Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-28 / 9. szám
Nagyezsda Krupszkája 1923-ban Gorkijban a nőmozgalom egyik legaktívabb tagja. 1915- ben tevékenyen részt vett a Bernben (Svájc) megtartott Nemzetközi Nőkonferencián, ahol a háború, az értelmetlen emberáldozat ellen beszélt. Szabad óráiban pedagógiai cikksorozatot írt az oroszországi lapoknak, és kiadott egy könyvet is „A népművelés és a demokrácia" címmel. A cári önkényuralom megdöntésének a híre Zürichben érte Lenint, ahonnan azonnal elindult haza. 1917. április 3-án már Péterváron mondta el áprilisi téziseit. Otthon ismét vállalniuk kellett a megsokasodott feladatokat. Krupszkája fáradhatatlannak tűnt, felvilágosító-szervezö munkát végzett a katonák között, eljárt a munkásgyűlésekre, oktatta a munkásnöket, és írt-írt rendületlenül az újságokba. Mindig a legnehezebb feladatok elvégzésére vállalkozott, mert tudta, hogy áldozatok nélkül nem sikerül megvalósítani a párt célkitűzéseit. A nehéz gazdasági helyzet megoldásában is az első feladatok közé sorolta az anyákról és gyermekekről való gondoskodást. Nagyon szerette a gyermekeket, sokat tett az óvodák, iskolák létrehozásáért és jó ellátásáért. Született pedagógus volt: bizalmat tudott ébreszteni az emberekben. 1937. november 15-én a textilgyári munkásnök nagygyűlésén, akik a Legfelsőbb Tanácsba választották, könynyes szemmel mondta: „Hatvannyolc éves koromban osztályrészem lett ez a nagy boldogság, hogy láthassam országunkat, amint a szegény, elmaradott, a cárizmus által tönkretett, a földesurak által kizsákmányolt országból a szocializmus hazájává válik. Ez számomra a legnagyobb boldogság". A horoszkópkészítés a csillagjósoktól bonyolult számításokat követelt meg. Ennek köszönhetően fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. A babilóniaiak például a bolygók keringéseinek számos törvényszerűségét, a Nap- és Hold-fogyatkozások egymásutánjában bekövetkező periódusait is ismerték. A horoszkópok összeállítása az asztrológia évszázados múltja során kialakult „szabályok" alapján történt. Hogy mennyire nehézkes, hosszú és fárasztó dolog volt ez. az alábbiakban ebből egy kis ízelítőt kaphat a nyájas olvasó. Az első teendő az volt, hogy ki kellett számítani a bolygó kölcsönös helyzetét, az aszpektusokat. Ez történhetett a Naphoz (szoláris). Holdhoz (lunáris) vagy a bolygókhoz (mutális) viszonyítva. Mindez természetesen szigorúan, percnyi pontossággal a megadott születési időponttal egyezően. Ezek után kezdődtek az igazi számítások. Meg kellett állapítani, hogy milyen kölcsönös szögállásban voltak az égitestek. Ez lehetett: konjukció, oppozíció, kvadratúra, szextil, kvintil, trigonál, paralel, binkvintil, szemikvintil, nonagon, kvinkunx, szemiszextil, kvikvintil stb. Persze nem mindig egyezett ezekkel a helyzetekkel a bolygók A csillagokban megírva II. pozíciója, ezért azt is ki kellett számítani, hogy hány fokkal és perccel térnek el ezektől. Nos, ha mindezt kiszámította a csillagjós, és nem vétette el a számításokat annyiszor, hogy elmenjen a kedve az egész hókuszpókusztól, akkor szépen sorjában vette a többi bolygót is. Hasonlóan az előbbiekhez, s nem kevésbé fáradságos munkával kiszámította, hogy azok recepcióban, transzlációban, kollekcióban vagy pedig exalációban vannak-e. Ezt követte a bolygók értékeinek a megállapítása, amely attól függött, hogy a bolygó recepcióban, triplicitásban, terminusokban, dékánban, casusban, detrimentumban vagy peregrinumban van-e. Hogy még bonyolultabb legyen az egész, a további számítások a bolygók mozgásait, égtájakhoz. Naphoz, Holdhoz, Földhöz, csillagokhoz és csillagképekhez való viszonyukat fejezte ki. Azt hinnénk, ezzel kész is az egész. Az égbolt a horoszkópponttól (lásd Asztronómiai műszer 1572-ből, amellyel a csillagok és a bolygók állását mérték. az első részt) kiindulva, 12 részre, „házra" volt felosztva. Ide sorolták be a bolygókat a kérdéses dátumnak megfelelően. A házak sorjában meg voltak