Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-15 / 20. szám
Négyszemközt Kedves Klárái Levelében elnézést kér, amiért ilyen „szóra sem érdemes" ügyben kéri segítségemet. Nem is olyan „csekélység", amiről ír, ha annyi gondot tud okozni. Csak az emberek hajlamosak lebecsülni jelentőségét Vőlegényének izzad a lába, erős lábszaga van. Tapintatlanság-e szóvá tenni, esetleg javasolni neki valamilyen módot amivel ezen változtatni lehetne? — kérdezi. Mindent szóvá lehet tenni, meg lehet mondani, tapintatlanul, de tapintatosan is. Az egymást szerető, becsülő emberek megtalálják a módját hogy tapintatosan mondják meg az ilyen kellemetlen dolgokat is, hiszen a jobbítás szándéka készteti rá őket. Kezdjük a legkönnyebbel: gyakran kell cipőt váltania az izzadásra hajlamos lábú embernek, s az sem mindegy, milyen cipőt hord. Semmi esetre se viseljen gumi- és műanyag talpú, béleletlen cipőt A bőrtalpú, lábra jól illeszkedő cipő alapvető feltétel, mert kizárja, hogy a lábeli legyen az izzedás oka. A második, hogy ne műszálas, hanem gyapjú- vagy cérnazoknit hordjon. És ugye, természetes, hogy naponta többször is lábat kell áztatnia, mosnia nemcsak az izzadósabb lábú embernek, ilyenkor nyáron mindenkinek. Aki teheti, a munkahelyén is váltson cipőt, hazatéréskor pedig első a lábmosás, az otthoni cipő, keménytalpú, nem posztópapucs — legjobb a szel/ős szandál — húzása. Mindezt kiegészítheti a cipőboltokban, drogériákban kapható lábdezodor használatával, amely bizonyos mértékig gátolja a lábizzadást. Ha ez sem segítene, akkor jó lesz felkeresni az orvost aki talán valamilyen belső kiváltó okot állapít meg Iidegesség, fáradtság, kimerültség, vérkeringési zavar. lúdtalpasság stb.j, amelynek kezelésére gyógymódot ajánl. Nem érdemes várni, hallgatva tűrni, hogy majd elmúlik, magától is megszűnik ez a kellemetlen tünet mivel nemcsak a legközelebbi hozzátartozókat zavarja, viszolyogtatja, hanem az izzadó lábú ember közelébe kerülőket is. Később pedig, a házasság idején nagyon könnyen undort keltő, egymástól elhidegítő tényezővé válhat Nem ír arról, hol, milyen munkahelyen dolgozik a vőlegénye, tehát nem tudhatom, ezzel nincs-e összefüggésben a panasz. Pl. egésznapos állómunka, a lábra nehezedő megterhelés, gumicsizma-viselet egyenes következménye is lehet De akárhogy van is, a baj nem gyógyíthatatlan, s természetesen, ha az orvos hajlamosságot mutatna ki, akkor egész életében be kell tartania az átlagosnál nagyobb tisztálkodási, lábápolási és egyéb feltételeket Még annyit jól tette, hogy írt, hogy nem hallgatta el. mi bántja. Bárcsak ugyanígy szóvá tették volna még idejében partnerük szájszagát, kellemetlen izzadságszagát „apró" zavaró tulajdonságait azok is, akik éveken keresztül tűrték, majd — nem bírván elviselni — válóokként azt tüntették fel válókeresetükben. „Majd rájön, ha nem szólok is, majd leszokik róla", reménykednek gokan. Amit menyasszony-vőlegény korban, a mézeshetekben egyetlen kérő szóra, figyelmeztetésre megtesz a másik, arról a későbbi években sokszor botrányos veszekedések árán sem hajlandó lemondani. Remélem, a maguk házassága mentes lesz az ilyen zavaroktól. Üdvözlettel: Egészségünk védelmében Múlt heti számunkban „Anyatej" jeligés olvasónknak válaszoltunk a szoptatás szükségességéről, az emlőmirigyek tejtermeléséről. Most az „Elsőszülő édesanya" jeligéjű olvasónk levelére válaszolunk, aki a szoptatás módszereiről, a szoptatás