Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-03 / 14. szám

SZÉP OTTHON

I

Két és fél szobában hárman — ez ma már nem luxus, hanem természetes életszükséglet minden családban, ahol dolgozó férj, dolgozó feleség és gyermek van. Egy helyiség — a félszoba — kell a gyereknek, egy — ha már nem nevezzük is hálószobának — a pihenésre és egy helyiség, ahol együtt van nappal a család, ahol vendéget fogadnak, tévéznek, rádióznak, foglalatoskodnak. Mert a szűkre szabott konyhában a főzésenmosogatáson kívül mást nemigen lehet csinálni.

A felvételünkön látható lakás tulajdonosainak azonban még több szempontot figyelembe véve kellett berendezniük a szobákat. A férj hivatása folytán egész napra lefoglal egy helyiséget, a dolgozószobát. A gyermekszoba mellett tehát, amelyet a család felnőtt tagjai nem vesznek igénybe, úgy kellett az egyetlen rendelkezésükre álló helyiség belsejét kiképezni, hogy az betölthesse a „mindenes" szerepét, s amellett ízléses is legyen.

Első beavatkozásként levegősebbé tették, kitágították a helyiséget úgy, hogy kivették a szárnyas ajtót. Csak a keretet hagyták meg, illetve az összhang kedvéért azt is barnára pálcolt farámára cserélték ki. Az előszoba falát, a bejárati ajtót is körben a DIELO iparművészeti boltban vásárolt textíliával tapétázták, és a falon, teljes szélességben tükröt helyeztek el, hogy ezzel a kis optikai csalással is nagyobbítsák a teret. Az egymásba nyíló két helyiséget — az

Nagy László felvételei

előszobát és a szobát — az azonos színű, katonazöld padlószőnyeg is összeköti.

A szoba berendezése tulajdonképpen csupán egy méregzöld bőr ülőgarnitúrából, egy sötét keretes, üveglapú asztalból, széles heverőbői (amely éjszaka fekvőhelyként szolgál) és az egyik falrészen végigfutó széles polcból áll.

Szekrénysor vagy más magasabb bútordarab nincs a szobában, abból a meggondolásból, hogy ne „szűkítse" a helyiséget. A házilag — egy régi szekrény darabjaiból összeeszkábált és a maradék padlószőnyeggel bevont polcon kapott helyet egy kisebb padlóváza néhány ággal, a rádió, a lemezjátszó a hangfalakkal, a televízió, egy-két fából faragott dísztárgy, egy ernyős asztali lámpa, és végül hanglemezek, folyóiratok, néhány nagyobb könyv. A polc egy része — szekrényajtónyi hosszúságban — az álcázott lenyitós ajtóval teljesen zárt. Ide rejtik nappal az ágyneműt, mivel a heverő — eredetileg franciaágy volt — támláját és alsó ágyneműtartóját a helyiség harmonikusabb képe kedvéért leszerelték.

A felvételen jól látható, hogy az asztalra irányuló ernyős lámpa fölött, a mennyezeten négy mozgatható karú, külön-külön is bekapcsolható lámpa szolgál arra, hogy szükség szerint a szoba bármely részét, illetve a falon elhelyezett festményeket megvilágítsa. A falak és a mennyezet tapétája a subaszőnyeggel azonos színű piszkosfehér. Színt és hangulatot lop a szobába a földig érő aranysárga klottfüggöny és asztalon kovácsoltvas kosárkában elrendezett tarka szalmavirág.