha csak rombolni tudnánk . . . Somos Péter r-------------------------------^ FOLYÓIRAT Li_________________4 Filmvilág Napló gyermekeimnek (rendező Mészáros Márta), Könnyű testi sértés (Szomjas György), Eszkimó asszony fázik (Xantus János), Te, rongyos élet! (Bacsó Péter), Átváltozás (Dárday István-Szalai Györgyi) — ezek a filmek kerülnek leggyakrabban szóba abban a négy írásban, melyet a közelmúltban lezajlott XVI. Magyar Játékfilmszemléről közöl a Filmvilág ez évi 4. száma. Almási Miklós kritikuson kívül a többi szerző, megszólaltatott személy — Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház igazgatója, Hanák Péter történész és Kardos G. György író — tagja volt a társadalmi zsűrinek. Tulajdonképpen elégedetlenkednek mindnyájan, amiről már a dolgozatok címe is árulkodik: Fegyelem és forma. Önismeret '83 — Cukorral vagy cukor nélkül? Csak művészet..., Világképek hiánygazdasága. Sokirányú megközelítéseikből, illetve következtetéseikből azonban kiolvasható — a nyolcvanhármas magyar filmtermést nem ismerők számára is —, hogy nem súlytalan alkotásokról van szó, hanem olyanokról, amelyek folyamatosságot jeleznek, folytatását az utóbbi években tapasztalható, számos világsikert is hozó pozitív tendenciáknak. Címszavakban ezek: nyitottság, problémaérzékenység, közéleti fogékonyság, a reális történelemlátás igénye. Újra áttekintve a dolgozatokat, látom, Hanák Péterében (Önismeret ’83 — Cukorral vagy cukor nélkül?) felkiáltójeleztem vagy húztam alá a legtöbb gondolatot. Hadd idézzek végezetül ezekből: „Van-e valami közös a sokszínű közéleti filmalkotás problematikájában, az egymással perlekedő nemzedékek haragos meg-nem-értésében, a fiatal nemzedéken belüli társtalanságban s a reformgondokban? Talán igen. Valamennyien a kelet-európai politikai és társadalmi struktúra ellentmondásaiból pattannak ki, s arra hullnak, egyegy részletet bevilágítva, vissza. Mert itt, e tájon, korszakos változások, világraszóló forradalmak zajlottak le, de a struktúra mélyén, a vegetatív tenyészetben kevés változott, a mikrokuttúra lassan, vontatottan mozdul. Az okok részben megfoghatók, mégha a struktúrába mélyen elzárva rejtekeznek is." Bodnár Gyula A Dolgozók Nyári Filmfesztiválja Harmincötödször rendezik meg, Szlovákia 22 városában június 1—25-e között. A fesztivál megnyitóján Martinban Viktor Georgijev Veszélyes játék című filmjét vetítették. A szervezők az SZNF 40. évfordulójának tiszteletére választották, s a második világháborút idézi a drámai történet. Két új szlovák filmet is bemutatnak. Az egyik Juraj Herz alkotása, az Édes gondok, amely egy cukrászmester viszontagságairól szól, a másikat — napjaink gyakori jelenségét, a kenőpénzt és szindrómáját elemzi, címe A holtak tanítják az élőket — Martin Holly rendezte. Valamennyi korosztály számára forgatta filmjét Oldrich Lipsky cseh rendező, Jan Werich mesekönyve alapján, A három veterán címmel. S most a vígjátékokról valamit: személycserére építkezik a francia Gérard Oury filmje, az Esernyőcsapás. Nem kell hozzá túlságosan nagy fantázia, hogy a néző elképzelje, mi történik, ha egy állást kereső színész betéved egy maffiafőnökhöz ... A magyar kinematográfiát a Csak semmi pánik cimű film képviseli, Bujtor István írta a forgatókönyvet, Szönyi G. Sándor rendezte. Oscar-dijának hire jóval megelőzte nálunk Sidney Pollack filmvígjátékát, a Tootsie-t. Dustin Hoffman parádés alakítása magva-veleje a műnek, habár ezúttal nőként hódít, tegyük hozzá, kényszerűségből... És még egy vígjáték: Tudom, hogy tudod, hogy tudom — ez a címe az Alberto Sordi rendezte olasz filmnek. Svéd film is szerepel a filmszemlén, crazy-komédia, melyet Hans Iveberg irt és rendezett. Két motorcsónak „párbajozik" rendkívül szép és látványos környezetben. Az ezüst tó kincsének felújított premierjére is sor kerül a fesztiválon. Ezeken kívül szerepel még egy-egy angol, jugoszláv, új-zélandi, bolgár, lengyel, román film is. Ízelítőnek ennyit... Friedrich Magda
