Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-17 / 16. szám
Kihez forduljunk? Élettársi viszony jeligére Olvasónk azt kérdezi, hogy jogos és méltányos-e, ha egy özvegyasszony, akinek egy kiskorú gyermeke van, munkaviszonyból eredő fizetésén kívül még özvegyi nyugdíjat is kap, s mert 12 éven keresztül élettársi viszonyban élt egy férfival, akivel közös gyermekük van, erre még gyermektartási díjat is kap. (Az élettársával közösen autót, házat, lakberendezést szerzett, s most megszakítja vele kapcsolatát és mással él élettársi viszonyban.) Alkotmányunk és az érvényes családi jog a monogám házasság elvén alapul. A házasság által létrejött család elsődleges célja a gyermekek nevelése, hogy belőlük egészséges és öntudatos állampolgárok váljanak. Az élettársi viszonyt sem az alkotmány, sem a családi jog. sem a Polgári törvénykönyv, sem a társadalombiztosítási előírások külön nem szabályozzák. Ez, mint egy férfi és egy nő tényleges kapcsolata, a kettőjük szabad elhatározásától függ, hogy közös háztartásban fognak élni, közösen fognak gazdálkodni, ami semmi formalitáshoz nincs kötve, s amit bármikor, bármelyikük minden különös ok nélkül megszüntethet. Az élettársaknak nincs egymás iránt törvényes eltartási kötelezettségük, s nem keletkezik közöttük törvényes (házassági) vagyonközösség sem. Csak a házastársaknak van egymással szemben törvényes eltartási kötelezettségük, s csak a házastársak között keletkezik osztatlan Négyszemközt Kedves Annamária! ,.Boldog menyasszony vagyok — írja —, de van valami, amitől nem tudok aludni, és attól félek, hogy éppen ez lesz az, ami később Ütközőpont lehet közöttünk. Mielőtt vőlegényemet megismertem volna, másfél évig komolyan jártam egy fiúval. Vőlegényem erről tud, elbeszélgettünk róla. de hogy viselkedjem, ha egyszer eszébe jut kifaggatni a legapróbb részletekről?! Nem szeretném, ha bizalmatlansággal, öszintétlenséggel vádolna, ha hallgatnék. En ugyanis idegenkedem, legalábbis bizonyos dolgokban. a „nagy kitárulkozásoktól”.. . Meddig őszinteség — az őszinteség?" Sokan gondolják úgy. hogy ha egyszer őszinteség, akkor legyen istenigazából az. Pedig az igazi, tisztességes, becsületes őszinteséghez korántsem tartozik hozzá az önkínzó (és a másikat is kínos zavarba hozó), magamutogató kitárulkozás, a legapróbb részletek kiteregetése. Az ember a múltjából ne csináljon kirakodóvásárt. Még a partner unszolására sem szabad megtenni, mert nemcsak hogy’ túllépi a jóízlés, sőt a jóérzés határait, hanem veszélyezteti is a kapcsolatot. A partnerek egyikének vagy másikának túlzott, már-már torz őszintesége (persze ritka esetben lehetnek olyan lelki tényezők. — hányad nélküli — tulajdonközösség minden vagyontárgyat illetően, amit bármelyikük szerez a házasság fennállása alatt, kivéve azt, amit örökség vagy ajándékozás útján kap. Az özvegyasszonynak elhunyt férje után özvegyi nyugdíjra van igénye, amelyet férje halála után egy évig feltétel nélkül, azután pedig addig kap, amíg árvajáradékra jogosult gyermekéről gondoskodik, illetve akkor, ha már 45 éves és legalább két gyermeket nevelt fel, vagy ha legalább három gyermeket nevelt fel (ekkor nem számit a kora), vagy ha elérte az 50. életévét. Az egy év eltelte után — bizonyos kivételektől eltekintve — az özvegyi nyugdíjat csökkentik akkor, ha az özvegynek saját keresete van. Az özvegyi nyugdíjra való igény megszűnik, ha az özvegy újra férjhez megy. Ha az özvegynek az élettársi viszonyból gyermeke született, akkor természetesen a gyermeknek az apjától gyermektartási díjra van igénye. Ennek feltétele az apaság elismerése vagy bírósági megállapítása. E tartásdíj nem az anyát, hanem a gyermeket illeti meg. Ha az