Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-08 / 19. szám
NŐ VEZETŐ BEOSZTÁSBAN Ha valakinek eszébe jutna megszámolni, hány olyan üzem vagy vállalat van az országban, amelynek az igazgatója nő, valószínűleg nem lenne nehéz dolga. Bizony, ritka még a kiemelt, vezető állásban a nő, mint a fehér holló. Hogy miért? Az okot leginkább a még élő előítéletekben kell keresni, s a meg nem oldott, „második műszak" megterheléseiben, ami miatt maguk a nők is tartózkodnak a megbízatás vállalásától. Persze van olyan vállalat is, amelyikben már túlléptek ezen a szemléleten, szokáson, és a vállalat illetékesei minden „hátsó gondolat" nélkül nőre bízzák valamelyik üzem vezetését. Közöttük is alighanem élen jár a bratislavai Palma vállalat, amelynek hat üzeme közül háromnak nő az igazgatója. A Palma vállalat termékeivel lépten-nyomon találkozhatunk az élelmiszer-, illetve drogériaboltok polcain. Ugyan ki ne ismerné a Heliol, Palmöl, Vitol, Maja étolajakat és a Smetol, Visa, Hera, Juno, Iva margarinokat, melyeket a vállalat 01-es számú bratislavai üzeme gyárt? Vagy a Nővé Mesto nad Váhom-i üzem szappanait, mosó- és tisztítószereit, a kozmetikai üzem kb. kétszázfajta készítményét, a hlohoveci gyertyákat, a lévai (Levice) hajápolószereket stb.? Ritka, mint a Csupa olyan termék, amelyet szinte naponta használunk a háztartásban. S ha ehhez hozzátesszük azt is, amiről már bizonyára kevesebben tudnak, hogy a Palma hosszú évek óta az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma legkiválóbb vállalatai közé tartozik — amit a tavaly neki ítélt Klement Gottwald Állami Díj, a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa vörös vándorzászlaja és számos más kitüntetés is bizonyít —, akkor, azt hiszem, érthető, hogy felkelti az ember figyelmét a jórészt nők vezette vállalat. Ami tulajdonképpen természetes, hiszen az egész vállalat dolgozóinak hatvan százaléka nő. Az elért eredmények önmagukért beszélnek, de nem nyugszom, amíg valamelyik magas posztot betöltő nőt fel nem keresem. — Olyan itt sok van — mondja a vezérigazgató —, talán ismerkedjen meg mindjárt a 01 -es üzem igazgatójával, Viera Kvasnicová mérnökkel. Igaz, csak alig egy éve látja el ezt a munkakört, de már legalább huszonöt éve a vállalat dolgozója. Ha férfi lenne, akkor sem végezhetné jobban a dolgát, kiváló szakember, nagyszerű vezető. ^ Ha ezt egy férfi felettes mondja egy női vezetőről, azt hiszem, nagyon elismerő jellemzés. Középkorú, kedves nő tessékel beljebb. Nem kimérten és hidegen, mint azt megszoktam, ha egy üzem igazgatója fogad. De amikor elmondom, hogy nem az üzemről, hanem róla szeretnék írni, elkomolyodik, — Remélem nem azért, mert nő létemre egy üzem igazgatója vagyok? Bevallom, zavarba hoz szigorú, számonkérő tekintete, szava: — Hát, ha egy nő vezető beosztásban dolgozik, az még ma is szokatlan, nem mindennapi?... — Nem mindennapi! — mondom. A gyárakat, vállalatokat gyakran látogató újságíró ritkán találkozik nő igazgatóval. — Nehéz erről úgy beszélnem, hogy félre ne értsen valaki, és azt ne gondolja, beképzelt vagyok. De, ha kiváncsi a véleményemre, vállalom ezt a kockázatot. Szerintem még sok munkahelyen ma is csökönyösen ragaszkodnak ahhoz a nézethez, hogy a legmagasabb beosztásokat csakis férfiak képesek betölteni. Pedig az alapvető kritérium az, hogy egy igazgató jó szakember, okos szervező, magabiztos fellépésű diplomata legyen. Nálunk, ha üzemvezetőségi ülést tartunk itt az irodámban, fele-fele a nők és férfiak aránya. Nem azért, mert itt én