Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-03 / 14. szám

DIVAT

Nem kell hozzá szaktudás, csak csöppnyi ügyesség és sok szeretet, hogy az anyuka vagy a nagymama maga készítse el a baba ruhatárát. Egy darab anyag, puha flanell, apró mintás kreton, pasztell színű puplin, piké vagy más alkalmas pamutkelme minden foltoszsákban akad, s ha nem, veszünk egy félméternyit ebből, félméternyit abból, hogy kombinálhassuk is a megfelelő anyagokat. Olcsóbban előállítjuk így, és talán ízlésesebben is, mint a gyermekruházati boltban árusított legtöbb bébiholmi. Nem baj, ha nincs varrógépünk, kézzel öltögetve sem tart sokáig az ilyen pici ruhanemű összevarrása.

A rajzokon látható ruhadarabokra minden kisbabának szüksége van, amikor már totyogni, járni kezd. S kell, hogy legalább két-három váltásnyi legyen belőlük.

A kismodellek szabásvonala egyszerű, csak meg kell nagyítani egy-egy rajzot a baba méretei szerint és bátran kiszabhatjuk az anyagot. Jól látható az is, hogy a csukódást vagy masnival, vagy a rövidáruboltjainkban most kapható, nagyszerű rozsdamentes kapcsokkal oldotta meg a tervező, amelyek egyúttal díszítik is a ruhát. Különösen praktikus ez a megoldás a nadrágokon, amikor a babát még pelenkázni kell.

— h —