Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-01 / 18. szám
később tudtuk meg, hogy a PIDE hurcolta el őket... Az emberek akkoriban életük kockáztatásával jutottak hozzá az információkhoz. Ma már Marxtól kezdve minden kapható a könyvesboltban, de akkor... Szigorúan működött a cenzúra. Ezrek haltak meg a fasiszta börtönökben. S további ezrek a gyarmati háborúkban, Angolában, Bissau-Guineában ... Mi történt április 25-én? Hogyan emlékszel erre a napra? Én abban az időben autószerelőként dolgoztam, és tagja voltam a szakszervezetnek. A bátyám épp katonai szolgálatát töltötte. Minden percben várható volt, hogy indulnia kell a háborúba. Feszült légkörben éltünk, anyám sokat sírt... Márciusban azonban Caldas da Rainhoban sikertelen katonai puccsra került sor. A bátyám is ott szolgált, ő mesélte, hogy Lisszabonba kellett volna eljutniuk és ott más katonai egységekkel karöltve elfoglalni az elnöki palotát. Ám még út közben leleplezték őket. A helyzet egyre nyugtalanítóbbá vált. Éreztük, hogy történni fog valami... forradalom Tizenöt évesen kezdtem tanulni a gépipari középiskola esti tagozatán. Meglehetősen egyformán teltek ezután a napjaim. Reggel nyolctól este hatig dolgoztam, majd gyorsan bekaptam valamit, és héttől éjféli tizenkettőig az iskolában ültem. Utána fel a biciklire, és irány haza! És ez így ment nyolc esztendőn keresztül, vasárnap kivételével mindennap. Negyvenketten kezdtük az iskolát, s én voltam az egyedüli, aki befejezte. Említetted, hogy kamaszkorodban magad is hivő katolikus voltál. Minek hatására változtál meg, és hogyan kerültél szorosabb kapcsolatba a politikával? Az esti iskolában kezdődött. Ott ismerkedtem meg olyan emberekkel, akik részben azért, mert idősebbek voltak nálam, s azért is, mivel nagyüzemekben dolgoztak, ahol közvetlenebbül érezték a kizsákmányolást, már tudatosították, hogy jni a helyzet a társadalomban. Nekünk, kisebb cégeknél dolgozóknak nehezebben nyílt ki a szemünk. Minket is hajtottak a munkaadók, de a több száz munkást foglalkoztató gyárakkal összehasonlítva nagyon enyhe módszerekkel. A barátaim ilyen gyári munkások voltak. Csak később tudtam meg néhányukról, hogy tagjai az illegálisan működő kommunista pártnak. Üzemükben ők terjesztették a titokban nyomtatott „Avante" című pártlapot. Sok munkás csak azért járt vécére, hogy olvashassa. Hozzám egyetlen példány sem került, de az iskolában tiltott lemezeket hallgattunk. Kulcsra zárt ajtó mögött tanultuk meg ezeket a szabadságról és demokráciáról szóló dalokat, utána leírtuk, és terjesztettük a szövegüket. Amikor az apám rájött, hogy mit csinálok, nagyon megijedt. Gyakran előfordult, hogy éjszaka emberek tűntek el, és soha többé nem kerültek elő. Csak 1. Tíz évvel ezelőtti jelenet Lisszabonban: ünneplő tömeg, győztes katonák és vörös szegfűtenger 2. Caetano bukását követően megszűnt a gyülekezési tilalom és a munkások életkörülményeik javításáért tüntetnek 3. Hangulatos portugál utcarészlet 4. Gilberto Manuel Santos Freytas (a kép jobb oldalán) és két testvére Április 25-én reggel azután az autótulajdonosok hozták a hírt, hogy a fővárosban valami nincs rendben. Az eseményekről a Journal de Noticias különkiadásából értesültünk. Kivonultunk az utcára, és fennhangon énekeltük a nemrég még titokban hallgatott forradalmi dalokat. Eszembe jutott, hogy talán most már véget ér a háború, és nekem meg a barátaimnak nem kell Afrikába mennünk. Úgy éreztem, a kezemmel érintem a szabadságot... * * * Két érdekes könyvem van Portugáliáról. Maradhattam volna a belőlük való idézésnél, s akkor olvasóink megismerték volna a fátimai szűz megjelenésének legendáját, azt, hogy Salazar és az egyház miképpen kovácsolt tőkét ebből a szenzációból. Felsorolhattam volna az „A győzelem iránya" adatait, például, hogy az európai államok közül húsz évvel ezelőtt Portugáliában volt a legmagasabb a csecsemőhalandóság —- 1 000 újszülöttből 89-et temettek el, mielőtt első életévét betöltötte volna, és a többit. Csakhogy a jelenleg Bratislavában főiskolás Gilberto életében is benne foglaltatik mindez, bizonyítva, hogy az egyén nem szakadhat ki a társadalomból, de nem szakadhat el /a világ többi tájától sem, bármennyire távol fekszenek azok tőle, hazájától. Hiszen problémáink azonosak, csak az időpontjuk különbözik. (női)
