Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-05 / 23. szám
Komáromban bontották a régi színház épületét. Hát én ezt az angyalfejet megmentem, gondoltam, majd jó lesz még egyszer valahova. Most itt van a kandalló felett. Hát ilyen véletlenek is adódnak egy építkezés közben. Aztán itt van a lámpa története. Ezt a lámpát egy vállalatnál leírták. De a dolgozónak nem adják el pl. kétszáz koronáért, hogy mindenki jól járjon. Nem, nyilvánosság előtt össze kell tömi. No hát aztán mondtam, úgy törjétek, hogy valami azért maradjon is belőle. Ebbe a nagy helyiségbe nehéz lett volna a bolti kínálatból megfelelő lámpát választanunk. Az építkezés különben a feleségem ötlete volt. Persze, akkor még ő sem sejtette, hogy mit vállalt. De mondom, nem volt olyan katasztrofális. Az alaprajzi beosztásnál az volt a fő szempontúk, hogy mindannyian elférjünk. Itt a három lányom, nem tudhatom, melyik pillanatban állít be bármelyik is, hogy apu, itt a Pisti... Szóval a földszinten két helyiséget a szükséges mellékhelyiségekkel úgy építettük, hogy önálló lakásegységként is szolgálhasson. Telente velünk lakik az anyósom és az apósom, a feleségem is felelősségteljes beosztásban dolgozik, és hát nekem is kell néha tanulnom. Tehát úgy kellett elrendeznünk a lakóteret, hogy mindenkinek legyen egy kis külön része, ahova elvonulhat. De legyen egy közös helyiség is, alkalmas arra, hogy időnként barátokat is hívhassunk. Tény, hogy sokat vitatkoztam a tervezővel. Mert én úgy tartom, hogy minden ilyen építkezésben benne kell hogy legyen az ember egyénisége. Különben maradhattunk volna a lakótelepen is.-ka-Látogatóban Dráfi Mátyásnál Önerőből építkezni — merész vállalkozásnak tűnik manapság, különösen az olyanok számára, akik maguk semmilyen iparosszakmának nem mesterei, de még csak egy valamirevaló építkezési vállalatnak, fatelepnek miegyébnek sem alkalmazottai, szóval akik sem testiekben, sem szellemi és egyéb kapcsolataik révén nincsenek kellőképpen felkészülve a családi ház építésével járó megpróbáltatásokra, akikre környezetük ilyenkor keresztet szokott vetni, hogy elásta magát évekre, de csak ússza meg ép bőrrel. Nos, Dráfi Mátyás, a MATESZ színésze nemcsak, hogy megúszta, de ... Ha az ember olyan alapállásból indul neki az építkezésnek, hogy abból épít, ami van, akkor játék az építkezés. Ha nem játéknak, hobbinak veszi az egészet, akkor idegileg tönkremegy bele. Mert én is az anyagbeszerzéstől féltem a legjobban. De aztán fordítottunk a dolgon: abból építkezünk, ami van. Aztán mondhatták sokan, hogy ti mindent megkaptatok. A fenét! Időközben arra is rájön az ember, hogy valamit azért ő maga is meg tud csinálni. Ezen az egy szobán kívül, ahol most állunk, például minden helyiséget én betonoztam le. Aztán, magam parkettáztam. Gyere el — mondtam a mesternek —, legalább mutasd meg, hogyan kell. Eljött, egy sort lerakott. Most már mehetsz haza, magam megcsináltam. A kandallófal is saját munka. Az igaz, hogy ezeknek az apró köveknek a felrakása nekem három napig tartott. Tapétáztam is. Állítólag egy ekkora falfelületet ezer koronáért tapétáznak. No hát én másnak nem vállalnám kétezerért sem! S itt van még a világítás megoldása a kandalló körül. Még ide hiányzik néhány kislámpa, amelynek a fénye irányítható. Mert nem szükséges, hogy mindig minden teljes megvilágításban legyen, viszont van, amit ki akarok esetleg emelni... NAGY LÁSZLÓ fotói (n»2Í)
