Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-05 / 23. szám
Tanácskozásunkon részt vett a CSKP KB. az SZLKP KB. az SZSZK NF KB és a szlovák kormány küldöttsége. amelyet Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja. az SZLKP KB első titkára vezetett. A küldöttség tagjai voltak: Ja rostav Kansky. a szlovák kormány alelnöke, Fedor Gulla. az SZSZK NF KB alelnöke és Daniel Futej. az SZLKP KB osztályvezetője. A Csehszlovák Nőszövetség küldöttsége Marie Kabrhelovának. a szövetség elnökének, a CSKP KB Titkársága tagjának vezetésével vett részt a kongresszuson. Könözsi István felvételei ezt, hiszen mi, anyák látjuk legjobban, mi tudjuk leginkább, hova fajulhat ez, ha nem lépünk közbe. Itt a kongresszuson is sok szó elhangzik arról, milye „probléma" ma a fiatalok nevelése, hogyan kellene foglalkozni velük ... Nohát ez a mi vidékünkön sokszorosan érvényes ... Otthon beszélni fogok erről a többi asszonynak is, elmondom, hogyan próbálkoznak másutt boldogulni, hátha mi is tudunk valamit hasznosítani belőle. Aztán az eredményt majd megírom a Nő-be! Juhász Mária olyan kis községben lakik, amelyben még nőszervezet sincs. Mégis részt vett a kongresszuson. Mint a rimaszombati (Rim. Sobota) járás küldöttje, a simonyi(Simonovce) nőszervezet tagja. — Darnya (Drfia) kisközség. Főleg idősek lakják. Megpróbáltunk nőszervezetet alakítani, nem ment. Mi nyolcán, fiatalok csatlakoztunk a simonyiakhoz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy belenyugodtam. De már feladtam a harcot... Nálunk mindenki csak dolgozik, mást sem ismer, csak a munkát. Napközben szaladnak a szövetkezetbe, reggel, este meg ott vannak az állatok, a kert. Mert nálunk nemcsak zöldséget termesztenek, piacoznak, hanem szerződéses eladásra állatokat is nevelnek. Medvesalja népében Az ország színe lovo) részlegének dolgozója, ezüstérmes brigádot vezet. A Szocialista Munka Úttörője cím kitüntetettje. Tőle aziránt érdeklődtünk, hogyan és mivel segíthetné a nőszövetség még hatékonyabban a helyi szervezetek munkáját? — A legfontosabbnak azt tartom, hogy az SZNSZ KB, de valamennyi szervezetünk továbbra is vegye ki részét a fegyverkezés és az atomháborús előkészületek elleni harcból. Nekünk nőknek, anyáknak semmi sem lehet drágább, mint gyermekeink élete, s ennek egyedüli biztosítéka a béke. Teljes mértékben azonosulok a Nőben az „A mi fogadalmunk" címmel megjelent jegyzet fő mondanivalójával. A csehszlovákiai asszonyok, s köztük mi, magyar nemzetiségűek a békéért folytatott harc aktív formáját választjuk. Másodszor: szerintem a nőszövetség többet foglalkozhatna a szervezeten belüli összetartás kérdésével. Azt tapasztalom ugyanis, hogy tevékenységünk sokrétűsége ellenére mindig ugyanazok látogatják rendezvényeinket. A többiek számára kellene találnunk olyan tevékenységi formát, ami őket is vonzaná s összekovácsolná. Pintér Gizella, a berencsi (Branc) nőszervezet elnöke. Vele a kongresszus második napjának reggelén beszélgettünk. — Vagy tíz éve voltunk együtt a prágai várban a nemzetközi nőnapon ... Nőszervezetünk tevékenységéről beszélgettünk, már akkor is az elnöke voltam ... Azóta sok minden történt nálunk. Vagy inkább úgy mondanám, hogy nem történt... Amióta nincs a községben magyar tanítási nyelvű ' iskola, megszűnté két iskola közötti versengési visszaesett az ifjúság nevelése. A pedagógusok többsége bejáró, elvégzik a kötelező munkát, s aztán szaladnak haza a maguk dolga után. Nincs, aki foglalkozzon a fiatalokkal, azok szabad idejüket a szőlőhegyen, a pincékben töltik, isznak, dohányoznak, ahelyett, hogy hasznos időtöltést találnának maguknak. A múltkor már szóvá is tettem ezt a pártgyülésen; legalább a tömegszervezetek foglalkoznának többet ezzel a kérdéssel! Magunkra, a nőszervezetre is értettem olyan vagyongyűjtési láz van, ilyennel másutt még nem találkoztam. Én ugyanis Kassáról (KoSice) kerültem ide férjhez, tizenkét évvel ezelőtt. Mondhatnám úgy is, már akklimatizálódtam. Szakmám szerint elárusító lennék, de azonkívül, hogy három évig dolgoztam az óvodában mint szakács, nem voltam állásban. Mi is állatokat tartunk, eladásra, zöldséget termelek. De mindemellett szívesen részt veszek a nöszervezeti munkában is. A negyvenöt-ötvenöt éveseket erre nem tudom rávenni, azt mondják, csinálják csak a fiatalok, nekik már csak a munka kell. A gyerekeknek, unokáknak spórolnak, elkényeztetik őket, ők meg belebetegednek. Nincs ez így jól, változtatni kellene rajta, de hogyan? A kongresszuson hallottakról, a tapasztalatokról beszámolok otthon, elmondom majd, másutt hogyan dolgoznak a szervezetek, azután fontolóra vesszük, mit lehet nálunk is tenni, hogy mozduljon a szervezeti élet. Kialudtak a lámpák, becsukódtak az ajtók, útnak indultak az autóbuszok. Kissé fáradtan, de a sok új élménytől, ismerettől, tapasztalattól lelkesen utaztak haza Szlovákia minden részébe. Hogy otthon aztán, amíg elmondják a nőszervezeti tagóknak, asszonytársaiknak, újból átéljék a két nap minden örömét, élményét. Lesz miről beszélni. Lesz mit tenni. A kongresszus olyan munkára ösztönözte őket, mely a következő öt évben nemcsak helyi, hanem össztársadalmi jelentőségű eredményeket hoz majd. H. ZSEBIK SAROLTA és LÁM PL ZSUZSANNA A kongresszus küldöttsége a kegyelet virágait viszi a Slavinra
