Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-08 / 19. szám

H. Mészáros Erzsébet

Jelképnek, szándékainkat erősítő ösztönzésnek is tekinthetjük, hogy nőszövetségünk kongresszusa azokban a napokban tanácskozik, amelyeken hazánk a kivívott szabadság, a megharcolt béke évfordulóját ünnepli. Abban az évben, amelyben a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca kicsúcsosodásának, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának megünneplésére készülünk, hogy azokból az eszmékből, amelyekből szabadságunk és szocialista jelenünk született, erőt és határozottságot merítsünk a szocializmus sokoldalú fejlesztéséért és hazánk felvirágoztatásáért kifejtett mindennapi munkánk során. A fasizmus ellen folytatott, áldozatokkal teli küzdelem és az igazságos társadalmi rendszerért vívott harc meghozta gyümölcsét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ma fejlett, a dolgozó nép által irányított, dinamikusan fejlődő állam. Olyan egyenjogú nemzetek és nemzetiségek szabad hazája, amelyek egyetértésben élnek és dolgoznak.

E dinamikus fejlődésben, az egyetértésben végzett munkában, a béke megszilárdításában hazánk asszonyainak elévülhetetlen érdemei vannak. Nőszövetségünk öt évvel ezelőtt megtartott kongresszusán leszögezte: „Hazánkban a gyors előrehaladásnak, életszínvonalunk állandó emelkedésének éppen az a záloga, hogy a mi társadalmunk szabad utat biztosít a nők kezdeményezésének, képességeik teljes kibontakozásának, és a nők ennek a lehetőségnek minden formájával élnek önmaguk, családjuk, egész társadalmunk érdekében."

Hogy előrehaladásuk, társadalmunk fejlődésében nyújtott segítségük még hatékonyabb, erőteljesebb legyen, a kongresszus meghatározta nöszövetségünk legfontosabb tennivalóit. Leszögezte, hogy a fejlett szocialista társadalom építésére csakis az a nő képes, aki szocialista módon gondolkodik, és szocialista módon dolgozik. Ezért még hatékonyabb tömegpolitikai munkával kell ösztönözni a nőket, hogy minden dolgozó asszony és lány világosan ismerje pártunk törekvéseit, és megvalósításuk

Legjobb tudásunk, képességeink, erőnk szerint

aktív részese legyen, hogy hazafias érzelemmel, internacionalista szellemben nevelje gyermekeit. Folyamatos feladatként tűzte ki a kongresszus a nők munka- és életkörülményeinek állandó javítását, szakmai és politikai felkészítésükkel azoknak a lehetőségeknek a megteremtését, amelyek által többen tölthetnek be vezető tisztségeket, beosztásokat. A szocialista életmód kialakításában legfontosabb feladatként a család szocialista jellegének megszilárdítását jelölte meg a kongresszus.

Az elmúlt esztendőkben bonyolult világgazdasági, egyre feszültebb nemzetközi helyzetben kellett társadalmunk fejlesztésének gazdasági és szociális programját megvalósítanunk. Hatékonyabb munkára ösztönözni a dolgozó nőket, elmélyíteni szocialista hazafiságukat és internacionalista szemléletüket, formálni magatartásukat, alakítani szocialista életmódjukat. Az eredményeket összegezve elmondhatjuk, hogy népgazdaságunk külső és belső egyensúlya megszilárdult, hatékonyabb termeléssel, takarékossággal és nagyobb munkafegyelemmel sikerült magas életszínvonalunkat megtartani és tovább emelni. Megértésre talált tehát az az alapigazság, hogy ha jobban akarunk élni, jobban kell dolgoznunk. S ebben nem kis része van nöszövetségünknek, nöszervezeti tagságunknak.

Rendkívül eredményes időszakot értékelhetünk most, kongresszusunk tanácskozásán. Új óvodákról, napközikről, olvasókörökről, szavalókról éppúgy számot adhatunk, mint javuló szolgáltatásokról, a közellátás számos gondjának megoldásáról, éppen nőszövetségü tevékeny tagjainak jóvoltából. Büszkélkedhetünk Kis családi iskolánkkal. Az élet szépsége versenyének és kiállításainak sikerével, de legfőképpen okos, céltudatos nőkkel, akik a tudományostechnikai haladásban éppúgy az élen járnak, mint a városfejlesztésben vagy a faluszépítésben. Felnőttünk ezekhez az egyre igényesebb feladatokhoz, hiszen a világ szeme előtt is helyt kellett állnunk társadalmi vívmányainkkal, vendégeinknek is be kellett mutatnunk, hogyan élünk, mert olyan nagy jelentőségű eseményekre is hazánkban került sor, mint a nők világkongresszusa és a béke-világtalálkozó.

