Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-01 / 18. szám

CSALÁDI KOR

Letelt az első hónap. Az áprilisban bevonult újoncok lassacskán megszokták az új környezetet. a fegyelmet, a szigorúbb elvárásokat. Első levelüket már ki tudja hányadszor olvassák az otthoniak, s a válasz sem késik. Szülők, testvérek, barátok írnak, de a leginkább távoli kedvesük levelét váiják a katonák. Csakhogy az is előfordul, hogy a lány. aki a búcsúzásnál hűséget esküdött, nem jelentkezik többé, s bizony eltelik egy kis idő, amíg a katona leküzdve a szívét marcangoló kételyek érzését, kijelentheti: „Katonadolog”. Ám nem ilyen egyszerű azok helyzete, akik feleséget, esetleg kisgyermeket hagytak otthon, s most kétszeres-háromszoros súlybálta elhagyni az országot. Miután elfogták, hadbíróság elé került, amely feltétel nélküli szigorított szabadságvesztésre ítélte.

A szilárd alapokon nyugvó, érzelmekben gazdag házasság társadalmunk alapvető érdeke, hiszen a házastársak kapcsolatától függ. hogy a későbbiekben képesek lesznek-e kiegyensúlyozott családi légkört teremteni gyermekeiknek, s hogy a család, amelynek a házasságkötéskor tették le az alapkövét, mennyire lesz képes teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket a társadalom elvár tőle. Mint ezt több hazai felmérés is bizonyítja, ha az utóbbi években megkötött házasságokat összehasonlítjuk az előző időszakban kötöttekkel,

nyilvánvalóvá válik, hogy csökkent azoknak a házasságkötéseknek a száma, ahol a két fél között nagy a korkülönbség. Ez kedvező jel, mivel elsősorban arra utal, hogy a jegyesek ma már nem anyagi megfontolásból kötnek házasságot, hanem szerelemből. E kedvező jelenség mellett azonban' negatív fejlődési vonalat mutat a házasulandók rohamosan csökkenő életkora. Egyre ifjabbak kötnek házasságot, alapítanak családot. Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy ezek a fiatalok sok esetben még éretlenek a házastársi és szülői kapcsolat felelősségteljes kialakítására. hogy minden harmadik jegyespár a szülők és az állam által nyújtott segítségben, támogatás-Két év próbaidő

lyal szakad rájuk a szerelem-szeretet és féltékenység minden kínja ...

Mindazoknak, akik a katonai szolgálat letöltése előtt szándékoznak házasságot kötni, tudatosítaniuk kellene, hogy a nős katona jogai és kötelességei semmiben sem különböznek a nőtlen katonák jogaitól és kötelességeitől. A megterhelés semmivel sem kisebb, ugyanúgy kell szolgálatot teljesítenie, ugyanúgy részt kell vennie a kiképzési gyakorlatokon, szabadságot, eltávozást sem kap gyakrabban. így a családjával szembeni kötelességeinek teljesítése komoly akadályokba ütközik. A legalapvetőbb, leküzdhetetlen akadály a házastársak nagy távolságból adódó elszakadása, melynek következtében nincs lehetőségük az érzelmi kapcsolat elmélyítésére. A gyermekneveléssel az anya magára marad. Ezenkívül, minden egészséges ember fejlett nemi szükséglettel rendelkezik, s az elszakadás ennek kielégítését is megakadályozza. E reménytelen helyzetet sokan — a katonaféljek és az otthon maradt feleségek egyaránt — úgy oldják meg, hogy ideiglenesen új partnert keresnek. S bár eredetileg egyikük sem akarta, az ilyen házasságok nagyon gyakran válással végződnek. Mások egyszerűen nem bírják ki feleségük és családjuk távollétét, s engedély nélkül hagyják el a kaszárnyát, amiért természetesen büntetést kapnak. De tragikusabb esetek is előfordulnak. Az egyik nős katona, két kiskorú gyermek apja, katonai szolgálata idején megismerkedett egy fiatal lánnyal. Nem kívánt terhesség lett kapcsolatuk eredménye, s a férfi a felelősség elől való menekülésnek egy szélsőséges módját választotta: megprór

•

J

Könözsi István felvétele

ban bízva köt házasságot, bizony megkérdőjelezhetjük az esküvőn kimondott „igen” értékét és megalapozottságát. A katonai szolgálat letöltése előtt kötött házasságok legtöbbje is ilyen. Testi vonzalom, a rendszeres szexuális kapcsolat igénye, hirtelen fellobbanó szerelem (amely a legtöbb esetben éppily hirtelen múlik el), a szülői felügyelet alól való szabadulás és függetlenség reménye — ezek a leggyakoribb okok, amelyek az anyakönyvvezető elé viszik a fiatalokat. Ám az. hogy valaki házasságot akar kötni, még nem jelenti, hogy testileg és lelkileg érett a párválasztásra. így ezek a fiatalon kötött házasságok már létezésük első pillanatától magukban hordják a felbomlás lehetőségét is.

A párválasztás felelősségteljes, életre szóló elhatározás. Ahhoz, hogy egy fiatal fiú vagy lány eldönthesse. választottja valóban az igazi-e, ismernie kell őt a rosszabbik oldaláról is, meg kell figyelnie, hogyan reagál partnere a bonyolult helyzetekre, hogyan ítéli meg azokat a problémákat, amelyek előbb vagy utóbb minden házasságban jelentkeznek. Reális megvilágításban kell látnia a másik tulajdonságait, és nem szabad abban bíznia, abban reménykednie, hogy majd később átneveli a saját ízlésére. Szükséges ismerni egymás szüleit is. hiszen ők azok, akik a jövendő házastársat nevelték, s elképzelhető, hogy később is hatnak majd rá. S nagyon fontos, hogy a jegyesek tisztában legyenek egymás egészségi állapotával és genetikai adottságaival, melyek meghatározzák az utódok életképességét és egészségét.

Az elmondottakat összegezve: mivel a katonai szolgálat előtt álló fiúk többsége még lelkileg éretlen a házasságra, s mivel a katonai szolgálat ideje alatti elszakadás nem válik egyetlen házasság javára sem. hiszen ez idő alatt a félj és a feleség sokat változhat mind előnyére, mind pedig hátrányára, jobb várni a házasságkötéssel a leszerelésig. A lány és fiú kapcsolatának szilárdságát és egymás iránt való szerelmét a két esztendő úgyis próbára teszi. Ha valamelyikük — esetleg mindkettőjük — nem állja ki ezt a próbát, sokkal jobb felelősség, csalódott házastárs és kiskorú gyermek nélkül szakítani és új partnert keresni, mint felbontani egy még alig élt és máris tönkrement házasságot. Ellenben azok kapcsolata, akik a hosszú ideig tartó távoliét ellenére is kitartottak egymás mellett, reális alapjává válhat a harmonikus, boldog házasságnak.

Dr. Fedor Jánosík