vagyok az igazgató! A véletlen hozta úgy, hogy így oszlott meg a vezető beosztásokba legjobban megfelelő emberek, férfiak-nök aránya. Lehet, hogy munkatársnőimben, így bennem is, van valami, hogy csakazértis megmutatjuk, mi sem vafehér holló? gyünk rosszabbak, mint a férfiak, és a szokottnál jobban igyekeztünk, sőt igyekszünk most is. Mert ha egy férfi vezető hibát csinál, akkor rendszerint a következő utasítással egyszerűen helyrehozza mulasztását. Minket jobban szemmel tart mindenki, s ha ugyanolyan hibát követnénk el, mint férfi kollégáink, akkor valószínűleg a legtöbben azt kérdeznék: miért kellett abba a székbe nőt ültetni? Hát ezért vagyunk mi, nők a legkülönbözőbb munkahelyen elővigyázatosabbak, pedánsabbak, kitartóba bak. Pedig nekünk nemcsak az előítéletek miatt nehezebb érvényesülnünk. A család körüli gondból még ott is a nőre hárul több, ahol a férj besegít. Amikor én befejeztem a vegyészeti főiskolát, laboránsként kezdtem itt dolgozni. Majd müszakvezető vegyész lettem az ellenőrző laboratóriumban. Aztán férjhez mentem, kislányt szültem, utána a laboratórium vezetője lettem. De rövidesen megszületett a másik kislányom is. A szülés miatt a legtöbb nő karrierje megtörik. Nekem szerencsém volt, mert mindig olyan hely üresedett meg, hogy ha lassan is, de magasabb beosztásba kerültem. Bár sohasem gondoltam, hogy majd valaha egy üzem igazgatójaként dolgozom, nem is törekedtem arra, hogy karriert csináljak. Később voltam szakmunkásképzőben oktató, a vállalati ellenőrző laboratórium vezetője, üzemi technológus, termelési munkairányító, aztán a vállalat főtechnológusa, a 01 -es üzem termelési vezetője, és a múlt évtől kezdve végzem itt az igazgatói teendőket. Közben a szakszervezetben tevékenykedtem, párttag lettem, most az üzemi szervezet alelnöke vagyok, és a tudományostechnikai társaságban is dolgozom. Persze minderre már csak akkor van ideje egy nőnek, ha felnőttek a gyerekei. Még így is lemondással jár, mert a gyár gondjait nem lehet az irodában hagyni. Azokat hazaviszem, vagy munkaidő után itt maradok velük, hogy próbáljam megoldani őket. Az ismerőseim sokszor kérdezik, megéri-e? Van, amikor azt mondom, nem. De később mégiscsak örömmel sietek ide. Mert mint mondani szokták, egy kicsit a magaménak is érzem ezt a gyárat. Amikor dolgozni kezdtem itt, sokkal szerényebb felszereléssel rendelkezett a vállalat. Aztán a két és fél évtized alatt annyi minden nőtt ki itt a földből, hogy az ember úgy érzi, ö is tett valamit az új gépsorokért, épületekért, az övé is belőlük egy kis darab. Sokan vagyunk így vele. Pedig nálunk sem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Vannak nehézségek a gyártásban, az irányításban. Hogy mégis sikeresnek mondják a vállalatunkat? Azt hiszem azért, mert mi mindig a nehézségek leküzdésén fáradozunk. S a 01 -es üzem, élén Viera Kvasnicovával a múlt évben elnyerte „A vállalat legjobb üzeme" címet, az igazgatónő pedig „A zsiradékipar legjobb dolgozója" kitüntetést. Márpedig egy legjobb vállalaton belül a legjobb üzemben dolgozni, azt irányítani, bármelyik férfinak is a dicséretére válna. Miután elbúcsúzom az igazgatónőtől, és a vállalat főkapuja felé igyekszem, azon gondolkodom, vajon hány Viera Kvasnicovához hasonló nő marad az ismeretlenség homályában, dolgozik „alacsonyabb fordulatszám" mellett, miközben népgazdaságunknak, társadalmunknak olyan nagy szüksége lenne rá, hogy mindenütt minden dolgozója rákapcsoljon a tőle telhető legnagyobb sebességre ... Baranyai Lajos Nagy László felvétele