élettársak a közös gazdálkodásuk alatt valamilyen vagyonra (autóra, családi házra stb.) tettek szert, akkor az ehhez való tulajdonjogát vagy tulajdoni részét annak kell bizonyítania, aki azt állítja, hogy az ő pénzéből vagy anyagi hozzájárulásával is történt a vétel. Ebben az esetben a közösen szerzett vagyontárgyban a tulajdoni részét a tényleges anyagi hozzájárulás mértékében állapítja meg a bíróság. Az élettársi viszony kezdete és vége mindkét fél szabad elhatározásától függ, s ennek várható következményeit mindkét félnek előre meg kell gondolnia. amelyek valakit vallomástételre kényszerítenek, de ez más lapra tartozik), már nem egy szép szerelemnek, vagy házasságnak — de barátságnak is — ásta meg a sírját. Durva követelődzéssel kibányászni a másik lelke mélyéről a puszta emlékké vált dolgokat, és így mindent-mindent megtudni és tudni a másikról, olyan nyomasztó pszichikai teher, amelyet két ember érzelmi kapcsolata csak nagyon kivételes esetekben tud elviselni. Bár kezdetben vonzónak tűnhet, hogy lám, mennyire őszinte, mennyire lehet neki hinni! De rövidesen folébred a gyanú: biztos elmondott mindent? És akkor kezdődik minden elölről, csak sokkal vadabbul: önkínzó gyanakvások, gyanúsítgatások, kölcsönös szemrehányások: Miért voltál a másikkal ilyen vagy olyan ? Jaj, miért is mondtam el ezt vagy azt! A gyanakvás és a vádaskodás mindenfajta emberi kapcsolatra csak romboló hatással van. Hát még a szerelemre! Emberek vagyunk, ne tegyük egymást próbára! — olvastam valahol, s ebben nagy életbölcsesség rejlik. S hogy egy partnerkapcsolatban meddig lehet őszintének lenni? Egyénenként és esetenként változóan, mindenesetre csak addig, ameddig önérzetünk és a másik becsülése megálljt nem parancsol. Üdvözli: Kis családi iskola A férfi és a női szerepek kialakulása Hogy fiúnak vagy lánynak születünk, az kromoszomálisan meghatározott, de hogy milyen férfi, illetve milyen apa lesz a fiúból, milyen nö, illetve milyen anya a lányból, az nagymértékben függ attól, hogy a fejlődése során az öt körülvevő modellekkel, a nemének megfelelő szerepeket hordozó mintákkal milyen formában sikerül azonosulnia. Az újszülött érzelmeit elsősorban az anya határozza meg, 2—3 éves koráig az anyával való azonosulás a legintenzívebb, az anya hiánya, esetleges elvesztése komoly zavarokat idéz elő. Ezt jól bizonyítják Harlow majmokkal végzett kísérletei. Kismajmok egy csoportját születésük után pár órával leválasztották az anyáról, majd szőrös műanyán próbálták őket nevelni, amely csak táplálékot adott, és a bundájában meg lehetett kapaszkodni. A másik csoportot a születésük után hat hónapra teljesen elszigetelték az anyától és más élőlénytől is (műanyát sem kaptak, csak a táplálásuk volt körültekintően ellátva). Ezek a majmok hathónapos koruk után, amikor az elszigeteltségüket megszüntették, még reagálni is alig tudtak szociális, vagy egyéb környezeti ingerekre, nem tudtak társaikkal kapcsolatot teremteni. A műanyán nevelt majmok megtanultak játszani egymással, de játékuk egyhangúbb, kevésbé változatos volt. A szöranyán nevelkedettek kevésbé voltak érzékenyek a társas ingerek re, mimikájuk szegényesebb volt, az együttes játékot később kezdték, és nem érték el a természetes anyával nevelt majomkölykök játékszínvonalát. Meglepő eredménye volt a kísérletnek, hogy az elszigetelten nevelt és a műanyán nevelt majmok felnőttkorukban általában kerülték a szexuális életet. Az ilyen nőstény menekült a hím elől, közeledésére teljesen elernyedt, és nem vette fel a majmokra jellegzetes közösülési pozíciót, viselkedése aszexuális volt. Némelyiküket sikerült megtermékenyíteni, de ezek a későbbiek folyamán rossz anyáknak bizonyultak, gyermekeikkel