számozva, s mindegyiknek megvolt a maga jelentősége. Az első az élet háza volt. A második a vagyoni, a harmadik, negyedik és ötödik a családi körülményekre adott felvilágosítást. A hatodik az egészség, a hetedik a házasság, a nyolcadik a halál háza volt. A kilencedik az utazásokról, a tizedik a lakóhelyről és kitüntetésekről, a tizennegyedik a barátokról és végül a tizenkettedik az ellenségekről tájékoztatott. A hátralévő simítások már jóval egyszerűbbek voltak. A kapott értékeket az asztrológus „kiigazította" az állócsillagokhoz viszonyítva, figyelembe véve a Hold-pálya leszálló és felszálló csomópontjait, az ekliptika (állatöv) nevezetesebb szakaszait. Hogy magukról a bolygókról se feledkezzünk el, mindegyiknek megvolt a maga jelentősége. A Nap, a Hold és a Jupiter jó égitestek. Aki a Jupiter jegyében született, az szerencsés, derűs kedélyű, jó azaz joviális ember. (Innen származik a Jupiter szó latin tövéből a ma is használatos „joviális" kifejezés.) A jó bolygók sorából nem szabad kifelejtenünk a Vénuszt sem, az öröm és a szerelem csillagát. Kétes természetű viszont a Merkur, és határozottan rossz a Mars, valamint a Szaturnusz. A Mars vöröses fénye tűzvészek, háborúk és egyéb veszedelmek hirdetője. Azok pedig, akik a zavaros, sápadt fényű Szaturnusz bolygó jegyében születtek, melankolikus, anyagias, rosszra hajló tulajdonságúak. Az egyes éveknek és évszakoknak is megvolt a maguk „uralkodó bolygója". Sőt, a hét minden napja egy-egy bolygónak volt szentelve. Ennek nyomait könnyen fellelhetjük a hét napjainak idegen nyelvű megfelelőiben: Sonntag (vasárnap: németül) = a Nap napja, Montag (hétfő: németül) = a Hold napja, Saturday (csütörtök: angolul) = a Szaturnusz napja, Venerdi (péntek: olaszul) = a Vénusz napja, Mardi (szerda: franciául) = a Mars napja stb. Az évszakokat jelölő bolygókat külön meteorológiai tulajdonságokkal is felruházták. így például a Nap és a Mars a meleg, száraz idő, a Jupiter, Vénusz és a Hold volt a meleg, nedves idő, a Szaturnusz a hideg, száraz idő és végül a Merkúr bolygó volt a száraz, nedves, ingadozó időjárás „irányítója". Továbbá a Nap, a Mars és a Jupiter hímnemű, míg a Hold a Vénusz és a Szaturnusz nőnemű bolygóknak számítottak. A Merkur mint változó nemű volt ismeretes. Végezetül, hogy teljes legyen a kép, a horoszkópkészítés egyik legnélkülözhetetlenebb „kellékeiről", az állatövi jegyekről is említést kell tennünk. Már többször említettük az ekliptika szót, úgyhogy ideje ezt a fogalmat közelebbről megvizsgálnunk. Az ekliptika a naprendszer síkjának az éggömbre vetített képe. Az a sík, amelyben a Föld is kering a Nap körül, így valamennyi bolygótársát, sőt magát a Napot is egy körív mentén látja mozogni a földi megfigyelő. A világtérbe kivetített látszólagos pálya, vagyis az ekliptika, az ott található csillagképeken halad keresztül. Összesen 12 csillagkép övezi az ekliptikát, amelyeket szokás állatövi csillagképeknek is nevezni. Ezek sorrendben a következők: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak. Minden állatövi jegy egy-egy bolygónak a „háza", azaz az illető bolygónak az uralma alatt áll. Mivel az ókorban csak 7 bolygót ismertek (Nap, Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz,) ezért a Nap és a Hold kivételével mindegyiknek két házat tulajdonítottak: egy nappalit és egy éjszakait. A csillagokból való jövendölés során, ha egy bolygó éppen olyan jegyben tartózkodott, amelynek hatása nem ellenkezett a jegy tulajdonságaival, akkor azok erősítették egymást; ellenkező esetben egymás hatását csökkentették, esetleg teljesen ki is egyenlítették. Természetesen, a leghatásosabb az volt, ha egy bolygó éppen saját jegyében volt. Az asztrológia az élet legapróbb mozzanatait is szabályozta. így például az emberi test különböző részei különböző jegyek alatt álltak, s ezért régente a nagyon divatos érvágást mindig azon a testrészen végezték, amelyiknek a jegyében volt abban az időben a Nap. BÖDŐK ZSIGMOND (nŐ9)