folyamatának fortélyairól érdeklődik. Az újszülött korai és rendszeres mellre tételével elérhető, hogy a csecsemő a teljes tejtermelés idejére megtanuljon szopni, az anya pedig szoptatni. Szoptatni kezdetben fekve ajánlatos, mert úgy kevésbé fárasztó. Párnával támasszuk meg hátunkat, és félig forduljunk a szoptató mell oldalára. Néhány hét múlva már ülve szoptathatunk. A hátat megtámasztva, kényelmesen helyezkedjünk el, tegyük zsámolyra azt a lábunkat, amelyik oldali mellből tápláljuk a babát. Elegendő tej esetén mindig egy mellből szoptassunk, váltakozva. Ha kevés a tej, mindkettőből, de ilyenkor is fontos a mellek egyenletes igénybevétele, tehát mindig a másikai kezdjük. Az etetés ne tartson 15—20 percnél tovább, mivel az adag jelentős részét az első tíz percben kiszopja a baba. Biztosítani kell a csecsemő orrlégzését, vegyük két ujj — a mutató és középső — közé a bimbóudvart, ezzel a mell többi részét eltakarjuk a baba arcától. A mellek kiürítése nagyon fontos a tejtermelődés fokozása és a mellgyulladás megelőzése érdekében. Szoptatás után mindig fejjük ki a mellet. Ezt kézzel vagy gyógyszertárakban kapható mellszívóval végezzük, tiszta hőálló edénybe. Letakarva tegyük hidegre — hűtőszekrénybe körülbelül +5 °C-ra — és a következő etetésnél, ha szükséges testhőmérsékletre melegítve, pótlásként használjuk fel. A pótlást mindig kiskanállal adjuk! Cumisüveg használata esetén könnyen leszoktatjuk a szopásról a csecsemőt, hiszen azért dolgoznia kell. A szoptatás folyamatának „ezernyi fortélya" közül természetesen csak néhányat sorolhattam fel. A szoptatás nehézségeire oly gyakran panaszkodó elsőszülő édesanyáknak, ha továbbra is problémáik lennének, mindenesetre azt tanácsolom, hogy gondjukkal forduljanak a csecsemőtanácsadásra, ahol megtanítják őket a helyes szoptatásra. Nem az a szégyen, ha nem tudjuk valamit, hanem az, ha félünk megkérdezni! Sok segítséget jelenthetnek a több gyermekes „szomszédasszonyok", akik már tapasztalatból tudhatják, hogy a helyesen végzett szoptatás esetén szinte nem fordulhat elő az anyatej hiánya vagy elapadása. Dr. K. L. Kis családi iskola Terhesség, terhességmegelőzés Mottó: A nő két dologért képes mindent megtenni; azért, hogy legyen gyereke és azért, hogy ne legyen." Komoly probléma, annyi szent. Ennek aláámasztására két UNESCO-adatot ismertették: 1./ Földünkön minden másodpercben ízületik egy gyermek (1972). 2./ 1981-ben öldünkön mintegy 30 millió terhességmegizakitást végeztek. Szomorú adat, de tény. ;s a tények makacs dolgok. Jelen esetben írről tanúskodnak, hogy a világűrben randerúzgató, atommagvakkal biliárdozó, tengerenéken kergetöcskéző, új növényfajtákkal asérletezö, baktériumok génkészletét megváltoztató, állatok szaporodását meghatároó Ember épp saját fajtájának alapkérdései>en tehetetlen. A születésszabályozás megadása napjaink egyik legkomolyabb orvosi s társadalmi kérdése. Egy igazi XX. századi taradoxon, hogy a terhesség kialakulásának törülményeiről napjaink embere úgyszólván nindent tud, ismeri a terhesség megelőzésének módszereit is, mégsem tud élni leheőségeivel. A terhesség a hím csírasejtnek a női peteejttel történt egyesülése utáni állapot. Előző ikkeinkben már részletesen leírtuk, hogy i hím csírasejtek, spermiumok kb. 60 mikron íagyságú, önálló mozgásra képes sejtek, nelyek a herékben képződnek. Az ondóhóyagok, a Cowper-mirigyek és a prosztata váladékával keverve alkotják