durván, vagy közönyösen bántak. Megállapítható, hogy a Harlow-féle szőranya a megkapaszkodásos testi kapcsolatot pótolja, alkalmas a cselekvési támaszpont szerepére, de vannak olyan funkciók, amelyeket egyáltalán nem tud betölteni. Az élő anyának az a szerepe, hogy bevezesse gyermekét a mindennapi élet szokásrendjébe. Úgy tűnik, hogy a gyermeknek az anyával való együttélése minden későbbi kapcsolatának mintája és irányítója. Az anya nélkül nevelt majomkölykök gyermekkorukban nem tudtak elég jól játszani, érett korukban nem tudtak nemi életet élni, és ha mégis anyák lettek, nem törődtek a kölykeikkel. Hároméves koron túl a kisgyermek Dr. B. G. túlnyomórészt viselkedésmódokat vesz át. Mozdulatokat, hanghordozásokat, szavakat utánoz, pl. „festi magát", „újságot olvas", „cigarettázik", ezzel együtt a magatartási formák jelentését és azok érzelmi töltését sajátítja el. Ez az átvevés jóval több az utánzásnál, mivel a viselkedés egy részletével a viselkedési stílust, a szavakkal, a hangvétellel a véleményt és az állásfoglalást, a választások utánzásával predig az ízlésrendszert is átveszi. A modellekhez (szülők, testvér, óvónő stb.) általában erős indulati kötelék fűzi. Ennek az indulat által vezérelt hasonulásnak két fő funkciója van. Az egyik a feszültségcsökkentés, a másik a külső szabályok belsővé tétele (interiorizálás). Ha a gyermek az anyja távollétében utánozza anyja gesztusait, cselekvéseit, akkor csökken az a feszültség, amelyet az anyja távolléte kivált, mintha közelebb hozná a távollévő anyát a cselekvésével. Az utánzás és hasonulás által az átvett viselkedésminták és szabályok fokozatosan belsővé válnak, a gyermek azonosul ezekkel a folyamatokkal. így fokozatosan beépül a belső rendszerébe a társadalom értékrendszere, a tilalmi rendek és szabályok, a viselkedés szabályai, az egyes szerepekhez tartozó viselkedési minták, a szülőktől és környezettől átvett szokások és vélemények. Az egész életet átszövő azonosulással tanulja meg, mit kell tenni, és mi az, ami tiltva van. Ahhoz, hogy a későbbiekben merjük vállalni szerepeinket (a családban, munkahelyen, baráti körben stb.), feltétlenül szükséges, hogy a gyermekkori (egész a serdülőkor befejeztéig) azonosulási folyamatok zavartalanul lezajlódhassanak. Fejlődési zavarhoz vezet, ha a gyermekben nem alakul ki az azonosulás iránti motiváció (az olyan szeret nék lenni, mint „Ö"), a szülő érzése, vagy ha a gyermek életében fontos szerepet játszó személyek gyakran cserélődnek (pl. nevelőintézetekben). így mindig mással azonosul, és megtörténik, hogy az azonosulásul szolgáló modellt (nevelőt) nem fogadja el teljesen. Ez oda vezethet, hogy senkivel sem tudja magát azonosítani, így a belső szabályozó rendszer kialakulásában komoly zavarok jönnek létre. A harmadik változat az azonosulási zavaroknál az, amikor a gyermekek olyan személyekkel azonosulnak, akik antiszociális (társadalomellenes) viselkedési mintákat közvetítenek (alkoholista szülők, bűnöző környezet). Ilyen esetekben a gyermekek magatartása a konvenciókkal szembeszegülő, a normáknak ellentmondóvá alakul. A negyedik életév tájékán kezdi a gyermek megkülönböztetni a nemeket, és szembetalálkozik a nemiséget körülvevő titkokkal. A gyermek 4—6 éves koráig terjedő időszakát a sajátságos indulati állapotok miatt több szakember a nemiség korai formájának tekinti. A fiúknál erekció (merevedés) figyelhető meg, de mindkét nemnél nagy az érdeklődés a szexuális dolgok iránt. Gyakran kérdeznek, kíváncsiskodnak, leskelödnek. Gyakorivá válik a saját testtel való játék, az ötéves kor körüli különnemű gyermekek viszont gyakran egymással folytatnak szexuális játékokdt Dr. BORDÁS SÁNDOR
