Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-17 / 16. szám

Jurij Malisev, a Szojut T—11 űr­hajó parancsnoka, Gennagyij Sztre­­kalov fedélzeti mérnök és Rakes Sarma indiai kutató-űrhajós sikere­sen hajtják végre a rájuk bízott feladatokat. Összesen negyvenhá­rom kísérletet kell elvégezniük. Fő­ként orvosi kísérletek ezek, amelye­ket indiai műszerek felhasználásá­val végeznek, továbbá technológiai kísérletek ezüst-germánium ötvö­zettel és fényképfelvételek készíté­se India területéről, elsősorban a magashegységekről, a folyóvizekről és a környező tengerekről. „Különös megtiszteltetés számomra az, hogy hazámnak első űrhajósa vagyok, és szerényen hozzájárulhatok az em­beri tudás gazdagításához" — hangsúlyozta az indulás előtt Rakes Sarma. A brit hatóságok április negyedikén erőszakkal felszámol­ták a Greenham Common-i béketábort. Ezt a tábort 1981 szeptemberében állították fel az angol nők tiltakozásuk jeléül, amiért a közeli katonai támaszpontra amerikai atom­rakéták telepítését tervezte a kormány. A berkshiri grófság bírósági alkalmazottjai és a rendőrök szétrombolták a béke­aktivista nők csaknem három évig lakásul szolgáló sátrait. Néhány ideiglenes lakhelyet felgyújtottak, és körülbelül tizen­öt nőt letartóztattak. A Csehszlovák Vöröskereszt szlovákiai kongresszu­sán Jozef Lukáci, a Központi Bizottság elnöke számolt be az elvégzett munkáról és a további feladatokról. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a CSVK szervei és szervezetei a lakosság minden korosztályában és szoci­ális csoportjában fokozott figyelmet fordítottak az egészségügyi nevelés elmélyítésére. Az elsősegélynyúj­tás elveinek összehangolásával például megteremtették az oktatás intenzívebb feltételeit. Jelentős volt tagsá­guk részvétele az egészséges környezet megteremtésé­ben és védelmében, a térítésmentes véradásban és a civil lakosság honvédelmi, egészségügyi felkészítésé­ben is. Beszámolóját a következő szavakkal zárta: Célunk még jobban hozzájárulni a CSKP XVI. kongresz­­szusa és az S2LKP legutóbbi kongresszusa határozatai­nak megvalósításához. A kétnapos kongresszus végén a küldöttek ismét dr. Jozef Lukáci professzort válasz­tották meg a CSVK Szlovákiai Központi Bizottsága elnökének. Felvételünkön a Vöröskereszt fiatal tagjai rögtönzött gyakorlati oktatáson a tanácskozás szünetében. A lotharingiai acélmunkások április ne­­gyediki huszonnégy órás sztrájkja teljesen megbénította francia Lotharingia ipari éle­tét. Ezt a körzetet sújtja leginkább a nem­régiben napvilágra hozott kormányrende­let, mely szerint az acélművek átszervezé­sekor 25 000 munkahelyet meg fognak szüntetni. A sztrájkolok eltorlaszolták az utakat, megszűnt a vasúti és a légi közle­kedés, nem dolgoztak a postákon és a hivatalokban, lezárult a luxemburgi, belga és nyugatnémet határátkelőhely. A lotha­ringiai városokban emberek ezrei tüntet­tek. Metyben 50 ezer, Longwyban 25 ezer ember fejezte ki elégedetlenségét a kor­mány politikájával szemben. A tizenöt évvel ezelőtti. 