Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-29 / 22. szám
Furcsa és telhetetlen lény az ember, nem elégszik meg azzal az ezernyi, milliónyi formával, színnel és illattal, amelyel a természet önként megajándékozza, hanem saját elképzelése szerint mindig valami újjal, mással akarja böviteni. gazdagítani ezt a csodálatos palettát. Az idei Flórán — fővárosunk igen jó hirü-nevü, évente megrendezett nemzetközi virágkiállításán — sok újdonsággal találkozhattunk. A holland kiállítók pavilonjában mintha egy kissé háttérbe szorultak volna a harlemi tulipánok, másutt a régebbi Flórákat büszkén uraló kardvirágok is szerényebb helyre kerültek. Az orchideák megszállott kedvelői azonban errefelé még üvegházakban sem található szépségesen szép fajtákban gyönyörködhettek, amelyeket más forró égövi egzotikus növényekkel, virágokkal együtt a vietnamiak és a kubaiak hoztak magukkal. És mi volt az idei Flóra slágere? Először is a rengeteg szín. Színek megszámlálhatatlan, szédítő árnyalatokban. Sárga, lila fréziák között rózsaszín és vérvörös szegfűk, halvány pasztellszínekben rózsák. A rózsa! Ismét visszakapta egyszer-másszor elorzott címét, ismét a rózsa a virágok királynője. Legelső „udvarhölgye" pedig a szegfű lett. De nem akármilyen rózsák és nem akármilyen szegfűk, hanem a kis virágúak. És egyáltalán: minden olyan apró virág divatos, amelyből biedermeier csokrot lehet kötni. Mert manapság ismét ez a legdivatosabb csokor, ez dukál a menyasszonynak, a mamának és a százéves nagymamának ... (láng.) Z o *