Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-12 / 24. szám
Horváth Erzsébet, a Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) járásból a kehneci (Kechnec) alapszervezet küldötteként vett részt az SZNSZ kongresszusán, amelyen a prágai kongresszus küldöttévé is megválasztották. Munkahelyén, a szinai (Sena) óvodában látogattuk meg, ahol már tíz éve óvónőként dolgozik. Itt kérdeztük meg, ha szót kaphatna, ő mit mondana a kehneci nőszervezet munkájáról, terveiről. — Szervezetünk kicsi, alig hetven tagot Ha szót számlál, de feladataink annál nehezebben megvalósíthatóak. Elsősorban fel kell pezsdítenünk a falu kulturális életét, természetesen a többi tömegszervezettel karöltve. Nagyon fájó, hogy a könyvtár állandóan zárva van. Szerettük volna megszervezni az olvasókört, az érdeklődés na^y volt, de hol találkozzunk, honnan kölcsönözzünk könyveket ?! Úgy érezzük, különösen fontos, hogy többet törődjünk a fiatalokkal, mert falunk közigazgatásilag Szinához tartozik, s így többek között megfeledkeztek a SZISZ-röl is ... Falunkban évekig az a nézet uralkodott, hogy a kehneci fiatalokkal nem lehet semmit kezdeni. A múlt év végén bebizonyosodott, hogy nem igaz. A nőszervezet három ízben rendezett táncmulatságot a fiataloknak. Az első bálon még lehetett kifogásunk az öltözködésük ellen, de a következőkön már nem. Karácsonykor pedig a SZISZ falusi szervezete rendezte meg a táncmulatságot, amire Kehnecen eddig még nem volt példa. Mindenesetre folytatnunk kell az együttműködést az ifjúsági szervezettel. Ahhoz, hogy nagyobb kedvvel és önállóbban dolgozzanak, jó lenne, ha a fiatalok kaphatnának klubhelyiséget. Sokat gondolkoztunk azon is, hogyan tegyük érdekesebbé és hasznosabbá a nökapnék szervezet idei programját. Húsz asszony részére megszerveztük a gépi kötés tanfolyamát. Az ő munkáikból júniusra kiállítást tervezünk. A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának a tiszteletére pedig a falu népművészeti kézimunkáit szeretnénk bemutatni. Nagy örömmel tölt el, hogy részt vehetek a Csehszlovák Nöszövetség kongresszusán. Az itt szerzett tapasztalataimat felhasználom majd odahaza, hiszen annyi ötletes és okos munkaformát lehet találni, választani. Nálunk pedig az a lényeg, hogy ne csak egy-egy kiállítás, est tartamára nyerjük meg az asszonyok érdeklődését, hanem tartós jelleggel. — milicky — Nagy felelősséggel állattenyésztési dolgozók munkafeltételeinek javítása. Nem mondhatom ugyan, hogy nálunk rosszak a körülmények, mert az új telepen korszerű istállókban dolgoznak az állatgondozók, de még nincs így mindenütt. Sok mezőgazdasági üzemben nem fordítanak erre kellő figyelmet, sajnálják a szociális létesítményekre a pénzt, holott ez közvetlen vagy közvetett formában megtérülne. Többet kellene törődniük az óvodai hálózat bővítésével is. Anyagi fedezet lenne rá, de akik a pénzzel gazdálkodnak, nem igénylik az óvodát mert gyermekeik már kinőttek belőle. Úgy gondolom, a nőszervezeteknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a fiatal lányok háztartási munkára való nevelésére. Ma, amikor mindenütt a takarékosságot hangsúlyozzuk, nem veszszük észre, milyen tartalékok vannak a háztartásokban. Meg kell tanulni a beosztást, a tapasztaltabb háziasszonyok gyakorlati tanácsait szívesen átvennék a fiatalok, főleg a család racionális étkezését, egy-egy ruhaátalakítást, vagy akár a praktikus bevásárlást illetően. Amint magam körül is látom, sok még a tennivaló a munkahelyi viszonyok, a munkatársi kapcsolatok javításában. Egy-egy kollektívát jobban össze kellene tartani, úgy szervezni a tevékenységüket. hogy ott mindenki jól érezze magát. Tapasztalatból mondom, hogy az asszonyok nagyon készségesek, csak észre kell venni, mihez van kedvük, tehetségük, akaratuk. Ha azt csinálják, amit szeretnek, tudnak, nagyobb kedvvel teszik, és örömük telik benne. Csodálom és nagyra becsülöm nőszervezeti elnökünket. Anna Slávikovát. Mindenkihez megtalálja az utat. Minden akciót két nyelven tart meg. Meg is van az eredménye. Jönnek az asszonyok minden rendezvényre. A Szlovákiai Nőszövetség kongresszusának tiszteletére 70 új tagot toborzott. Községünkben a tizenöt év feletti nők 25 százaléka nőszervezeti tag. Ezt nagyon jó eredménynek tartom. Legutóbb a libanoni családoknak gyűjtöttünk gyerek- és felnőttruhákat. lábbelit. Huszonöt darab húszkilós csomag gyűlt össze. Jó a kapcsolatunk az iskola pionírszervezetével is. A csapatgyűléseken, összejöveteleiken mindig jelen van a nőszervezet képviselője. Segítünk nekik papírt, fongyot gyűjteni. Tevékenységünk sokrétű, s úgy gondolom, ha központi bizottsági tagként lehetőségem nyílik majd az ország többi nőszervezetének életébe is betekinteni, az átvett tapasztalatokat, megfigyeléseket a mi alapszervezetünkben kamatoztathatom. Szeretném jól végezni munkámat, hogy az előttem álló öt évben mind a helyi, mind az egész nőszövetség hasznára legyek. Kívánunk ehhez mindvégig olyan akaraterőt, amilyennel most munkához lát! — zsebik— (nő 13)