1969 áprilisi plenáris ülésével indította el a CSKP hazánkat a válságból kivezető úton. A CSKP KB ekkor választott ülésén új elnökséget és első titkárt, Gustáv Husák elvtárs személyében, aki a lakossághoz intézett beszédében hangsúlyozta, hogy a párt addigi vezetésében mutatkozó ellentétek akadályoz­ták a párthatározatok megvalósítását, hazánkban a nyu­godt építőmunkához szükséges légkör kialakítását, viszo­nyaink normalizálását a baráti országokkal. Az új pártvezetőség mindjárt ezt követően, már májusi tanácskozásán felmérte a politikai helyzetet és kitűzte a legközelebbi feladatokat, amelyeket a XIV. pártkongresz­­szusig, a válságos helyzet megszüntetése s a társadal­munkban fennálló állapotok rendezése érdekében kellett teljesíteni. Miről volt szó? Érdemes felidéznünk legalább jelszavasán a tömören megfogalmazott tényeket: „hogy a marxi—lenini tanok elvi alapjainak, a pártépítés és -élet lenini alapelvei szellemében, a központi bizottság által Történelmi jelentőségű évforduló elfogadott politikai platformon helyreállítsuk pártunk egy­ségét, s így fokozzuk az egész párt akcióképességét, forradalmi harci szellemét. Ehhez arra volt szükség, hogy helyreállítsuk a kom­munista párt vezető szerepét társadalmunkban, főként a tömegszervezetekben és a Nemzeti Front szervezetei­ben. az állami szervekben, gazdasági és kulturális vona­lon. A válságos időszakban fellazult munkafegyelem, ter­melési fegyelem megkövetelte, hogy államunk súlyos gazdasági problémáinak megoldására irányuló globális intézkedéseket tegyünk vagy készítsünk elő. Ezt nem valósíthattuk meg másképpen, csak úgy, hogy megerősít­sük a szocialista államnak mint a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szervének funkcióját. A kölcsönös gazdasági segítség igénybe vétele nélkül ez nem sikerülhetett volna, ezért elengedhetetlenül szük­séges volt, hogy elvileg rendezzük kapcsolatainkat a Szovjetunió és a szocialista országok kommunista testvér­pártjaival. E kapcsolatból következnek államunk külpoliti­kájának alapelvei." Ezekkel a pontosan és világosan meghatározott felada­tokkal és tennivalókkal országunk egy tragédiával fenye­gető. válságos időszakból indulhatott el a konszolidáció felé. Eszmei-politikai, szervező munkában, vitában és meggyőző érvelésben, társadalmi elkötelezettségre ösz­tönzésben, a munkafegyelem megszilárdítását elősegítő törekvésekben mérhetetlenül nehéz erőfeszítéseket kívá­nó időszak volt ez De ennek eredményeképpen, a CSKP KB 1969 szep­temberi és 1970januári ülésén elfogadott értékelések és határozatok alapján dolgozták ki a pártszervekben és pártszervezetekben az elemzéseket, amelyek a másfél milliónyi párttagsággal folytatott tagkönyvcsere-beszélge­­tésekkel együtt hozzájárultak a jobboldali és szocialistael­lenes erőknek a pártban és a társadalomban kifejtett tevékenysége további feltárásához Az összegyűlt tapasztalatok és ismeretek lehetővé tették, hogy a párt kollektív felismeréséből leszűrjük az általános tanulságokat, s a CSKP KB 1970-es decemberi plenáris ülésén jóváhagyja a CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulsága­inak dokumentumát, amely máig érvényes, figyelmen kívül soha nem hagyható tényeket állapít meg és a szocializmus építése során szerzett olyan tapasztalatokból szűri le a tanulságokat, amelyeknek ismeretét és tudato­sítását ma, a világ e feszült légkörében, az ideológiai harc még összetettebb és kiélezettebb időszakában nem nél­külözhetjük. Ezért ma is, e történelmi jelentőségű évforduló kapcsán tudatosítanunk kell, hogy az eszmei harcban nincs „fegy­verszünet", állandó éberséggel és következetes elvhűség­gel kell őrködnünk társadalmunk megteremtett, megvé­dett és kivívott egysége, jóléte és nyugalma felett, hogy biztosítsuk a fejlett szocializmus építésének további felté­teleit H. MÉSZÁROS ERZSÉBET (nős)

Next

/
Thumbnails
Contents