Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-01 / 18. szám
Négyszemközt Kedves Anni! Nem eszik olyan forrón a kását, mondták régen az öregek, amikor elkeseredésükben, dühükben a fiatalok a Magáéhoz hasonló panasszal futottak hozzájuk. Mondhatnám én is, de ezzel aligha nyugtatnám meg. Tény. hogy férjét egy idegen nő — egyik munkatársnője — társaságában félreérthetetlen helyzetben találta. „Ehálok, ezt nem érdemeltem tőle, hogy aljas módon megcsaljon. hogy így bánjon velünk, a gyermekeivel, a családjával”, írja. De az is kiderül leveléből, hogy odahaza mind ez idáig figyelmes, kedves volt. hogy a családjától nem vett el sem időt. sem szereletet, azóta sem, amióta ez a kaland tart. „Felháborító, hogy olyan képmutató tudott lenni, még álmomban sem gondoltam ilyesmire, annyira gyöngéd és jó volt hozzánk ...” sérti bizalmát, jóhiszeműségét férje magatartása Nos. vitatkozhatnánk, mi a jobb. ha egy férj, amikor félrelép, durva és szeretetlen a feleségével szemben, nem törődik a családjával. vagy ha úgy viselkedik, mint a Maga férje. Persze, mulatságos így fogalmazni: „mi a jobb”, de tény, hogy nagyon sok házasságban — előbb vagy utóbb — sor kerül egy-egy félrelépésre. A legtöbb asszony belenvugvóan huny szemet, s kivárja a kaland. a viszony végét, míg a megalkuvásra, kompromisszumra képtelen beadja a válókeresetet, nem bízik tovább a férjében, s nem akar állandó gyanakvásban élni. A sokat tapasztalt, sok minden fölött szemet hunyó mamák, nagymamák tanácsolják ilyenkor, „gondolj a gyerekedre, s légy türelmes, majd megunja, majd elmúlik ez is... ” Bizony, nem a sértődöttség, a csalódás első dühében kell dönteni, mi le-Kihez forduljunk? „Egy régi olvasó” jeligére, nyugdíjazási ügyben Olvasónk 1938-ban szülelelt, utoljára a szövetkezetben dolgozott, két gyermeket nevelt fel, egészségi állapota miatt nem tud már dolgozni, most meghalt a férje. Azt kérdezi, jár-e neki nyugdíj, és férje után meddig fogja kapni az özvegyi nyugdijat. 1. Félje után az özvegyi nyugdíjat minden további feltétel teljesítése nélkül fogja kapni, mert már betöltötte 45. életévét. Ha félje halála idején még nem töltötte volna be a 45. életévét, csak akkor járna önnek a félje halálától eltelt egy év után is az özvegyi nyugdíj, ha rokkantnak ismernék el. Az özvegyi nyugdíjat a férjének járó öregségi nyugdíj 60 százalékában állapítják meg. 2. Saját alkalmazása alapján rokkantnyugdíjat kaphatna akkor, ha teljes, vagy részleges rokkantnak ismernék el feltéve, hogy a munkaviszonya (alkalmazása) még fennáll, vagy ennek megszűnésétől még nem telt el két év (ez az ún. védelmi idő). Az egészségi állapot tartós megromlásának. ami a teljes vagy részleges rokkantság egyik feltétele, a munkaviszony fennállása alatt kell beállnia. Ezt rendszerint a táppénz folyósítására meghatározott egy év letelte után állapítják meg. A megfelelő javaslatot kezelőorvosának, vagy az egészségügyi intézménynek kell megtennie, ahol legutoljára gyógykezelésen volt. G. M. bratisiavai olvasónknak élettársi viszony kérdésében 1 gyen tovább, ilyenkor mindent számba kell venni: azt, hogy szereti a családját, ragaszkodik a feleségéhez és a gyermekeihez. Éppen ezért akarta megkímélni Magát is attól, hogy kiderüljön az ügy. s nyugtalankodjon miatta. Sokféle házasság-modellt tartanak, kiáltanak ki ma a legjobbnak, a legkorszerűbbnek. A nyitott házassághoz hasonló, de inkább titokban „mindketten éljük a magunk életét” elv követőitől a legtipikusabb modellig, miszerint a férfinak többet szabad, mint a nőnek. Az lenne a jó, az ideális, ha két ember, aki szerelemből, felnőtt ésszel választotta egymást, egy életen keresztül kitartana egymás mellett, s nem lobbanna lángra más. új partner iránt. Dehát annyi mindenen múlik, meddig maradnak erősek a