az ondót. Az mdó mennyisége kb. 2—7 cm3. Egy ejakulá:ió folyamán kilövellt ondókeverékben kb. !00 millió sperma található. Az emberi spernium rövid életű. Ha a sperma a hüvelyben narad, mozgásképessége néhány órán belül negszünik. A méhnyakban, ill. a méhben az indósejtek hosszabb ideig élnek. Átlagos lethosszuk 48 óra. Ennyi idő alatt kell elkeresniük az érett petesejtet, és annak lurkán áthatolva elvégezni a megtermékelyítés fontos feladatát. Magömlés után az »ndósejtek közvetlenül a méhszáj elé jutnak. méhüregbe való benyomulásuk nagyban ügg a méhnyakból közösüléskor kinyomuló lyálkacsap minőségétől. A menstruációs iklus első 14 napjában a nyálkacsap sűrű, agacsos, átjárhatatlan akadályként terül el íz ondósejtek útjában. Az ovuláció bekövetezése után (tehát kb. a menstruációt követő 4. napon) a nyálkacsap minősége megválozik. A nyálka folyékonnyá válik, molekulái így rendeződnek, hogy helyes irányba terelik közelükbe került spermiumokat. Az indósejtek mintegy kötelékben úszva jutnak >e a méh üregébe és folytatják útjukat az irett petesejt felé. A spermiumoknak ár ellen kell úszniuk, mert rendes körülmények közt a méh kifolyása a hüvely felé történik. Újabb adatok szerint a nő orgazmusa alatt a méh néhányszor összehúzódik, majd elemyed, és ezzel szívóhatást gyakorol a spermiumokra, így segíti előrehaladásukat a petevezeték felé, ahol a megtermékenyítés történik. Ha a nőnek nincs orgazmusa, a spermiumok akkor is eljutnak a petevezetékbe. A folyamat a továbbiakban aszerint alakul, hogy a petevezetékben találkoznak-e érett petesejttel, vagy nem. A petesejtet a petefészkek érlelik, minden bizonnyal véletlenszerűen váltogatva egymást. Elmondtuk, hogy a petesejt már a születést megelőző időktől a petefészekben szunnyad. Beérésének idején tehát már 20, 30 esetleg 40 éves is lehet, s mindössze 24—48 óráig él. Ha ez alatt a rövid idő alatt nem találkozik életképes spermiummal a pete, megtermékenyitetlen marad és elpusztul. Passzívan sodródva áthalad a néhány centiméternyi petevezetéken, a méh üregébe löködik és a következő havivérzéssel kimosódik innen is. Ez a menstruációs vérzés tüneteinek lényege. De térjünk vissza mai témánkhoz, melynek lényege a terhesség kialakulása. Normális körülmények között ennek alapfeltétele, hogy a petevezetékben egy érett petesejt mozgásképes spermiumokkal találkozzon. Tegyük fel, hogy létrejött a rég várt randevú. A villámszerűén cikázó spermiumok elöbb-utóbb elérik a pete felszínét. Itt várja őket az utolsó akadály. A petét tüszösejtekböl készült gyűrűszerű védőréteg borítja. Ezen a védőhártyán kell áthatolnia a legrátermettebb spermiumnak, hogy bejuthasson a petesejtbe. A pete felszínét elérő első ondósejt kedvező fogadtatásban részesül, behatolása elé nem gördül semmiféle komolyabb akadály. Hegyes végű fejével átfúrja magát a pete vékony sejthártyáján is. Farokrésze ezután leválik. Az ondósejt eltűnik a petesejtben, feloldódik benne és genetikai anyaga összekeveredik a pete genetikai „hozományával". Az első ondósejt behatolása után a pete felszínén nagy változás történik. A sejthártya minősége megváltozik, áthatolhatatlanná válik a további spermiumok számára. Érdemes megjegyezni, hogy a pete sejthártyájának feloldásában a többi spermium is aktívan részt vesz. Ezen a kollektív munkával fellazított sejtfalon jut be a pete belsejébe az egyetlen, „kiválasztott" ondósejt. Dr. Huncík Péter (folytatjuk)
