Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-05 / 23. szám

Két nap — milyen rövid idő és mégis mennyi minden fér bele! Érkezéskor örültek a találkozásnak; annyi volt a mondanivaló, hogy alig győzték sorolni. Hogy van a család, mi újság a munkahelyen, milyen eredményekkel dicsekedhet a szervezet? Sokan ismerték egymást, nőszövetségi találkozókról, plénumokról, különböző összejövetelekről. Mint egy nagy család, amelynek közös a gondja, intéznivalója, amely együtt örül a sikereknek, együtt töri fejét a gondok fölött.

Voltak, akik egészen meghatódva léptek be a Szakszervezetek Házába. Az épület előtt a belügyminisztérium fúvószenekara már kora reggeltől köszöntötte a kongresszusi küldötteket. A zene elűzte az esős. szeles időjárás zord hangulatát, s belépve az épületbe kellemes meleg, sok virág, igazi májusi hangulat fogadta.

És az a sok szép fiatal nő! Mert ezen a két napon itt mindenki szép és fiatal volt. Akikkel eddig csupán a munkahelyükön találkoztunk köpenyben, kendővel leszorított hajjal —, azokra most rá sem ismertünk. A legdivatosabb ruha, frizura, üde, diszkréten festett arc — fiatalossá varázsolta a munkában elfáradt idősebb nemzedéket is.

A tanácskozás alatt egymást váltották az értékes gondolatok. Mindegyik felszólalásban volt valami új, ami figyelmet keltett, ötletet, javaslatot adott. Vagy bizonyított, hogy másutt is vannak még problémák, az ország távoli részén is hasonlóan oldanak meg egy-egy kérdést, mint nálunk, otthon. Jegyzetfüzetbe került minden értékes gondolat, hiszen otthon be kell számolni a hallottakról, el kell mondani a többieknek is, hogyan dolgoznak az ország más vidékein.

A szünetben aztán folytatódott a vita. Egymás között. Körbevéve a küldöttség egy-egy tagját, olyan kérdésekkel ostromolták őket, mely társadalmi jelentősége mellett helyi jellegű is. Lenárt elvtárstól a hiánycikkek kiküszöbölése felől érdeklődtek, Kabrhelová elvtársnőt a dél-szlovákiai asszonyok látogatásra hívták, Litvajová elvtársnőnek születésnapjához gratuláltak. Közvetlen, kedves beszélgetések hangzottak minden csoportból.

Mi is megszólítottuk néhányukat. Dorozlay Mária az Úsvit nagymegyeri (Ca-