Szolidaritási alapunk, segítségnyújtásunk különféle módja számos küldöttségnek teremtett lehetőséget az ideutazásra, tapasztalatok gyűjtésére. De mindennek értékelése a kongresszus feladata. A mi dolgunk annak számbavétele, hogyan segítettünk nőszövetségünknek e sokrétű munka szervezésében, népszerűsítésében, mint tettünk olvasóink, köztük a negyvenezer magyar nemzetiségű nőszövetségi tag neveléséért, tájékoztatásáért, hogyan láttuk el feladatainkat?

Erről szólva elsősorban azt kell hangsúlyoznunk, hogy a Szlovákiai Nőszövetség nemcsak politikai-nevelő munkájának népszerűsítését és segítését várta el tőlünk, hanem lehetőségeket is teremtett arra, hogy ezt a munkát, jobban, színvonalasabban végezhessük. Éppen az elmúlt öt évben bővülhetett lapunk terjedelme tizenhat oldalról huszonnégyre, gyarapodhatott szerkesztői állományunk, s önállósulhatott a Barátnő szerkesztősége.

Olyan nagy munkába is belevághattunk, mint az Emberek, otthonok, haza című sorozatunk, amellyel felmértük az olvasóink lakta járásokban a nők és a családok változó, javuló helyzetét, élet- és munkakörülményeit, képet kaphattunk és adhattunk műveltségük növekedéséről, az óvodai és iskolai hálózat alakulásáról,szakmunkásképzőink,szakiskoláink színvonaláról és gondjairól. Riportsorozatunkkal segíthettük a zöldség- és gyümölcstermesztés és -értékesítés javítását, nagy érdeklődést kiváltó vitát folytathattunk Értékek és álértékek címmel a fóliázás fény- és árnyoldalairól, a család és a házasság problémáiról, írhattunk a panelházak lakóinak életmódjáról, életkörülményeiről. Elkezdhettük népi gyermekjátékaink gyűjtését, publikálhattuk legfiatalabb író—költő—képzőművész nemzedékeink alkotásait, és sajtó alá rendezhetjük olvasóink szinte kötetbe kívánkozó élettörténeteit, amelyek még most is közlésre várva érkeznek, íródnak szerkesztőségünk részére. Még mindig tart — folyamatosan — a régi kézimunkák, vásznak, hímzések gyűjtése és bemutatása Ügyes kezek rovatunkban. És még nem ért véget íróink vallomás-sorozata A szülőföld kérdez cím alatt... Közben szinte észrevétlenül a hatékonyabb termelés, a „közgazdasági” szemlélet gyakorlatára neveltük olvasóinkat a Versenyben a minőségért című, fél évig tartó ankét segítségével.

Megkezdtük, s rendszeresítettük a magyar nyelvű évkönyvek kiadását, sorrendben most került a nyomdába a negyedik, „A Nő évkönyve 1985", és 1985-ben kiadjuk első „A Nő zsebkönyve" című kiadványunkat is. Ez olvasóink legjobb befőzési receptjeit tartalmazza, amelyeket a nagysikerű „Beföttkóstoló"-ra küldtek be.

Sok ez, vagy kevés? Ennek megítélése az olvasó feladata. Mi úgy gondoljuk, a Szlovákiai Nőszövetség a lenini nemzetiségi politika elveinek maradéktalan érvényesítésére törekszik, amikor hetilapja, a Nő, évente kilencszer megjelenő magazinja, a Barátnő, évkönyvei, zsebkönyve sokszínű és hatékony eszközeivel neveli, szórakoztatja, tanítja a magyar nemzetiségű nőket, családokat. És e következetes nemzetiségi politika elveiből következik az is, hogy a politikai nevelés, a módszertani tájékoztatás, az időszerű szervezeti feladatok, a Kis családi iskola összes fontos dokumen- _ tumát anyanyelvén juttatja el a tagsághoz, a járási bizottságokra és az alpszervezetekbe. Hogy az olvasómozgalom, a Szólj, költemény! szavalóverseny minden szükséges feltételét megteremti, hogy tagságunk kulturális fejlődését, kibontakozását anyanyelvén biztosítsa. Mindez a gondoskodás, szervezési alaposság eredményes, sikeres szervezeti tevékenységben kamatozik.

Olyan színvonalas, igényes munkában, amely a további, az elkövetkező időszak új feladataival is alkotó módon birkózik majd meg. Vonzó, érdekes, tanulságos és hasznos tevékenység, jó közösségi kapcsolatok, még szélesebb látókör lehetőségeit ígéri a mostani kongresszus.

Számunkra pedig ezeknek a kimondását, a legizgalmasabb, legfontosabb, családot, nőket, olvasóinkat érintő kérdésék fölvetését — ha lehet —, megoldását.

Alkotó tetteinkkel tehát — a kongresszusi jelszó értelmében — dolgozzunk tovább szocialista hazánk felvirágoztatásáért, a békéért az egész világon, legjobb tudásunk, képességeink, erőnk szerint!

(női)