Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-17 / 16. szám
i i sem gondoltam, hogy nyerhetek is. Eddig ugyanis még soha sem volt szerencsém, pedig szeretek az újságok ankétjaiba bekapcsolódni. Az első fordulóban megnyertem a komáromi (Komárno) Priemko üzem sarok konyhapadját. Nagyon szép, precízen kidolgozott padot kaptam, nagyon sajnáltam, hogy hasonló konyhapadunk már van, s ezt el kellett adnunk. A következő fordulókba már „erkölcsi kötelességemnek" tartottam bekapcsolódni. No meg az is bosszantott, hogy minél távolabbi járások termékeiről volt szó, annál inkább ismeretlenek voltak számunkra. Megírtam hát a véleményemet, azt is, hogy mi is szeretnénk belőlük. Azóta is jobban figyelem az üzletek áruit, s úgy tűnik, mintha javulás lenne ezen a téren ... A második fordulóban a vedászszekrényt nyertem. A férjem nevetett, s azt mondta, az lesz a megoldás, ha belép a vadászszövetségbe, mert ez olyan speciális szekrény, amelyet csak a fegyverek tárolására lehet használni. A szekrény sorsa még azóta sem dőlt el. A harmadik fordulóban a nagykürtösi (VeE ky Krtís) Piéta üzem kötött ruháját kaptam. A negyedikben pedig a Lucia Bana-i Technika vaskapuját. Ha másról lenne szó, talán el sem hinném, hogy valakinek ilyen szerencséje legyen. Mert még a galántai (Galanta) tejfeldolgozó üzemtől is kaptam egy négykilós sajtcsomagot. Viszont nagyon szerettem volna megnyerni a kerámia káposztáshordót. Mert olyat nálunk egyáltalán nem kapni, s bizony, jó szolgálatot tenne. A mi községünkben a vízi erőmű építése révén nagyon sok idegen megfordul. Rengeteg a munkás, aki hétvégeken itt vásárol be elutazás előtt. Az ellátásra ennek ellenére nem lehet panasz. Persze, vannak termékek, melyekről a NŐ-ben szereztem tudomást, s hiába kerestem, nem találtam. Kár, hogy befejeződött a veiseny. Már hozzászoktunk, hogy minden héten új termékekről olvashatunk. Folytatni kellene valamilyen formában! H. Zsebik Sarolta — Rendhagyó vallomás \________________________________________________________________________________ y Adott egy tömör mondat az idei évfordulónaptárból: „1949. április 24-én megalakult a pionírszervezet”. Ha most arra kérném Száraz Zsuzsát és Tímár Istvánt, az érsekújvári (Nővé Zámky) Czuczor Gergely utcai magyar tannyelvű alapiskola biológia-, valamint matematikatanárát, továbbá a Stúrovói magyar tanítási nyelvű alapiskola pionírcsapatának két vezetőjét, Keszegh Pált és Vincze Évát, hogy játsszunk asszociációs játékot, vagyis mondjuk ej. egymásnak, ami eszünkbe jut a „pionír” szóról, talán véget sem érne a beszélgetés. Hiszen mi valamennyien, akik több vagy kevesebb évvel ezelőtt magunk is viseltük a háromszögletű vörös kendőt, szívesen emlékezünk ma is arra az időre, amikor vidámak voltunk, „mint a mókus fenn a fán”. Szeretettel gondolunk azokra a pionírvezetőinkre, akik szinte észrevétlenül, játékos formát öltött nevelési módszerekkel alakították személyiségünket, mint azt az én csapatvézetőm, Lauko Juci néni is tette hosszú-hosszú esztendőkön át. És vajon ki felejthetné el azokat a szeptember eleji napokat, amikor izgatottan vártuk, hogy megjelenjen a faliújságon az új iskolaévben működő szakkörök jegyzéke, amelyekből azután kedvünkre válogathattunk. Volt idegenvezetői körünk, sakkkörünk, voltak