Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-15 / 20. szám

Tudom, a mértékszabóságokat közvetlenül, vagy közvetve érintő nehézségek, hiányosságok, a munkájukat gátló tényezők számbavétele és feltárása, amelyet riportunk korábbi részeiben tettünk meg, nem oldja meg a ruhavarratással járó gondokat. És nem is az volt a célom, hogy megmagyarázzam a mértékszabóságok dolgozóinak bizonyítványát, hiszen az eddigiekből kitetszik: a fiatal szabónemzedék szaktudás terén elmarad a várakozástól. Ámbár ezért ők aligha hibáztathatok. Tulajdonképpen a vevővel együtt ők is áldozatai a szakmát hátrányosan befolyásoló sok más tényező hatásának. Általában a vevő látja kárát, a szabó meg a bűnbak, bár számtalan mentséget hozhatna fel saját védelmében. De ettől még nem lenne nagyobb a szaktudása.

Ebből a szempontból az én hosszúra nyúlt vizsgálódásom értelme is megkérdőjelezhető, hiszen a több tucatnyi érintett ember objektív és szubjektív véleménye csupán egy szakma jóhírét elhomályosító folyamat okaira világított rá, miközben a vevők érdekeiről kevesebb szó esett. Mert a szabómester úgy véli, elfogadható magyarázatot adott a vevő kifogásaira, amikor az elégtelen anyagellátásra és szakemberképzésre hivatkozik, az iskolaügy a vállalatok munkáját kifogásolja, a vállalat pedig az adott körülményekben látja az őket érő vádak okát. Nyilvánvaló tehát: a vevő érdeke kívánja úgy, hogy először magáért a szakmáért tegyünk valamit.

A szolgáltatások — így a mértékszabóságok — legnagyobb része a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik. Szlovákiában a szolgáltatóhálózat módszertani irányítója az SZSZK Belügyminisztériuma, de a sokrétű tevékenység áttekinthetősége végett elsősorban a kerületi nemzeti bizottságok felelősek érte.

A Kelet-szlovákiai Knb-re ezért abban a hiszemben indultam, hogy ott már nem a nehézségekről, hanem azok megoldásáról kapok tájékoztatást. Ondrej Pacolák mérnök, a helyi gazdálkodás főosztályának egyik osztályvezetője először a kerület szolgáltatásainak helyzetét vázolta, majd a mértékszabóságokról így nyilatkozott:

— Szerintem kerületünkben a kereslet szempontjából kielégítő a mértékszabóságok által nyújtott szolgáltatás. A CSKP KB 6. plenáris ülése után — az ott hozott határozatok alapján — különös figyelmet fordítottunk a szolgáltatások — így a mértékszabóságok — hálózatának bővítésére is. Elsősorban a városokban és a központi falvakban szaporodott a szabóságok száma. Ezt a célt szolgálták az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságok által kiadott működési engedélyek is, melyeket az otthon varrást vállalók kaptak, a kerületben tavaly összesen kettőszázhuszonnyolcan. E szolgáltatás színvonalának emelése érdekében csökkentettük a ruhavarratás határidejét, amit a varrodák be is tudnak tartani. A legtöbb helyen a lakosság igényei szerint módosítottuk a mértékszabóságok nyitvatartási idejét is. A tavaly februártól érvényes ármódosítás hatására azonban csökkent a kereslet a szabóságok munkája iránt. Ebben a helyzetben csakis kitűnő minőségi munkával lehet visszacsábítani a vevőket a mértékszabóságokba. De még ez is kevés. A vevő — s hadd tegyem hozzá, joggal — teljes szolgáltatást vár el a mértékszabóságoktól. Vagyis a ruhaanyagot is ott szeretné kiválasztani, megvenni, hogy ne kelljen a varratás előtt üzletről üzletre járnia. És ez az a pont, ahol akadozik a gépezet. Hiábavaló a korábban említett intézkedések egész sora, ha a szabóságok nem szolgálhatnak divatos, keresett méteráruval. A méteráruval az ipari minisztérium Rempo vállalata látja el a mértékszabóságokat, a knb-nek nem áll módjában másképpen kielégíteni a keresletet. Csoda-e, ha a vevő a boltban vásárolt ruhaanyagból aztán inkább valamelyik varrni tudó ismerősével csináltat ruhát, aki olcsóbban varrja meg?!

A rossz enyagellátást tehát még az irányító szerv illetékes dolgozója is megoldhatatlan problémaként

Pavo/ Zelezník és Ondrej Pacolák mérnök: — Sok tennivaló van még a mi házunk táján is.

Vlastimila Hrabovská: A baj az anyagellátással van.

Baranyai Lajos

nemcsa

ff •

női

téma

kezeli. Az emberben akaratlanul felmerül — e ki tudja hányadszor említett nehézségek hallatán — a kérdés: hogyan várhatjuk el a varrodáktól, szabóságoktól, vállalatoktól a szolgáltatások igényekhez mért színvonalát, ha még az alapvető munkaanyagok beszerzésére is képtelenek az irányító szervek? Ráadásul: Pacolák mérnök is a döntő tényezők közé sorolja a mértékszabóságokban dolgozók „gyengébb" kereseti lehetőségeit, s a bérezés meghatározása ugyancsak nem a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik.

Amikor a szabók munkakörülményeit, a szabóságok fogadótermeinek legtöbbször visszataszító környezetét említem, Pacolák mérnök is felszisszen.

— Nem szeretném, ha az elmondottak alapján bárki is úgy értené, hogy kibúvót keresek a nemzeti bizottságokra bízott feladatok teljesítése alól. Sok tennivaló van még a mi házunk táján is, a nemzeti bizottságok munkáján belül. A szolgáltatások színvonalának emeléséhez sok esetben pénzre lenne szükség. A nemzeti bizottságok által irányított vállalatok — szolgáltatások legfőbb képviselői — a nemzeti bizottságoktól kapnak pénzalapot, de azt úgy osztják el a különböző célokra, hogy legtöbbször a régi épületekre, a tanműhelyek korszerűsítésére alig jut. Ezenkívül kivitelezőt sem lehet szerezni egykönnyen olyan apró-cseprő javítómunkákra, mint mondjuk egy varroda rendbehozása. Az építőipari vállalatoknak nem kifizetődő az ilyen munka, a járási vállalatok meg nem rendelkeznek elegendő munkaerővel, hogy saját maguk tegyék rendbe mondjuk a mértékszabóságok helyiségeit. Bár főosztályunk és a Nemzeti Bank kerületi igazgatósága egy ideje szigorúbban ellenőrzi és kényszeríti a vállalatokat arra, hogy a tatarozásra és a korszerűsítésre megfelelő pénzalapot teremtsenek, s azt valóban e célra is használják fel.

Pavol Zelezníkkel, a Kelet-szlovákiai Knb helyi gazdálkodási főosztálya szakmunkásképzési tanfelügye-