régi érzelmek, s a házastársak egyike általában jobban szeret. mint a másik. . . Feltételezem, van annyi szép, melengető közös élményük, hogy az többet nyom a latban, mint ez a sértő, bizalmát megrendítő, de mégiscsak múló kaland. És valóban itt vannak a gyerekek is, akik ragaszkodnak az apjukhoz. És főként itt van a férje, aki félrelépése ellenére sem gondolt a válásra, szereti a családját. Kedves Anni! Nem könnyebb apa nélkül, egyedül fölnevelni a gyermeket, mint most okosan és higgadtan megbocsátani, és esetleg elgondolkozni azon, mit nem kapott meg otthon a férje, miben volt kedvesebb, vonzóbb, izgatóbb e kis kaland, mint a még mindig csinos, de talán kissé érzelmileg elkényelmesedett feleség... Szeretettel üdvözli Olvasónk 23 évig élt valakivel közös háztartásban, akiről mindenben gondoskodott, de nem laktak az egész évben egy lakásban. Élettársa már idős. beteges, s most már el akaija őt küldeni azzal, hogy nincs rá szüksége. Olvasónk azt kérdezi, hogy jár-e neki valami az élettársa vagyonából, mivel sokat dolgozott rá. Az élettársi viszonyt a törvények nem szabályozzák, ez olyan tényleges viszony, amely két személy önkéntes elhatározásán alapul, s amit bármelyikük, bármikor minden ok nélkül megszüntethet. Az élettársak között nem keletkezik törvényes (házassági) vagyonközösség. Ha a közös gazdálkodás során vagyont (házat, ingóságokat) szereztek, akkor ezekre a társtulajdonosokra és a hányados tulajdonközösségre érvényes jogszabályok alkalmazandók. A tényleges pénzügyi. illetve anyagi hozzájárulás nagysága és mértéke szerint az ilyen tárgyak közös tulajdonukban lehetnek, amit szükség esetén bizonyítani kell. Az együttélés lényéből magából azonban ilyen tulajdonközösség nem következik. Az élettárs elhalálozása esetén, ha ennek nem voltak leszármazottai, a túlélő fél a törvényes örökösök körébe tartozik; akkor, ha az elhunyttal a halálát megelőző egy évben közös háztartásban élt. s ez okból róla gondoskodott, vagy eltartásával az elhunytra volt utalva. Olvasónknak bírósági perben kellene érvényesítenie és bizonyítania, hogy élettársa vagyonának megszerzéséhez milyen mértékben (milyen összegben és miből) járult hozzá, és ebben milyen hányadban lett társtulajdonos. Kis családi iskola A nemi szerep zavarai Nagyon valószínű, hogy az emberi pszichés fejlődésben is létrejönnek az előzőekben említett impríntingszerü jelenségek, különösen a pszichoszexualitás vonatkozásában. Egyes szerzők véleménye szerint a beszéd kialakulásával egybeesik a nemi szerep kialakulásának ..imprinting” korszaka. Más vélemények szerint a szülés-születés után közvetlenül bekövetkező anyai ölelés valószínűleg az imprinting erejével indítja el az anyánál az anyaszerep-, a gyermeknél a nemiszerep-tanulás folyamatát. A nemi szerepek vállalásával kapcsolatban zavarok is kialakulhatnak. Mint azt már megfogalmaztuk, az ember nemi hovatartozása biológiailag meghatározott. Természetesnek mondhatjuk. hogy a hím nemi szervekkel született gyermek a későbbiek folyamán férfinak fogja magát érezni, a női nemi szervekkel született pedig nőnek. Hogy ez az érzés valóban ennyire természetesen alakul-e ki az emberben, vagy a nemi identitást (azonosságot) a nevelés formálja-e, a kutatók a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején kezdték alaposabban vizsgálni. Felmerült az a kérdés, hogy kialakulhatnak-e olyan állapotok, amikor valaki saját biológiai nemével ellentétben a másik nemhez tartozónak érzi magát, a ha igen, hogyan alakul ki. és mi lehet a háttérben. Az orvosi szakirodalomban találkozunk olyan esetekkel, amelyekben az egyén tudatosan elégedetlen saját nemével (egyes országokban több ezerre becsülik az ilyen egyének számát). Ennek az állapotnak egyik legtipikusabb formája a transzszexualizmus. A