modellezőink, rádiósaink, működött a torna-, és a biológiakörünk. A tagok közül sokan országos versenyek győzteseiként térnek haza, s valamiképp felnőtt korukban is hűek maradtak a szakköri tevékenységhez. Idegenvezetőink ma lelkes környezet- és városvédők, az egyik „olimpia-király” tanársegéd a Komensky Egyetem természettudományi karán, a másik orvos, az egykori modellezők ma napelemeket gyártanak. ügyeskezű szerelők. S ha mesélni kezdenének, bizony annak sem lenné vége egyhamar. Pedig ők „csak” emlékeznek. Hát akkor azok, akik maguk is pionírvezetővé váltak, esetleg szakkört vezetnek! Száraz Zsuzsa az Auróra pionírcsapat honvédelmi körének, Tímár István pedig a lövészkörnek a vezetője. A kör védnöke a tüzoltószövetség járási bizottsága. A gyerekek minden évben részt vesznek a „Lángok” elnevezésű országos versenyen, és sosem térnek haza helyezés nélkül. Tavaly járásunkban elsők, a nyári kerületi versenyen pedig a 12 nyugat-szlovákiai járás közül az ötödikek lettek. S arra is nagyon büszkék — és jogosan, hiszen ők voltak az egyetlen magyar csapat —. hogy az ő kultúrműsoruk nyerte el a pálmát. Hetente egyszer tartanak edzést. Ilyenkor a céllövést, a tömlőgurítást, a nyílt terepen való tájékozódást gyakorolják, s bár a lányok szinte a tökélyig fejlesztették a csomókötés technikáját, a fiúk pedig már most szakemberek a tűztámadásban — 47 másodperc alatt szerelik össze a 40 méter hosszú vezetéket —, azért ezt a két versenyszámot sem árt időről időre Az érsekújvári Auróra pionírcsapat tűzoltói és legjobb lövészei gyakorolni. S természetesen, mindehhez hozzá kell tenni, hogy a kör tagjai valamennyien kitűnő tanulók, s ha szükséges, nemcsak a versenyeken képesek összetartani. Ez az összetartás és segítőszándék általában is jellemző a pionírokra. A stúrovói Hahcha színjátszó együttes tagjai például, miután olyan szerencsétlenül vágták ki a „A király nadrágja” című darabban erdei fát alakító Keszegh tanító bácsit, hogy még a csontja is eltörött, három héten keresztül felváltva hordták neki az ebédet az iskolai étkezdéből. Idén az ő csapatuk nyerte el a „Fehérorosz partizán géppisztolyá”-t, amelyet a járási pártbizottság ítél oda minden évben a járás legjobb pionírcsapatának. Nekik is van rádióskörük, lövészkörük és még sok más szakkörük, amelyeknek többségét szülők vezetik. Van egy „Kisbojtár”-juk, amely tavaly még Vácra is eljutott — vezetője ugyancsak egy anyuka —, van egy „Nevenincs” bábegyüttesük, egy „Hahotá”-juk. S egy nemes céljuk: kedvet csinálni minden gyereknek a színjátszáshoz. Ezért elsősorban olyan helyeken lépnek fel, ahol nincs magyar tanítási nyelvű iskola. S afelől, hogy képesek küldetésük teljesítésére, előadásukat látván semmi kétségünk nem maradt. Néhány pionír, néhány pionírvezető, pár szakkör és sok-sok szép élmény, emlék — csak ennyi fér e rendhagyó vallomásba, amelyet egykori pionírként’— a mostaniakat nézve-hallgatva — köszöntőként elmondani tudok. De a SZISZ Pionírszervezete megalakulásának 35. évfordulóján a bevezetőben ajánlott asszociációs játék tovább folytatható. S aki még enilékszik a régi pionírévekre, vagy az újabbakra, esetleg az utolsóhoz köti munkája, ossza meg velünk is mondandóját, tapasztalatait. Lampl Zsuzsanna Nagy László felvételei (női)