transzszexuálisok többsége férfi, de a nők körében sem ritka a transzszexualizmus. Nem tartják magukat betegnek, csak a nemüket tartják félresikerültnek, és ezért mindent megtesznek, hogy genitálisan is az általuk érzett nemhez tartozzanak. Manapság erre műtétileg mind nagyobb lehetőség van. egyes adatok szerint a nővé átoperált férfiak jól érzik magukat női szerepükben partnerkapcsolatokra és nemi életre is képesek. A transzszexuálisoknál semmilyen szervi vagy funkcionális zavart nem találtak a vizsgálatok folyamán. így nehéz megmagyarázni, hogy miért érzik magukat a másik nemhez tartozónak. Megállapították azt is, hogy hormonmüködésük kimondottan a biológiai nemükkel azonosan érvényesül. Tehát az okot inkább a pszichés fejlődés területén kell keresnünk, és nem a szomatikus (testi) fejlődés vonalán. Úgy tűnik, hogy ezekben az esetekben a saját biológiai nemmel való azonosság tudata helyett a másik nemmel való azonosság tudata alakult ki. Tehát kialakult a pszichoszexuális identitás (azonosság) zavara. Az előzőekben láttuk, hogy a pszichoszexuális azonosság kialakulását a legszűkebb környezettel (főleg az anyával) létrejött interakciók formálják és alakítják. így megtörténhet az. hogy egy családban kislányt szeretnének, és ha kívánságuk ellenére fiú születik, akkor az anya — hogy teljesítse félje, vagy saját rejtett kívánságát — a gyermeket „elfeminizálja” (lányosán öltözteti, lánynak kijáró játékokat vesz számára, pl. babákat. olyan nevet választanak neki. amely lehet fiúé és lányé is — pl. Gabi. Az ilyenfajta szülői beállítottság megteremtheti a pszichoszexuális azonosság zavarának kialakulását és alapja lehet a transzszexualizmus létrejöttének. Gyakoribb eset az. amikor a nemi szerep zavara nem ennyire tudatos és vállalt formában jelentkezik, mint a transzszexuálisoknál, hanem rejtett, nem tudatos formában, valamilyen „tünet ’ alakjában kerül felszínre. Ezek a „tünetek" mind a nőknél, mind a férfiaknál igen széles skálán jelentkezhetnek, melyekből néhányat az alábbiakban ismertetünk. A nemi szerep öntudatlan hárításának egyik formája a betegségbe menekülés. Gyakran megtörténik, hogy a személyiség nemcsak a nemi szerep hárítása miatt menekül a betegségbe, hanem olyan problémák miatt is. amelyeket nem tudott megoldani, de számára fontosak voltak. Napjainkban még nincs kialakulva a köztudatban az a nézet hogy a pszichés történések (konfliktusok) okozhatnak testi betegséget, esetleg elváltozásokat A pszichés feszültségek szervi levezetési módja a pszichoszomatikus megbetegedés, vagy a pszichoszomatikus tünet. Pl. kisgyermekkorban az újra jelentkező ágybavizelés mögött a szülői szeretet elvesztésének félelme húzódik meg. vagy felnőttkorban gyomorfekély kialakulását eredményezheü az ideges, feszült életvitel. A nemi szerep hárításának területén, mind a férfiak, mind a nők esetében, igen gyakran találkozunk pszichoszomatikus tünetekkel és megbetegedésekkel, tehát olyan betegségekkel, melyek mögött nem áll elégséges szervi ok, szöveti károsodás, amely a betegséget eredményezné. Ilyenkor történik meg az az ismert jelenség, hogy az elvégzett orvosi és laboratóriumi vizsgálatok negatívak, de a páciens véleménye szerint a tünet, vagy a betegség továbbra is létezik. Ekkor a kezelőorvos pszichológushoz, vagy pszichiáterhez küldi betegét, aki ilyenkor megijed, otthagyja kezelőorvosát, mondván ..nem vagyok én bolond”, majd tovább szenved negatív véleményt alakítva ki magának az egész egészségügyről. Pedig van megoldás! Ilyen esetekben a megoldás kulcsa a pszichológus, vagy a pszichiáter kezében van. aki a kezelőorvossal együttműködve a problémát meg tudja oldani, de ehhez a beteg részéről kitartás és a probléma megoldásának akarása szükséges. Dr. Bordás Sándor Dr. B. G. (nőn)
